Grendel Lajos: Hogy nem lettem antiszemita?
Emlékezetközösség – a Szombat körkérdése
A Szombat az alábbi körkérdést küldte a kulturális, tudományos és a közélet néhány vezető személyiségének lapunk kiemelt témája kapcsán:
Van-e, vagy nincs Magyarországon emlékezetközösség?
Hogyan közelíthetők egymáshoz a 20. századi traumáit hordozó közösségek, melyek más-más élményekre emlékeznek, és a másik fájdalmáról talán nincs elég mély tudásuk, vagy nem vesznek róla elég mélyen tudomást.
Véleményünk szerint a magyar társadalmi emlékezet, és a magyarországi zsidó emlékezet eltérően őrzi a 20. századi Magyarország élménycsomópontjait, miközben sokan tartozhatnak a két halmaz közös részhalmazához.
Felvetnénk néhány példát, és kérnénk, írásában ezekre is reflektáljon, de kíváncsian várunk más példákat is.
Magyar emlékezet / Zsidó emlékezet
1919 vörösterror /fehérterror
1920 Trianon /numerus clausus
1940 Erdély visszacsatolása /1938-41 zsidótörvények
1944-45orosz megszállás /gettósítás, deportálás, nyilasterror
1956 forradalom /elsősorban vidéken antiszemita atrocitások
Kérjük, tekintse e levelünket a felkérés mellett vitaanyagnak, s ha nem ért egyet felvetéseinkkel, ezt is jelezze írásában.
Kíváncsiak vagyunk, hogy amennyiben Ön is érzékeli a felvetett élménykülönbségeket, természetesnek tartja-e, hogy a társadalmi csoportok emlékezete akár jelentősen eltérjen, vagy szükségesnek tartja, hogy változzon a helyzet, s ha igen, milyen eszközökkel lehet Ön szerint javítani a viszonyokon, és elérni a kívánatos állapotot.
Egy jó barát sokat segíthet
Hogy nem lettem antiszemita, annak egy magyarázata van.
Kisgyerekkorom óta volt egy zsidó barátom, és ma is az, holott évente, kétévente egyszer találkozunk. Pozsonyban él ő is, én is.
A vörös terror? Számomra épp úgy történelem, mint a fehér terror. De… A nem zsidó Mikszáthot kellene olvasni, a Gavallérokat meg A Noszty fiút…
1919 őszen a lehető legrosszabb fut be. Az ország túlzott megcsonkításának semmi köze a zsidósághoz, ez egy nagy csúsztatás! De a Gavallérok meg a Noszty Ferik alakítják a történelmet, és alakítanak most is, az unokájuk, a dédunokájuk.
1956 nagy példa, hiszen számtalan zsidó es nem zsidó állt a barikád innenső oldalán, és számtalan zsidót es nem zsidót sújtott a hatalom keze. A nem zsidó Kádárnak legalább olyan véres volt a keze, mint a zsidó Rákosinak. Ötvenhatnak ez a szerepe is túlmutat a mai kocsmán.
Nem tudok rá válaszolni, hogy milyen megoldás létezik a növekvő, es teljesen irracionális antiszemitizmusra. Mindenki maga kell, hogy megvívja a harcát. Es egy jó barát sokat segíthet.