Golda Meir és az izraeli Fekete Párducok

Mondják, hogy mivel az oroszlánok között nincsenek történetírók, az oroszlánok történetét a vadászok írják. A párducok között viszont akadnak történészek. Esetünkben az izraeli Fekete Párducokról van szó; az ő ifjúsági mozgalmuk az Észak-Afrikából és a Közel-Kelet országaiból kiűzetett és az újonnan alakult zsidó államban letelepültek ügyét vállalta föl. Nevüket az USA fekete polgárjogi harcosaitól kölcsönözték, akik az 1950-es és 60-as években vívták a maguk küzdelmét az egyenjogúságért.

Nyikolaj Lebegyev, az STMEGI izraeli orosz nyelvű internet csatorna hírszerkesztője fél évszázados történetet elevenített fel a napokban:

A hatvanas évek közepén Izrael lakosságának jelentős részét már a mizrahi (főként marokkói, iraki, jemeni eredetű) zsidók alkották, az elit – állami tisztviselők, az oktatásban alkalmazottak – viszont az Európából bevándoroltak köréből tevődött össze. Ez ellenére volt az izraeli Fekete Párducok mozgalmának, akiket Golda Meir miniszterelnök 1971. április 13-án fogadott, és a találkozáson a következőket mondta: ’Maguk nem kedves emberek’. Ebből utcanév lett Jeruzsálem központjában.

Golda azt kérdezte képviselőiktől: milyen területeken kérik a keletiek állami forrásokból történő támogatását? Ők azt felelték, hogy maguk is részt kívánnak venni az anyagi eszközök elosztásában.

Vezetőjük a marokkói zsidó Charlie Biton, soraikban sok magas képzettségű, franciás műveltségű személy volt. A ’68-as neomarxista baloldali eszmékért szálltak síkra, de természetesen a mélyen vallásos mizrahi tömegeket nem tudták megszólítani.

Biton később kommunista (Hadas) képviselő lett a Kneszetben, palesztin vezetőkkel találkozott. (A ford.) A fiatalok sokszor erőszakba torkolló megmozdulásokat is szerveztek, például amikor egy tüntetésen azt követelték, hogy a jeruzsálemi Cion teret Keleti zsidó térnek (Kikar Yehadut HaMizrah) nevezzék át. Pártjuk nem tudta megugrani az egy százalékos küszöböt az akkori választásokon.

A 80-as évek elején a keleti zsidók ügyét a Sasz párt vállalta föl, amely mindmáig lobbizik értük. Ugyanakkor Menahem Begin és a Herut párt sikerét 1977-es választásokon nagyban a mizrahi zsidók általi támogatottságnak köszönhette. Ettől kezdve aligha beszélhettek a keletiek jogfosztottságáról. Közülük a Likud párt soraiban ma is sokan megtalálhatók.

Az európai és mizrahi zsidók közötti ellentét mindmáig létezik. Az 1970-es évek elején az izraeli fekete párducok mozgalma egybeesett a szovjet zsidók első bevándorlási hullámával. A keletiek szerint utóbbiak mindent megkaptak – villát és volvót, ahogyan akkoriban beszéltek róluk. Ez túlzás volt, de az „oroszok” között sok mérnöki képzettségű akadt, akik számítástechnikával is foglalkoztak, ez okozta többek között helyzeti előnyüket.

*

Az HBO nemrég készült Valley of Tears (Könnyek völgye) című tévésorozata, mely az 1973-as jom kippuri háborút dolgozza fel a megtámadott és némileg felkészületlen Izrael szemszögéből, a keleti bevándorlók nehéz helyzetét, a korabeli tüntetéseket, az izraeli fekete párducok mozgalmát, valamint az ellenük folyó rendőrségi eljárást is témájává tette.

Valley of Tears | Official Trailer | HBO Max

Valley of Tears is a harrowing, ten-episode limited drama series inspired by the true events of the 1973 Yom Kippur War in Israel. Leading up to the ultimate…

A szériáról más friss izraeli sorozatok között nemrég írtunk.