Francis de Erdely és az első zsidótörvény

Az 1920-as évek magyar Numerus Clausus-a egyfajta figyelmeztetés volt: a zsidó származású magyar polgárok nem egyenjogúak Magyarországon. Az 1938-as első zsidótörvény pedig megnyitotta az utat a magyar polgárok tömegeinek jogfosztásához és végül a magyar holokauszthoz.

A magyar zsidótörvényeket meghökkenve fogadta az amerikai sajtó, és sokan felismerték Magyarországon is, zsidók és nem-zsidók egyaránt, hogy a Horthy rezsim politikája tragédiához vezethet. Menekülni kell.

1939-ben sokakat megdöbbentett, amikor Erdélyi Ferenc, a sikeres festőművész elhagyta Magyarországot. Először Londonba ment, majd később az Egyesült Államokba költözött ahová felesége is követte.

Pedig a 35 éves Erdélyi sikeres volt. Nemrég nősült, a fiatal Vadas Licit vette el. Pestlőrincen egy kastély átépítésén munkálkodott ahol otthona, műterme lett volna. Miért határozott úgy hogy mégis felpakol és elhagyja szülőhazáját?

Meglepő módon az első zsidótörvény lehetett az ok. Azért meglepő ez, mert Erdélyi nem volt zsidó, „őstiszta dunántúli és háromszéki “ származású volt, és ifjú felesége is katolikus hitben nőtt fel, egy kis „szépséghibával”…

Ha valaki manapság Kalifornia állam képzőművészeti múzeumait látogatja, szinte mindegyikben talál egy Francis de Erdely képet. Bevallom, sokáig magam sem tudtam, hogy az 1959-ben Los Angelesben elhunyt felső eredeti neve Erdélyi Ferenc volt, és Budapesten született 1904-ben.

Már korábban írni akartam róla, de most az adta az apropót, hogy a Los Angeles Times szeptember 6-án közölt nagy cikket „de Erdely kaliforniai festőről”. Azt Christopher Knight az újság kritikusa jegyezte, és én megírtam neki: sajnálatos, hogy csupán de Erdely 1945 utáni kaliforniai életével és munkásságával foglalkozott. Mert életének első négy évtizede igencsak izgalmas volt.

Erdélyi Ferenc életéről újabban számos írás jelent meg magyarul is. Úgy tűnik szülőhazája is felfedezte ezt a jelentős művészt. Tudjuk róla, hogy már korán felfigyelnek grafikáira és 18 évesen, 1922-ben már képe látható a Műcsarnokban. A kalandozások kora következik ezután. Párizsban, Madridban, Kairóban és Algériában is él, tanul és fest. Amerikában is ismerik. Belgiumban és Hollandiában tölt hosszabb időt és ott is nősül. Nejével, Ilse Leembruggennel érkezik Budapestre 1936-ban. Véglegesen le akar telepedni.

De az imádott Ilse Budapesten váratlanul elhunyt. Hamarosan találkozik a 22 éves korcsolyabajnokkal, a csinos Vadas Licivel. 1938-ban már házasok. Lici – új nevén: Erdélyi Erzsébet – színésznői ambíciókat dédelget. Szerepeket is kap és komoly szerződéssel kecsegtetik. Ekkor jelenik meg az első zsidótörvény…

Vadas Lici 1916-ban született és 3 éves volt, amikor a családja katolikus hitre tért. A Színészkamara kiszimatolta, hogy pedigréje nem tökéletes, és a zsidótörvény után új színészi szerződésre nem számíthatott. Férje mélységesen felháborodott, elképedt, hogy ifjú neje méltatlan hercehurca áldozatává vált. A házaspár az ország elhagyása mellett döntött.

Erdélyi Londonon keresztül érkezett Amerikába. Neje később, kissé vonakodva követte. Házasságuk nem volt sikeres, Amerikában hamarosan elváltak és később mindketten újraházasodtak.

1938-ban Erdélyi negyedik alkalommal is megnősült. Edith Hajdu Hartmant, egy magyar származású amerikai ügyvédnőt vett el. 1944-ben Kaliforniába költöztek ahol amerikai állampolgárként, Francis de Erdely néven neves festészetet tanító professzorként és gyakran kiállító művészként ismerték.

55 éves korában hunyt el. Egy halála előtti angol nyelvű interjúban sérüléseire panaszkodott. Mint kiderült amatőr bokszoló is volt és az 1920-as években ökölvívással, mint “bérbokszoló” kereste a kenyerét. Azt gyanította, hogy egy korai sérülése okozta bajait, amelyek korai halálát okozták.

Tehetséges író is volt. 1937-ben egy szépirodalmi művet publikált magyarul Lejtő címmel.

Egy amerikai újságírónak elmondta, hogy családja eredetileg katonatisztnek szánta és otthonában képzőművészeti ambícióit nem sokra becsülték, nem támogatták. Művészete mindig is szociálisan érzékeny témákat dolgozott fel. Tanítványai nagyra tartották, de magyarországi életéről keveset tudtak, annak részletei nem jelentek meg angolul.

Milyen furcsa is az élet, morfondírozok magamban. Ha 1938-ban Erdélyit nem dühíti fel az első zsidótörvény, valószínűleg soha nem vált volna neves „kaliforniai festővé”. És ha neje nem követi a dühös művészt, igencsak nehéz sors, talán deportálás várt volna rá.

Az olvasó figyelmébe ajánlom Pápai Tamás László történész remek tanulmányát amelyik “Erdélyi Ferenc, az elfeledett festő” címmel a Honismeret folyóiratban jelent meg.