“Ha Scheibernek, Schweitzernek, Schőnernek oké volt, akkor nekem is az”

Írta: Jávor Sándor - Rovat: Belpolitika, Politika

Darvas István főrabbival, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem főtitkárával beszélgettem, akit fiatal korom óta ismerek. Határozottan állítom, nagy szerepe van identitástudatom kialakulásában, és abban, hogy ma az egyetem padjait koptatom. Édesapámmal (ז”ל) – aki a székesfehérvári hitközség elnöke volt haláláig – rendkívül jó viszonyt ápolt, ünnepekkor rabbijelöltként számos alkalommal élvezhettük társaságát kis közösségünkben.

Darvas István főrabbi

Ma az OR–ZSE-n hét szakon és egy szakirányú továbbképzésen lehet végzettséget szerezni. Jelenleg a Rabbiképzőben kizárólag magyarországi hallgatók tanulnak rabbihelyettes, rabbi, liturgia, zsidó kultúratörténet, judaisztika, zsidó felekezeti szociális munkás, zsidó közösségszervező és kántor szakokon.  Az egyetem Doktori Iskolájában pedig vallástudomány szakterületen tudományos fokozatot (PhD) és habilitált doktori címet is lehet szerezni.

Darvas István a 2000-es évek elején járt a rabbiképző szakra, 2005-ben avatták fel rabbinak. Az akkori időszakban – elmondása alapján – családias hangulat volt jellemző az intézményre, amely a József körút felőli épületben működött. Két szakon, két szomszédos teremben tanultak a rabbi növendékek és a „pedagógiumosok”. A családias hangulat a későbbiekben is megmaradt, bár amikor már oktatói minőségében kapott szerepet, fokozatosan bővült a diákok létszáma, mára pedig már „nagycsaládi” hangulat uralkodik az egész épületben. 2013-óta főrabbija – és ezzel szerves része – az egyetemnek és a zsinagógájának. Végigkísérte a további szakok beindítását, melyeket fontosnak tart, különös tekintettel a közösségszervezői szakra, mely nélkülözhetetlen szakembereket ad, adhat a fenntartónak és más zsidó intézményeknek is. További, még kiaknázatlan lehetőségeket lát a szakban. Az itt végzett diplomások egyre több lehetőséget kapnak az érvényesülésre a fenntartónál, de nem csak ez a cél, hanem az is, hogy bárhol máshol megállják helyüket a szakmájukban az itt megszerzett tudásukkal.

2018 nyarán Schőner Alfréd nyugdíjba vonulása után új rektor került hivatalba Vajda Károly személyében és vele együtt a vezetés és az oktatói kar is megújult. Itt természetesen nem személyes konfliktusokra kell gondolni, hanem az egyetemi oktatókra vonatkozó törvényi előírásra, miszerint hetvenévesnél idősebb oktató nem taníthat egyetemen. Az új vezetésnek viszonylag rövid idő alatt kellett a kényszerből elküldött oktatók helyettesítését megoldani oly módon, hogy akik idejönnek, azok hosszútávon, akár évtizedeken keresztül tagjai lehessenek az oktatói gárdának. A nyári szünet elég rövidnek bizonyult erre a folyamatra, így ez az elmúlt szemeszterre is áthúzódott – bizonyos értelemben tanulóidőnek is nevezhető.

De nem csak személyi változásokat hozott az új vezetés. Hosszú idő óta idén emelkedett először az OR-ZSE büdzséje a fenntartó költségvetésében. Több színtéren indult el a megújulás. Az elavult honlap új külsőt és tartalmat kapott. Ezzel együtt új státusz is jött létre, a sajtós és kommunikációs felelős Földi Bence személyében. Különböző egyetemekkel, intézményekkel, múzeumokkal köttetett friss együttműködési megállapodás, melynek célja a nyitás mind belföldön, mind külföldön. A tét, hogy sikerül-e visszaemelni az egyetemet a nemzetközi köztudatba, ahogy az a XX. század közepén jellemző volt rá. Ahhoz, hogy a szakmai megújulás teljes értékű lehessen, el kell kezdeni komolyan foglalkozni az intézménynek helyet adó épületegyüttes teljes körű rekonstrukciójával.

Az elöregedett épület mai állapota méltatlan a hagyományainkhoz és a benne folyó munkához is. Azt látjuk, hogy az elmúlt évek során más egyházak intézményei sorra újultak meg állami segítséggel – reményeink szerint nem lesz másképp ez a Scheiber Sándor utcában sem. A jelenlegi vezetés elkötelezett a komplex felújítás mellett és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel történt egyeztetés alkalmával ígéretet kaptak a támogatásra. Ennek első lépéseként a vezetéstől egy tervet kértek – természetesen nem a rekonstrukcióról, hanem – arról miként vizionálják az intézmény jövőjét, vagyis „2050-ben hogyan nézzen ki Szent István országában egy zsidó egyetem” (Semjén Zsolt).

Ennek szerves része a világon egyedülálló könyvtár sorsa is, amely 1944-ben, a német megszállás első hetében a nácik áldozatául esett. Az egyetemi könyvtár legértékesebb darabjait a vezetés ugyan még idejében biztonságba helyezte a bevonuló katonák elől, de a megmaradó könyvek jelentős részét lefoglalták a nácik. „Adolf Eichmann meglátogatta a Rabbiszemináriumot. Közvetlenül a könyvtárba ment, gyorsan végignézte, majd bezárta az ajtót és magával vitte a kulcsot.” – írja Carmilly-Weinberger.

3000 kötetet vitetett Prágába, ahol a volt zsidónegyedben, a „Kihalt fajok múzeumában” nagy kiállítást terveztek az európai zsidóságról. Ezeket a könyveket csak a ’80-as években találták meg a prágai Nemzeti Múzeum pincéjében és 1989-ben hozták vissza Budapestre. A világ legrangosabb zsidó vallási könyvgyűjteménynek számít, Izraelé után. Megérdemel egy méltó bemutatást.

A könyvtárban egészen elképesztő fizikai környezetben dolgoznak a szakemberek. Sajnos önerőből elképzelhetetlen a könyvtárterem és a hozzátartozó kiszolgáló egységek renoválása, ezért a külső, kormányzati és/vagy más segítség elengedhetetlenül szükséges.

Az egyetem zsinagógája régebben nem csak a hallgatóknak és az itt dolgozóknak volt közkedvelt hitéleti helye, hanem a pesti, imádkozni járó zsidóknak is. Úgyszólván divat volt a szemináriumi zsinibe járni. Annak ellenére, hogy ez nem volt annyira régen, mégis egy másik kor volt. Az addigi állandó közösség összetétele 2013-ban megváltozott. Ekkor az egyetem és a zsinagóga szétvált, olyan értelemben is, hogy ezt megelőzően – egy 2 éves nehéz időszakot leszámítva – nem volt arra példa, hogy ne az egyetem mindenkori rektora legyen a zsinagóga rabbija. Az addigi rabbi, Schőner Alfréd rektor a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga rabbija lett, és helyére Darvas István került a Szemináriumi zsinagóga élére, ami önálló életet kezdett élni. Az intézményből addig odajárók természetesen követték a leköszönő rabbit, viszont az újjal érkeztek helyükre, Darvas István közösségének tagjai. Természetesen voltak, akik a helyhez ragaszkodtak és maradtak.

Így alakult ki egy 150 fős kile, ebből egy szűkebb mag – akik a nagy ünnepeken kívül pár alkalommal megjelennek – kb. száz fő, és van a törzsgárda – 40-50 fő – akik minden péntek este imádkoznak, ebből 20-25-en szombat délelőtt is eljönnek. Ez a mai magyarországi zsidó vallásgyakorlók számához képest határozottan jónak mondható, és az sem elhanyagolható, hogy az átlagéletkor valahol a 40-50 év között van. Több kisgyerek is megfordul a padok között, ami bíztató az utánpótlás tekintetében.

Mivel a rabbi nem híve a közösség széleskörű megjelenítésének – közösségi portálok, stb. – így inkább szájhagyomány útján toborozzák a híveket, lassú, nyugodt tempóban. A hívek nagy része értelmiségi, felsőfokú végzettségű, akik között mindenféle vallásossági fokozat megtalálható. Még egy érdekesség a zsinagógáról mint építményről. Nem sokan tudják, de rendszeresen beszédtéma, hogy vallási szempontból helytelen a tájolása, magyarán a frigyszekrény és a padsorok nem kelet felé, azaz Jeruzsálem felé néznek. Vannak rabbik, akiknek ez vesszőparipájuk, de a „regnáló” főrabbi véleménye, hogy ez talán nem a véletlen műve és a tervezők, az építtetők pont azt akarták ezzel érzékeltetni, hogy nem kell ahhoz feltétlenül fizikálisan keletre fordulni, hogy az ember a szívét Jeruzsálem felé fordítsa.

„Ha Scheibernek oké volt, Schweitzernek oké volt, Schőnernek oké volt arra fordulni, akkor nekem is az…” – fogalmaz Darvas István.

A működés kiszolgálásához tartozik, hogy a kóser konyhán – ahova jelenleg máshonnan hozzák az ételt – egyszerű és olcsó ebédet kínálnak. A már említett épületrekonstrukció keretében a konyha és az étterem rész is megújulna, valamint egy rég óta áhított büfé is üzemelhetne. Mindezeket olyan magas színvonalon szeretnék megvalósítani, mint amilyet ma csak az EMIH üzemeltet hazánkban. Ennek megvalósulása esetén akár a külső – kóser étkezést igénylő – érdeklődők is örömmel ennének itt.

A külső nyitás jegyében zajló belső rendezvényeknek nagyon jó példája a szabadegyetem. Szántó Edit évek óta nagy energiát fektet ezek megszervezésére. Mára már vidéken is elérhetők ezek a színvonalas, judaizmussal foglalkozó előadások, így például Székesfehérváron is. Feltett szándék a minél szélesebb körű további nyitás. Ismertebb előadókkal még nagyobb nyilvánosság elérése a cél.

Az OR–ZSE feladata olyan spirituális centrummá válni, amely magához vonzza azokat a magyarországi zsidó és nem zsidó értelmiségieket, kutatókat, akik foglalkoztak, vagy foglalkoznak judaisztikával, a zsidóság tudományával, illetve annak valamely aspektusával. Az OR–ZSE maga köré gyűjti azokat a művészeket és tudósokat, média-szakembereket, akik az élet legkülönbözőbb területein tevékenykednek, akik számára a judaisztika szellemi hátteret jelent. A jelenlegi vezetés ezzel a küldetéssel szeme előtt dolgozik céljai érdekében.

 

támogatás