Franciaország: Izrael-párti szélsőjobb, Izrael-gyűlölő szélsőbal
Egyelőre nyitott kérdés, hogy a 13 parlamenti frakcióból miféle koalíció fogja kormányozni Franciaországot.
A baloldali Új Népfront 178 képviselővel a legnagyobb frakcióval rendelkezik a Nemzetgyűlésben, de messze van a kormányzáshoz szükséges, 289 fős abszolút többségtől. Ijesztő, hogy ennek a koalíciónak a legnagyobb pártja 78 mandátummal a szélsőbaloldali, Izrael-gyűlölő LFI.
Macron korábbi elnöki többsége 156 mandátumot tudott megtartani.
A szélsőjobboldali Rassemblement National (RN), amelynek 142 megválasztott képviselője van, sokkal messzebb van a kormányzástól, mint a második forduló előtt gondolták.
A szélsőjobb és a szélsőbal a koalíciós tárgyalásokon nem jó eséllyel indulnak, a középpártok óvakodnak koalícióra lépni velük. Kettőjük közül jelenleg a szélsőbal tűnik rosszabbnak a zsidók számára gátlástalan Izrael-ellenességével. Eközben a fasisztoid alapokról indult RN Izrael iránt kimondottan barátságos hangot üt meg.
Az RN következetesen kiállt Izrael önvédelemhez való joga mellett az október 7-i támadásokat követően; bírálta Karim Khan-nak, a Nemzetközi Büntető Bíróság ügyészének kérelmet, aki izraeli politikusokat akar őrizetbe venni, és elítélte Emmanuel Macron francia elnök azon döntését, hogy kitiltotta az izraeli vállalatokat az Eurosatory védelmi kiállításról.
Elutasítja továbbá egy palesztin állam elismerését Izraellel kötött békemegállapodás nélkül. Ezért szavazott sok francia zsidó az RN-re, és ezért tweetelte Amichai Chikli izraeli diaszpóra-ügyi miniszter, hogy támogatja Le Pent.
A Jerusalem Post kommentátora szerint azonban ők Le Pen „hasznos idiótái”.
Amint azt Caroline Fourest francia író és újságíró felfedte, Jordan Bardella – az RN 28 éves reklámarca és miniszterelnök-jelöltje – egyszer “nagy szociológusként” jellemezte Alain Soralt.
Soral bíróság által elítélt antiszemita és holokauszttagadó, aki a fundamentalista keresztények és iszlamisták közös frontjára szólított fel a zsidók ellen. Fourest szerint senki sem tett többet az antiszemitizmus franciaországi terjedéséért, mint Soral.
Bardella a Le Pen család belső köreibe egykori barátnőjének, Kerridwennek köszönhetően került be, aki annak a Fréderic Chatillon-nak a lánya, akit Soral mesterének vall. Kerridwen kelta keresztet visel, amelyet mostanában a fehér felsőbbrendűség hívei használnak szimbólumként Európában. Bardella korábban Jean-François Jalkh parlamenti asszisztenseként is dolgozott, aki holokauszttagadó és régóta az RN tagja.
Le Pen azt állítja, hogy megtisztította pártját. Antiszemita apját, Jean-Marie-t 2015-ben kirúgta, és megszakította a kapcsolatot a németországi jobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párttal.
Ezek a lépések azonban nem tudják eltörölni az RN múltját, sem azt a tényt, hogy a párt soraiban ma is ott vannak az ezekhez hasonló, kétes pedigréjű képviselő-jelöltek.
Ugyanakkor a szélsőbaloldali LFI, az újonnan megválasztott Nemzetgyűlésben a közös baloldali lista legnagyobb frakciója, zsidó szemmel még sokkal rosszabb. A párt burkoltan antiszemita és nyíltan Izrael-ellenes.
– Tagjai közül David Guiraud a fent említett Soral rajongója, megkérdőjelezi az október 7-i atrocitásokat, és azzal vádolja Izraelt, hogy kemencében éget el palesztin gyerekeket;
– Aymeric Caron szerint az Izraelt támogatók nem embertársai, és azt állítja, hogy egy 12 éves zsidó lány nemrég történt megerőszakolása egy muszlim banda által csak azért kapott médiafigyelmet, mert az áldozat zsidó;
– Thomas Portes szerint Izrael szándékosan tette lehetővé október 7-ét, hogy igazolja a “palesztinok ellen elkövetett népirtást”;
– Danièle Obono a Hamászt “ellenállási mozgalomnak” nevezte;
– Rima Hassan pedig “szörnyetegnek” nevezi Izraelt, és azzal vádolja az IDF-et, hogy kutyákat képez ki a palesztinok megerőszakolására.
A lista tetszés szerint folytatható.
A Jerusalem Post kommentátora szerint érthető, hogy egyes francia zsidók az RN-re szavaztak a második fordulóban, mert mindenképp meg akarták akadályozni az antiszemiták győzelmét. Ugyanakkor kritikátlanul elfogadták az RN felszínes újjáalakulását. Sok francia zsidó – állítja – mostanra rájött, hogy az életük Franciaországban zsákutcába jutott.