Furcsa tűzszünet

Izrael nagy dérrel és dúrral megindított offenzívája, a Felhőoszlop hadművelet egyik pillanatról a másikra tűzszünetbe fulladt. Ilyet még az izraeliek sem láttak, de a sokat tapasztalt elemzőket is derült égből a villámcsapásként érte a hír. Az első felmérések szerint az izraeliek közel háromnegyede ellenzi a megállapodást, a déli városokban elkeseredett tüntetéseken tiltakoznak, kapitulációnak, árulásnak bélyegzik a fegyvernyugvást. De hogyan is jutottunk idáig?

A hadművelet nyolc napja alatt a civil áldozatoktól rettegő izraeli haderő rendkívül visszafogottan mert csak csapásokat mérni a Hamász sűrűn lakott területeken rejtőző infrastruktúrájára. A “sebészi pontossággal” végrehajtott rajtaütések azonban jelentősen korlátozták azok hatékonyságát is. Bár Barak védelmi miniszter nagy számokkal próbálta alátámasztani a bizonyítványát, az 1500 célpont ellen végrehajtott támadás egyáltalán nem jelenti, hogy ezeket mind le is küzdötték. Ma még nem lehet megbecsülni, valójában mekkora veszteséget sikerült okozni a Hamásznak. Benny Gantz tábornok, a hadsereg főparancsnoka visszafogottan csak annyit nyilatkozott, hogy a lehető legtöbb terrorista fészket megtámadták, de tényleges eredmény csak akkor lesz látható, ha “leülepszik a por“.

Szerdán, az ímmel-ámmal folyó tűzszüneti tárgyalások kellős közepén szó szerint berobbant a hírekbe a tel-avivi autóbusz elleni terrormerénylet, mely Izrael tárgyalási pozícióját javította, hiszen az izraeli polgári lakosság szenvedésére irányította a nemzetközi közvélemény figyelmét. Az izraeli kabinet mozgástere tágult, azonnal egymásnak ellentmondó spekulációk, kiszivárogtatások kezdtek el keringeni egyoldalú tűzszünetről, illetve totális invázióról. Vajon mi lehet az oka annak, hogy a kormány félúton mégis lábhoz tette a fegyvert?

A legvalószínűbb ok, hogy az Obama-adminisztráció megzsarolhatta a katonai segítség leállításával, vagy legalábbis jelentős csökkentésével. Erre utal Hillary Clinton árulkodó félmondata arról, hogy nagyon örül, amiért az amerikai támogatással felállított Acélkupola rakétavédelmi rendszer olyan hatékonyan védi az izraeli civil lakosságot. Valamint az is, hogy mindenkit megelőzve, az amerikai külügyminiszter jelentette be kész tényként a tűzszünet hírét. Ráadásul beszédes körülmény, hogy ezt nem a szövetséges Jeruzsálemben, hanem az Izraellel mostanában igencsak ellenséges egyiptomi fővárosban tette. Ugyancsak sokatmondó Netanjahu magyarázkodása, hogy tulajdonképpen csak Obama nyomatékos tanácsára ment bele, hogy „esélyt adjon” a megállapodásnak.

Mindenesetre szórványos lövöldözésektől eltekintve a fegyverek most hallgatnak. Ez a hallgatás azonban valószínűleg vihar előtti csend csupán. Januárban választások lesznek Izraelben, Netanjahut szorítja az idő. A hadsereg 50 ezres tartalékossal megerősítve, állig fegyverben várakozik a gázai határon. Az izraeli közvélemény elkeseredetten várja az újabb rakétazáport, miközben a Hamász nyalogatja sebeit, és a föld alatti alagutakban teljes gőzzel csempészik a rakéta utánpótlást. Könnyen lehet, hogy csak napok, legfeljebb hetek kérdése, mikor robban újra a puskaporos hordó.

Kövesse a fejleményeket percről percre a Szombat élő hírfolyamában!