Háborús bűnösöket hőssé magasztalni

A berlini zsidó közösség antiszemitizmus-ügyi megbízottja a zsidó közösség központi lapjában bírálta az ukrán nacionalizmust.

“Az Ukrajnával való szolidaritás nem jelentheti azt, hogy mindent helyeselünk, amit képviselői mondanak” – kezdi írását Sigmount A. Königsberg.

“Vajon az ukrajnai orosz invázió után lehet-e kritizálni Ukrajna képviselőinek kijelentéseit anélkül, hogy Putyin tetteinek igazolásával vádolnának bennünket?

Ukrajna orosz megszállása, a Bucsából, Mariupolból, Csernyihivből és sok más helyről hozzánk érkező szörnyű képek hetek óta kísértenek bennünket. Ami történik, azt sok szakértő háborús bűncselekménynek tekinti.

A legtöbben, köztük én is, szolidárisak vagyunk Ukrajnával, és támogatjuk a nemzeti szuverenitásért folytatott küzdelmét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy kritikátlanul helyeselhetünk mindent, amit az ukrán politikusok hirdetnek.

Andrij Melnyk, Ukrajna németországi nagykövete április 3-án a Twitteren azt írta: “Sem az oroszoknak, sem a németeknek nincs joguk meghatározni, hogy az ukránok kit tisztelnek hősként. Sztepan Bandera és honfitársaim százezrei harcoltak Hitler és Sztálin ellen az ukrán államért. Hagyjatok minket békén, ne akarjatok tanítani!”

Én azonban nem hallgathatok, amikor gyilkosokat, bűnözőket és antiszemitákat emelnek hőssé. Nem akarok senkit tanítani, csak egy nagyon személyes utalást tenni.

Az Ukrán Nacionalisták Szervezetének (OUN) milicistái 1941. június 30-án – a Wehrmacht bevonulása után – részben átvették Lviv/Lwow/Lemberg irányítását. Ahelyett azonban, hogy megvédték volna az embereket a támadásoktól, antiszemitizmust szítottak, és közreműködtek a pogromokban. A lvivi zsidókat olyan súlyosan bántalmazták, hogy az sokuk számára végzetesnek bizonyult. Csak ezen a napon több mint 100 embert vertek halálra és rengetegen megsebesültek. A saját családom, az apám és a nagyszüleim mindezt átélték.

A következő napokban Bandera emberei zsidók ezreit juttatták a német biztonsági rendőrség Einsatzgruppe C csoportjának kezére, akik aztán meggyilkolták őket. Nem hallgathatok, amikor gyilkosokat, bűnözőket és antiszemitákat emelnek a hősök közé. Csak egy dolgot tudok mondani az OUN-ról és vezetőiről: jimah semo vezikhro – töröljék el nevüket és emlékezetüket.”

A lembergi pogrom és az ukrán lakosság viselkedése a náci megszállás éveiben nem tabu a mai Ukrajnában  – de az orosz kezdete invázió óta, nem meglepő módon, sok ukrán csak nemzetének sérelmeit tudja észrevenni. Königsberg cikke erre a magatartásra reflektál.