Francia zsidóság: viharos idők, bizonytan jövő

Nő az antiszemitizmus és a kivándorlás

Nathan Sharansky: „Ez, az európai zsidóság végét jelentheti”.

Franciaországban él Európa legnagyobb zsidó közössége: 500 ezer ember. És ebből az európai országból a tavalyi évben már 3263 fő alijázott. Ezzel Amerikát is megelőzte, ennél többen csak Oroszországból vándoroltak Izraelbe.

Idén pedig közel 5000 francia zsidó emigránsa számítanak, amely több mint a kétszerese a 2012-ben kivándorolt 1917 főnek.

Ilyen számok hallatán persze örvendezik Nathan Sharansky, az alijáért felelős Zsidó Ügynökség (Szochnut) vezetője, egykori szovjet ellenzéki, aki kilenc évet töltött szovjet börtönben emigrációs kísérletei, illetve más zsidók Izraelbe történő kivándorlásának elősegítése miatt.

Ám a sikerek felett érzett örömbe szomorúság is vegyül, mert mindez egy hajdan erős és virágzó közösség sebezhetőségét tükrözi. Néhányan, beleértve Sharansky-t is, úgy vélik, hogy a francia alija előrevetíti a zsidók eltűnését Európából.

„Valami történelmi folyamat zajlik a szemünk előtt” – Mondja Sharansky. „Ez akár az európai zsidóság végét is jelentheti”. Ami most Franciaországban történik, a legerősebb európai zsidó közösséggel, az a folyamat máshol is elindulhat Európában. Továbbra is az a kérdésem, van-e a zsidóknak jövője Európában.”

Sharansky találkozott a leendő izraeli állampolgárokkal – mint amilyen Oury Chouchana 36 esztendős jogász, aki most készül megkezdeni héber tanulmányait az Ulpan Etzion-ban Jeruzsálemben. 40 évvel ezelőtt itt tanult héberül Avital is, Sharansky felesége.

A több száz emigráns búcsúztató ceremónián vett részt a párizsi Synangogue des Tournelles-ben – alig néhány nappal azután, hogy a Le Monde folyóiratban Marek Halter, az ismert zsidó író és aktivista szót emelt az alija ellen.

„Engednétek azoknak, akik azt akarják, hogy eltűnjünk Franciaországból? Átengednétek az otthonunkat a dzsihádistáknak és a Nemzeti Frontnak?” – írta, utalva arra az emelkedőben lévő szélsőjobboldali pártra, amelynek sok francia zsidó szerint antiszemita szándékai vannak.

Halter írása azon kevesek egyike, amely harcba hívja a francia zsidókat az antiszemiták és a dzsihádisták ellen – mindezt abban a közösségben, amelynek vezetői a francia zsidóságot alijázásra bátorítják.

A búcsúztatón Richard Prasqiuer, a francia zsidó ernyőszervezet (CRIF) korábbi elnöke, büszkén mesélt lánya sikeres izraeli beilleszkedéséről és bátorította a kivándorlókat: vigyék magukkal francia kultúrájukat és honosítsák meg azt Izrael földjén.

„A francia zsidóság, kommentálta a helyzetet Sharansky, egyedülálló abban, hogy vezetői az aliját nem veszélynek tekintik, amely meggyengíti közösségüket, hanem egy új épület – izraeli jövőjük – első lerakott kövének.”

Amerikai zsidó vezetők sosem beszélnének így – tette hozzá – mert ők bíznak az amerikai zsidók jövőjében.

2012-ben egy Toulouse-i zsidó iskolában egy muszlim szélsőséges megölt egy rabbit és három gyermeket. Ez a támadás csak egyike volt annak a 614 antiszemita incidensnek, amelyeket abban az évben dokumentált a francia zsidóság biztonsági szervezete. És e támadások nagy része (14%-a) éppen Toulouse-i gyilkosság utáni tíz napban történt.

A francia zsidó vezetők, akik érzékenyek a közhangulatra, nem csinálnak titkot abból, hogy komolyan aggódnak közösségük jövőjéért.

Egy közelmúltban adott interjúban Roger Cukierman, a CRIF elnöke úgy beszélt a francia zsidókról, mint akik csapdába kerültek: egyfelől ott a Nemzeti Front, amely a májusi Európa Parlamenti szinte kiütéssel győzött, másfelől a muszlim radikálisok, akik egyre több gyűlölet-bűncselekményt követnek el a zsidók ellen, s ráadásul ott vannak még a kóser vágás és a körülmetélés betiltására törekvő szekulárisok.

„Ezek mögött a számok mögött – mondta Cukierman utalva az antiszemita támadásokra –érezhető a fenyegető légkör.”

A Times of Israel cikke nyomán: Gadó Ráhel