“Gyönyör sugárzott az arcukról, ahogy az ártatlanokat gyilkolták”

Alig két nappal az október 7-i Hamász-mészárlások után, amikor a túlélők első borzalmas vallomásai nyilvánosságra kerültek, Raz Elipsur és Adi Clinton, egy izraeli testvérpár eldöntötte, hogy ezeket a történeteket meg kell ismernie a világnak.

Ebből a célból hozták létre az October7.org honlapot, amelyen a közösségi médiából összegyűjtött és angolra fordított, első kézből származó beszámolók olvashatók. Hamarosan önkéntesek csatlakoztak hozzájuk, akik segítettek a fordításban, a szerkesztésben, a weboldal felépítésében és kialakításában – és annak ellenőrzésében, hogy a túlélők beleegyeztek-e történetük megosztásába.

“Hiszünk abban, hogy a világ népének tudnia kell, mi történt azon a szörnyű napon, és úgy gondoljuk, hogy az October7.org nagy értéket képvisel a mészárlásról szóló történetek dokumentálásában” – írták az oldal adminisztrátorai egy sajtóközleményben.

A beszámolók szívszorítóak és dermesztőek, mint például Naama G szavai: “Több mint 30 percig véreztem, miközben halottnak tettettem magam a szemetes zsákok alatt, és közben tudtam, hogy minden erőmre szükségem lesz, hogy kimásszak a holttestek közül”.

Ido M: “Gyönyörteljes boldogság sugárzott az arcukról, ahogy az ártatlan embereket mészárolták”.

Omer B: “Tizenketten mentünk a buliba, de csak kilencen értünk haza.”

A honlapon jelenleg 120 tanúvallomás található, héberből angolra, franciára, japánra és spanyolra fordítva.

Hamarosan arab, német, orosz, orosz, olasz és portugál nyelven is elérhetőek lesznek a túlélők üzenetei.

A vallomások első kézből származó beszámolók a gázai határ menti települések lakóitól, a Supernova rave party résztvevőitől és másoktól, akik véletlenül célpontjai lettek annak a több ezer Hamász terroristának, akik október 7-én reggel áttörték a Gázai övezetet Izraeltől elválasztó biztonsági határzárat.

Anna Shternshis, a Torontói Egyetem Jiddis Tanulmányok professzora összehasonlította az October7.org-on található történeteket a holokauszt áldozatainak beszámolóival – egyebek közt  azokkal, amelyek Ilja Eherburg és Vaszilij Groszmann 1944-ben összeállított “A szovjet zsidóság fekete könyve” című kiadványában olvashatók– és hasonló motívumokat talált.

“Az áldozatok megalázása és kigúnyolása a gyilkolás közben az egyik hasonlóság, amit észrevettem” – mondta Shternshis. “És a gyilkosok örömét, mintha élvezték volna az erőszakot. Ilyeneket mondtak az áldozataiknak: “Hagyjalak még két percig élni, vagy öljelek meg most?”

ToI