Győri gyökerek nyomában

Egy alulról jövő civil kezdeményezés Győrben szervez világtalálkozót a deportálás 80. évfordulójára győri és Győrből elszármazott zsidóknak, családjaiknak és minden érdeklődőnek. A program részeként konferenciával, kulturális, oktatási és vallási programokkal készülnek, hogy közösen tárják fel a győri zsidóság múltját és jelenét, méltóképpen emlékezzenek egy egykor virágzó zsidó közösségre, valamint hozzájáruljanak a jövő alakításához.

 Hogy mutatnád be a Zsidók Győri Gyökerei Alapítványt, és miért hoztátok létre?

Krausz Péter: 2022 elején született meg alapítványunk, amelyet győri származású zsidó barátaimmal hoztunk létre. Elsődleges célunk, hogy megszervezzük 2024. július 4. és 7. között a Zsidók Győri Gyökerei Világtalálkozót. Az ötlet a győri és környékbeli zsidóság deportálásának közelgő 80. évfordulója kapcsán született. Méltó módon szeretnénk emlékezni a város zsidóságára, köztük a családjainkra. Fontos célunk még a közösségépítés, valamint hogy egy nyitott, a társadalmi partnerek felé befogadó eseményt hozzunk létre, melynek ugyanúgy része lesz a múltra való emlékezés, mint kulturális, tudományos és oktatási programok. Nem ez az első alkalom, hogy győri zsidók hasonló találkozón vesznek részt, az első ilyen eseményt 1989-ben tartották Izraelben – ezt még a túlélők szervezték, de a következő generáció tagjai is jelen voltak, köztük én is.

Miért Győrben lesz a mostani találkozó?

Mióta ott voltam az 1989-es eseményen, az motoszkált a fejemben, hogy egy ilyen találkozót Győrben kellene megszervezni, hiszen az a legautentikusabb hely a rendezvényre. A győri és környékbeli zsidó közösség évszázadokon keresztül gyarapodott és élt tartalmas életet, egészen az 1944-es tragédiáig. Ezért is érezzük úgy, hogy ide kell visszahozni a hajdanán itt élt zsidók leszármazottjait.

Említetted, hogy fontos az autenticitás. Neked milyen saját zsidó emlékeid vannak Győrből?

1949-ben születtem, a családom nem volt vallásos. Nagy ünnepekkor jártunk zsinagógába, akkor még nem a most működő imaterembe, hanem a Nagy Zsinagógába, amit a hatvanas években adott el a hitközség. Ezt követően nagyon leromlott az állapota, bútorraktárként használták, csak később újították fel. Emlékeim szerint 20-25 gyerek volt a közösségben az ötvenes években, voltak különböző rendezvények, egy purimi ünnepség például nagyon megmaradt, erről egy képet is őrzök, amin ott van szinte mindenki jelmezbe öltözve. Fontos gyerekkori emlékem még, hogy az 1956-os feszültségek nagyon felkorbácsolták az érzelmeket és a félelmeket, de egyben megerősítették a közösségi elköteleződést is, például hogy a gyerekek járjanak hittanra. Ekkor főállású rabbi nem volt Győrben, Budapestről járt le egy oktató megtartani ezeket a foglalkozásokat.

Milyen programokat szerveztek a világtalálkozó keretében, és kik a főbb partnereitek?

A háromnapos rendezvény egy emlékkonferenciával kezdődik, amit a Holokauszt Emlékközpont bevonásával szervezünk. Ez részben az intézet győri zsidóságról szóló kiállítására épül, amely szintén megtekinthető lesz Győrben a világtalálkozó ideje alatt. Megnyertünk előadónak olyan elismert tudósokat is, mint Karsai László vagy Csepeli György professzorok. Ezenkívül lesz vezetett városnézés, külön a zsidónegyedben, hiszen a résztvevők nem feltétlenül ismerik a mai Győrt. Én például 1977-ben váltam meg végleg a várostól, és ma már csak a temetőbe járok. Lesz több kulturális program, köztük hangverseny, avatunk emléktáblát, továbbá péntek esti és szombat délelőtti imára is lehetőség lesz. Utóbbiakat a Győri Hitközség szervezi, ahogy azt a holokausztmegemlékezést is, amelyet minden évben megrendeznek a temetőben, és amely 2024-ben a világtalálkozó ideje alatt valósul meg. Ezt az eseményt emlékfák közös ültetésével egészítjük ki. Az oktatást és a fiatalok megszólítását különösen fontosnak tartjuk, ennek jegyében kilenc győri középiskolát megnyerve több mint 50 diák vesz részt egy zsidó helytörténeti és alkotó pályázaton, melynek záró eseményére is a világtalálkozó keretében kerül sor. Kapcsolatban vagyunk a városi egyetemmel, a társadalmi partnerség jegyében Győr polgármestere elfogadta a fővédnöki, a megye főispánja és közgyűlési elnöke pedig a két védnöki címet.

Kik biztosítják a rendezvényhez szükséges forrásokat?

Körülbelül 30-40 millió forintra lesz szükség, hogy a teljes tervezett programot méltó módon megszervezhessük. Egyelőre a források tíz százaléka áll rendelkezésre, amit a Graboplast, 100 éve zsidó vállalkozók által létrehozott győri gyár, a MAZSIHISZ, valamint a JDC Mozaik Hub támogatásából, továbbá magánadományokból teremtettünk elő. Bár az eseménynek lesz költsége a résztvevők oldaláról is (utazás, szállás) – a levelezőlistánkra egyébként már kétszáznál is többen iratkoztak fel –, további forrásokra lesz szükségünk, ezek megszerzésén jelenleg is dolgozunk. Kapcsolatokat építünk győri vállalatokkal is, melyek közül még néhányat egykoron zsidó származású nagyvállalkozók alapítottak, illetve pályázunk állami közalapítványok és külföldi szervezetek kiírásaira is. A világtalálkozót biztosan megtartjuk, a finanszírozás azonban hatást gyakorolhat arra, hogy képesek leszünk-e minden programelemet megvalósítani.

Egyes vélemények szerint olyan fenntartható kezdeményezésekkel kell lezárni azoknak a zsidó közösségeknek a történetét, melyekben néhány éven, évtizeden belül már nem lesz zsidó, amelyek helyi zsidó közösség hiányában is gondozhatják a korábbi közösség emlékezetét – ilyen hely lehet Győr is. A világtalálkozó megfelelhet ennek a narratívának?

Ha évtizedekről beszélünk, az még bőven megéri a tartalmas befektetést. Azt remélem, hogy ehhez megfelelő eszközök és lehetőségek adódnak, továbbá kétség sem fér ahhoz, hogy a Győri Hitközség a maga frontján fő eleme a fenntarthatóságnak. Mindaddig, amíg egy zsidó is él Győrben, ezt érdemes csinálni. Semmiképp nem értek egyet tehát azzal, hogy zárjuk be a boltot, és koncentráljunk Budapestre, ahol valóban élénk zsidó élet van, és ahol a vidékhez képest tömegeket lehet megmozgatni. Inkább azt mondanám, hogy a budapesti zsidóságnak kellene további, jelentős erőfeszítéseket tennie, hogy a még nyomokban meglevő zsidó közösségi életet vidéken is életben tartsa. Ez lehet a vallásos jelenlét megerősítése vagy lehet kulturális-történelmi fókuszú tevékenység – én, barátaim és az alapítvány az utóbbin dolgozunk. Szerintem nem szabad feladni.

A beszélgetés a Szombat folyóirat és a Mozaik Zsidó Közösségi Hub együttműködésében készült interjúsorozat része. (x)