Ha áldozatok maradványaira bukkannak a Dunában, Budapesten temetik el azokat

Január 22-én jelent meg az EMIH honlapján az izraeli belügyminiszter válasza a Mazsihisz állásfoglalására az 1944-ben Dunába lőtt áldozatok utáni kutatással kapcsolatban. Szerkesztőségünk ma megkapta Arje Deri közleményének teljes angol változatát, ahol a maradványok temetése helyszínével kapcsolatban is egyértelmű állásfoglalás olvasható.

A Mazsihisz nyomatékosan azt kérte a magyar és az izraeli belügyminisztertől, „függesszék fel a kutatást a Dunába lőtt áldozatok maradványai után”. A maradványokkal kapcsolatos „minden kutatás és annak eredményessége megkérdőjelezhető” – fogalmaztak.

Arje Deri izraeli belügyminiszter nem tétovázott, hogy az álláspontját vitató Mazsihisznek közleményben válaszoljon:

„Döbbenettel fogadtam a neológ (reform) magyar hitközség közleményét, amelyben mindenféle mondva csinált okokra hivatkozva, a zsidó lelkiismerettel szemben állva, ellenzik a holokauszt, Duna medrében nyugvó zsidó mártírjai földi maradványainak felkutatását, így azt, hogy végső nyugalomra legyenek helyezve, a zsidó előírások szerint. 

Ahogy ismeretes, a héten folytatott tárgyalásunkon, a magyar belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes, Pintér Sándor pozitívan fogadta kérésemet, és azonnali hatállyal minden technikai és technológiai segítséget megígért azoknak a zsidó szervezeteknek, amelyek e szent küldetést teljesítik. 

Ezek után meglátogattam a Duna partján található “Cipők Emlékművet”, és megismertem annak a sok ezer magyar zsidó mártírnak a történetét, akiket a nyilasok legyilkoltak, és holttestüket a jeges Duna folyójába hajították. A végső tisztelet megadása ezeknek a szenteknek, elsődleges emberi és zsidó kötelesség, amihez kevés hasonlót találhatunk. Felháborító, megrázó és elitélendő, hogy vannak olyanok, akik nem riadnak vissza attól, hogy cinikus politikai előnyt szerezzenek a holokauszt mártírjainak kárára. 

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy ismét megköszönjem a belügyminiszternek és a miniszterelnöknek azt a készségességet, amellyel e szent küldetés mellé álltak, arra kérem őket, hogy ne bizonytalanodjanak el, és legyenek segítségünkre, hogy a holokauszt szent mártírjainak megadhassuk az izraelita temetés végtisztességét.”

Január 23-án reggel a Szombat kérdéssel fordult Köves Slomóhoz, az EMIH vezető rabbijához, hogy tájékoztassa a Szombatot és a honi közvéleményt abban a kérdésben, mely napok óta találgatások tárgya az izraeli angol nyelvű sajtó (Jerusalem Post, Times Of Israel Arje Derit idéző közleményei nyomán): vajon Magyarországon vagy Izraelben kívánják eltemetni az 1944-ben Dunába lőtt áldozatok utáni maradványokat – ha és egyáltalán az izraeli ZAKA szervezet búvárai valóban ezek nyomaira bukkannak.

Délután angol nyelvű levelet kaptunk egy izraeli PR cég képviselőjétől. Levele alatt az izraeli belügyminiszter angol nyelvű közleményét továbbította, melynek első felének magyar fordítását fent olvashatják.

A belügyminiszteri levél második felében – az idézőjeleket közkeletűen értelmezve -, Yehuda Meshi-Zahav, a ZAKA (Zihuj Korbanot Aszon – a tömegkatasztrófák áldozatai maradványainak azonosításával foglalkozó, többségében ortodox tagokat tömörítő izraeli szervezet) vezetőjétől idéz, aki szervezetüket ismertetve és a miniszter mellé állva, szintén igen élesen fogalmaz, de választ ad a temetés tervezett helyszínével kapcsolatban.

„Tiszteletlen viselkedés” – vádolja ő is a Mazsihisz álláspontját. „Küzdelmükben a helyi kormánnyal, a holokauszt áldozatait politikai alku tárgyává teszik” – fogalmaz, majd leszögezi: „soha nem állítottuk, hogy a csontokat Izrael Államában fogják eltemetni… Egy közkeletű zsidó kifejezést használtunk, melynek értelme, hogy a maradványok tradicionális zsidó temetésben fognak részesülni és ez természetesen Budapesten történik majd.”

Bár indulatokban bővelkedik ez a közlés is, ezzel legalább egy kérdés tisztázódott a sok kérdést és érzelmet felkavaró ügyben.