Francia elnökválasztás – Egyházak, hívek és jelöltek: ki kit támogat?

A szerda esti vita után, melyben a tévénézők a kockázatkerülő taktikát folytató Emmanuel Macront látták jobbnak, meggyőzőbbnek, Marine Le Pen az utolsó kis esélyét is elvesztette, hogy fordítson, vagy érdemben alakítson a vasárnapi második forduló eredményén. Persze, ahogy azt mi, magyarok tudjuk a legjobban, „választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást”, de nagy biztonsággal kimondhatjuk: Franciaország következő elnöke a szavazatok 60%-a körüli arányával Emmanuel Macron lesz. Méghozzá számos egyház és vallási közösség explicit támogatásával.

Igen erőszakosra, kölcsönösen harcosra, személyeskedősre sikerült Emmanuel Macron és Marine Le Pen szerda esti tévévitája, a jelöltek folyamatosan minősítették nemcsak egymás politikáját, de egymást is. A „szokásoshoz” képest alacsonyabb nézettséget hozó vitában a megkérdezettek mintegy kétharmada az En Marche! (Lendületben!) nevű friss mozgalom jelöltjét látta jobbnak. Vagyis Macron nem vesztette el a két forduló közötti vitát, és számára – a versenyt vezető jelöltként – csupán ez volt a lényeg. Macron várható elnökválasztási győzelme papírforma: már 2017. április 23-án este is látszott, hogy a centrista jelölt több választói – és szimbolikus támogatói – tartalékkal bír, mint ellenfele.

A Katolikus Egyház külön úton

Ami a szimbolikus jelentőségű támogatókat illeti, érdemes egy pillantást vetni az egyházak és vallási közösségek választási attitűdjére a két forduló között. Az egyházak és közösségi vezetők a morális és teológiai szempontok mellett egy bizonyos szintig nyilván igyekeznek figyelembe venni a hívek szavazói magatartását is, amikor politizálnak. Ez magyarázhatja például, hogy a katolikus egyház – pontosabban a Püspöki Kar – nem nevezett meg támogatott jelöltet a második fordulóra, inkább csak értékek mentén igyekezet orientálni a híveket. Maga Ferenc pápa sem volt hajlandó egyértelműen jelöltet megnevezni, amikor egy interjúja során megkérdezték, hogy mit gondol a francia választás második fordulójáról. A katolikus szavazók ugyanis végtelenül megosztottak voltak április 23-án, az első fordulóban.

Ha hinni lehet az Ifop friss számainak, akkor Macron a katolikusok szavazatainak 22%-át, François Fillon 28%-át, Marine Le Pen pedig 22%-át kapta, de a gyakorló, templomba járó katolikusok inkább a már kiesett Fillon szavazóbázisában voltak találhatók. Vagyis az egyház gondolkodhatott úgy, hogy megpróbál lavírozni, és nem híveket veszíteni (egy másik, lehetséges értelmezés, hogy az egyház tudomásul vette, hogy Franciaország laikus állam, ahol az egyházaknak nincs közvetlen politikai szerepük). A Püspöki Konferencia döntése ugyanakkor erőteljes, komoly vitát és szétbeszélést is okozott az egyházban.

A muszlim közösség továbbra is balra szavaz

A muszlim közösség – még mindig az Ifop szerint – egyértelműen balra hajlott, 37%-uk a kommunisták által is támogatott radikális baloldali Jean-Luc Mélenchont, 17%-uk a szocialista Benoît Hamont, 24%-uk pedig Emmanuel Macront támogatta (Marine Le Pen e szavazóbázisban csak 5%-ot kapott). Ez a egyértelműség – no meg Marine Le Pen és pártja híre és hírhedtsége – logikussá tette, hogy a közösség minden bizonnyal Emmanuel Macront fogja támogatni a második körben. A különböző muszlim szervezetek nyíltan fel is szólítottak a centrista jelölt támogatására.

A francia zsidóság mérsékelten jobboldali, de a centrista Macron mellett áll

A muszlimokhoz hasonlóan a Franciaországi Zsidó Szervezetek Reprezentatív Tanácsa (Crif), valamint a francia főrabbi is Macron támogatására szólította fel a közösség tagjait. Érdekesség azonban, hogy a zsidó közösség szavazói viselkedéséről nem tudunk meg az idézett friss mérésből semmit, minden bizonnyal azért, mert túl kicsi volt a minta e társadalmi rétegre nézve (Franciaországban egyébként mintegy félmillió zsidó él, de a közösség létszáma az erőteljes alijázás miatt folyamatosan csökken – egy korábbi, 2014-es Ifop-anyag, mely egyébként világosan mutatja, hogy a zsidó közösség a hagyományos, mérsékelt jobboldalt favorizálja, 260.000 zsidó szavazóról beszélt).

A francia zsidó közösség mérsékelt jobboldali szimpátiája ismert, a Nemzeti Front azonban nagyon erőteljesen nyitott a közösség felé az elmúlt években, aminek a Front szempontjából egyfajta eredménye máris világosan látható. Az említett 2014-es anyag rámutat, hogy míg 2007-ben Jean-Marie Le Pen az összes szavazat 10,6%-t és a zsidó szavazatok 4,3%-át kapta, 2012-re már a zsidóság 13,5%-a adta a voksát Marine Le Pennek – aki az összes szavazat 18%-ára tarthatott igényt az első fordulóban. Fontos kérdés, hogy idén folytatódott-e a közösség csatlakozása a Nemzeti Front eszméihez a 2012-es trendeknek megfelelően, vagy sem. Ráadásul a 2017-es kampányban erős emlékezetpolitikai vita zajlott a második világháborús deportálások és annak felelőssége kapcsán, ami ugyancsak hatással lehetett a zsidó közösség választói viselkedésére. (Röviden arról van szó, hogy Marine Le Pen átvette a gaulle-ista mitológiát arról, hogy a Vichy-rezsim, a kollaboráció nem Franciaország volt, mert Franciaország, azaz a Köztársaság akkor De Gaulle tábornok vezetésével Londonban székelt – vagyis Le Pen álláspontját lehet a felelősség elkenéseként, de lehet úgy is értékelni, hogy a neonácik és kollaboránsok által alapított Nemzeti Front elnöke elhatárolódik a kollaboránsoktól és a Vichy-rezsim bűneitől.)

Kormánytöbbség is lehet

Akik egyébként morális, eszmei okokból stb. Macron támogatására szólítottak fel, nemcsak az elnökség szempontjából tehetnek „jó lóra”, hanem további hatalomtechnikai szempontból is. Az egyik első mandátumbecslést is tartalmazó elemzés szerint a június 11-én és 18-án esedékes nemzetgyűlési választáson Emmanuel Macron mozgalma jó eséllyel indul majd: az En Marche! lehet a legnagyobb frakció a francia alsóházban, de akár az is előfordulhat, hogy abszolút többséget is szerez. Ez talán a választási szezon legfontosabb problmája, hogy tudniillik a megválasztott elnöknek lesz-e, lehet-e kormányzásra alkalmas többsége. Ha egy mandátumbecslés még nem is végleges válasz a dilemmára, de azt mutatja, hogy ez nem lehetetlen.