„Ha Gázában maradunk, október 7-e nem történt volna meg”
Gershon Hacohen nyugalmazott vezérőrnagy már akkor is hibának érezte a gázai zsidó települések kiürítését, amikor – 19 évvel ezelőtt – ő volt a művelet parancsnoka. De még legsötétebb vízióiban sem tudta elképzelni az október 7-i mészárlást.
Hacohen számos magas pozíciót töltött be a hadseregben, többek között a Golán-hadosztály parancsnoka, a katonai főiskolák parancsnoka, az északi hadtest parancsnoka és a vezérkari hadtest parancsnoka volt. A gázai kivonulás idején ő volt a 36. hadosztály parancsnoka, amely részt vett Gus Katif zsidó település evakuálásában. Tizenkilenc évvel később is meg van győződve arról, hogy a kivonulás hiba volt. “Akkoriban úgy gondoltam, hogy hiba volt, és ezt mindenki tudta” – mondja. “Sajnos a végeredmény még rosszabb lett, mint ahogy azt megjósoltam. Egy vezető újságíró nemrégiben azt mondta nekem: “Még jó, hogy evakuálták Gus Katifot, különben október 7-én még 8000 zsidót mészároltak volna le”. Mire azt mondtam neki: épp ellenkezőleg – ha Gus Katif megmaradt volna, október 7-e nem történt volna meg”.
“A kivonulás után a Hamász került hatalomra. Mielőtt erőszakkal átvették volna az irányítást Gáza felett, a Hamász megnyerte a választásokat, részben a kivonulásnak köszönhetően, amit az általuk “fegyveres ellenállásnak” nevezett tevékenységnek tulajdonítottak. Mahmúd Abbász és a Hamász között még mindig vita folyik a „megszállás” elleni harc helyes módjáról – Mahmúd Abbász a politikai utat támogatja, míg a Hamász ragaszkodik ahhoz, hogy csak a fegyveres harc szüntetheti meg a megszállást. A kivonulás meggyőzte a palesztin közvéleményt, hogy a fegyveres harc a helyes út.
Közvetlenül ezután a Hamász egy ütőképes katonai erő kiépítésére összpontosított: szakaszokat, zászlóaljakat, dandárokat és parancsnoki és irányítási rendszereket fejlesztett ki. A csempészet, amely korábban minimális volt, a kivonulás után áradattá vált, mivel Egyiptom nem állította meg. A kivonulás nélkül nem lett volna október 7-e, mert a Hamász nem tudott volna úgy felkészülni, ahogyan felkészült. Évekig tartottak az előkészületek október 7-re. Gus Katif, az egykori zsidó település gyakorlótérré vált – tankok, kerítések és települések modelljeit állították fel. Ha Gus Katifban maradtunk volna, nem lett volna helyük gyakorolni”.
(19 évvel ezelőtt, a kiürítéskor) “Személyes nézeteim ellenében cselekedtem, de a küldetést ügyesen, kreatívan és hittel hajtottam végre. Nem csak azért, mert a törvényeknek és a parancsoknak engedelmeskedni kell, hanem mert hittem abban, hogy ha ezt teszem, akkor megmentem a többi településeket és megakadályozom a vérontást. Az volt a megítélésem, hogy Saron végül egész Júdeát és Szamariát ki akarta üríteni. Ezért azt mondtam a gázai telepeseknek, hogy a fő harc Júdeáért és Szamariáért folyik. Ha lemondtam volna, a kivonulás nélkülem folytatódott volna, és az eredmény rosszabb lett volna. Valaki más végezte volna el a munkát anélkül, hogy képes lett volna megértésre jutni a telepesek vezetésével.”
