Ha nem tetszik az újság, kiirtjuk a szerkesztőséget
Iszlámista sajtópolitika
A Charlie Hebdo című szatirikus hetilap munkatársainak lemészárlása megmutatta, hogy az iszlámizmus Európában is harcot hirdetett a nyugati értékrend ellen, és nagyjából az iszlám hit születésének idejébe, a 6-7. század barbár világba karja visszalökni Európát– iszlámista uralom alatt, persze.
Az Iszlám Állam képviselői már világosan megüzenték európai hittestvéreiknek: ha nem tudtok idejönni, velünk harcolni, akkor harcoljatok ott, ahol vagytok. Íme, van már, aki megfogadta a tanácsot. Elkezdték a gyilkolást és a megfélemlítést.
Ez a terrorista merénylet a legsúlyosabb kihívás, ami az elmúlt 70 évben, a demokratikus Európában a sajtószabadságot érte. Vajon azokban az országokban, ahol sokszázezres vagy milliós iszlám közösség él, az újságok, rádió- és tévéállomások, internetes honlapok merik-e majd kritizálni az iszlám vallást vagy akár csak az iszlám nevében elkövetetett erőszakos cselekményeket? Mernek-e majd hangfogó nélkül írni, szólni bármiről, amiről úgy sejtik, hogy az iszlámistáknak – akik talán a szomszéd házban laknak – nincsen ínyére?
A négy legyilkolt karikaturista a 12 áldozat közül: Cabu, Charb, Tignous és Wolinski (Fotó: figaro.fr)
Mivel a mészárlást az iszlám nevében követték el, a franciák elvárhatják, hogy az országukban élő iszlám tekintélyek egyértelműen ítéljék el a vallásuk nevében elkövetett erőszakot és erőszakra uszítást, tegyenek hitet a demokrácia, a vallási pluralizmus és mindenekelőtt a szólásszabadság mellett, amibe a vallások kritikája is beletartozik.
Amit az elmúlt években csak a francia zsidók szenvedtek el – közösségük egyes tagjainak gátlástalan megerőszakolását, megkínzását és legyilkolását – azt most a franciák is megízlelhették. A francia zsidók már nagy számban vándorolnak ki Izraelbe és a tengeren túlra. Vajon a nem zsidó franciák is vándorbotot fognak vagy kiállnak végre az iszlámista veszéllyel szemben?
