Gyűlöletjárvány – amerikai zsidó vezetők panaszai a Biden kormány tisztviselőinek
„Országunk gyűlöletjárvánnyal kénytelen szembenézni” – jelentette ki Douglas Emhoff „Second Gentleman”, Kamala Harris alelnök férje (aki maga is zsidó), a másfél órás értekezlet összehívója és elnöke.
A jelenlegi helyzet az USÁ-ban kezd az európaihoz hasonlítani, ahol a zsidó istentiszteleteket sok helyütt fokozott óvintézkedések mellett tartják.
A zsidóság képviselőit is meglepte, mennyire komolyan vették a találkozót a kormány részéről. Az esemény messze túlnőtt a fehér felsőbbrendűség problémáján, amelyre az elnök csapata mostanában fókuszált. Szóba került minden vonatkozó kérdés, egészen az ortodox személyek elleni erőszakig vagy a zsidó diákok elleni agresszióig az egyetemeken.
A találkozó helyszíne a Fehér Ház tőszomszédságában lévő Eisenhower Executive Office Building volt. Szóba került a Kanye West incidens, és ebédje Donald Trumppal, valamint az antiszemita hullám a Twitteren és más közösségi csatornákon.
Susan Rice, Biden elnök belpolitikai tanácsadója elmondta: „Tapasztalataim szerint párját ritkító gonoszságról van szó” – és visszaemlékezett arra, milyen volt egy zsidók által sűrűn lakott negyedben felnőni Washington, D.C.-ben.
Rice tíz éve – mint mondta – még mint ENSZ nagykövet védte Izraelt ellenségeitől a világszervezetben, azt viszont soha nem képzelte, hogy választott képviselőktől, közéleti személyiségektől és előadóművészektől hall antiszemita kijelentéseket nap mint nap.
Deborah Lipstadt a külügy antiszemitizmus ellen kinevezett megbízottja azt mondta, alig engedheti meg magának azt a luxust, hogy külföldre utazzon; sok dolga akad odahaza is.
„Az ismétlődő támadások hatására a korábban észrevétlen biztonsági intézkedések föltűnővé váltak idehaza. Korábban az európai zsinagógák körül sokasodtak a csendőrök, manapság nálunk látunk rendőrségi autókat, és zárjuk be a kapukat.”
A Kanye West körüli események fölgyorsították az esemény szervezését; George Selim, az Anti Defamation League alelnöke szerint az előkészítés korábban hónapokat vett volna igénybe. „Most viszont mindenki fontosnak tartotta a személyes megjelenést”.
Tucatnyi kormányzati szervezet csatlakozott a főtisztviselőkhöz, olyanok, mint a National Security Council, az Officer of Public Engagement, és Office of Faith-based Partnerships.
A résztvevőkre mély benyomást gyakorolt, ahogyan Emhoff , Kamala Harris férje, irányította az eseményt. Elmondta, büszke rá, hogy ő az első zsidó, aki az amerikai elnök vagy alelnök házastársa. „Fájdalmat érzek, a közösség is fájdalmat érez” – mondta.
Levi Shemtov rabbi, az American Friends of Lubavitch (Chabad) alelnöke kiemelte, milyen fontos Emhoff azonosulása a zsidóság ügyével.
„Ő és én némiképp különbözően ítéljük a zsidó hitéletet és gyakorlatot. A zsidók azonban emlékezni fognak, hogy döntéshelyzetben mindig zsidóként lép föl.
Amy Spitalnick, az Integrity First for America ügyvezető igazgatója. A szervezet mögött a Charlottesville-i zavargás neonáci résztvevői elleni sikeres bírósági perek állnak. Megjegyezte, hogy a sajtó képviselői, – akik a hivatalos kormányzati beszédeken jelen voltak, de a zsidó szervezetek hozzászólásain már nem, – mekkora figyelemmel kísérték a tanácskozást.
A meghívottak fölhívták a figyelmet a szélsőjobb veszélyre, amit a szeptemberi találkozón a legfontosabbnak tartottak és Biden is arról beszélt múlt nyáron Philadelphiában.
A fölszólalók viszont megemlítették hogy az ortodoxok ellen, elsősorban New York területén elkövetett támadásokat többségében nem a fehér felsőbbrendűség hívei követik el. Három, a felismerhetően ortodoxokat képviselő közösség tagjai kaptak szót: a modern ortodoxok részétől az Orthodox Union, a haredi ortodoxok részéről pedig az Agudath Israel of America és az American Friends of Lubavitch (Chabad) vezetői.
Az egyetemi campusok ellenséges légköre is szóba került, mert az Izraelt érő éles kritikát gyakran nem lehet nem antiszemitizmusnak értelmezni.
Lipstadt: „Az egyetemi campusokon, amelyeket a liberális eszmék fellegvárainak tartanak, sok diák jobbnak tartja, ha rejtegeti zsidó identitását.” Julia Jassey is szót kapott, aki a Chicagói Egyetem oktatója és a Jewish on Campus diákszervezet ügyvezető igazgatója, amely az antiszemita megnyilvánulásokat monitorozza a campusokon.
A zsidó résztvevők beszámoltak arról, milyen sokat tanultak abból, hogy mások hogyan érzékelik az antiszemitizmust. Nathan Diament a fővárosi Orthodox Union igazgatója a láthatóan zsidókat (visibly orthodox) fenyegető veszélyekről beszélt.
Fentiek nyomában a nem ortodox életformájú zsidók tapasztalatait Sheila Katz, a National Council of Jewish Women ügyvezetője összegezte, aki a különbségekről beszélt. Hozzátette, milyen nehéz elmagyarázni a progresszív szárnynak a veszélyt.
„Az elmúlt évben sokszor nekirugaszkodtam, hogy elmagyarázzam: a helyzet rosszabbodik. De hiába, az emberek egyre inkább elszemtelenedtek. Sokan akadnak, főleg a progresszívek között, akik azt mondják: nem, ez nem antiszemitizmus.”
Gyakorlati javaslatok is elhangozottak. Egy kétpárti törvényhozói csoport indítványozta munkacsoport fölállítását a kormányzaton belül az antiszemitizmus elleni küzdelemre, vagy a szövetségi kormánytól származó anyagi támogatás növelését a zsidó intézmények védelmére, például a rendőrségi járőrözés sűrítésére.
Konkrét határozatok nem születtek, de a résztvevők azzal távozhattak, hogy a szövetségi kormányzat kész arra, hogy gyakorlati megoldásokat találjon.
Emhoff szerint ezzel a diskurzus nem ért véget, „hanem még csak most kezdődött” – mondta.
A tanácskozáson szót kapott még az American Jewish Committee, a Hillel International, a Jewish Federations of North America, a reform és konzervatív mozgalmak, a Conference of Presidents of Major American Jewish Organizations, valamint a Secure Community Network, amely biztonsági tanácsadással foglalkozik a zsidó közösség számára.
“Fontos üzenet volt ez arról, hogy az a fajta burjánzó antiszemitizmus, amit látunk, elfogadhatatlan, és az ország legmagasabb szervének tennie kell az ügyben” – jelentette ki Spitalnick.
JTA – Bassa László