Fél Budapest?

Én minden esetre félek. A Medián felmérése szerint a budapestiek fele antiszemita nézeteket táplál. Egy szakértő kételkedik.

Ez olyan elképesztő adat, hogy titokban reménykedem: hátha elszámoltak valamit.

Ezen túl nekem két súlyos tény ötlik a szemembe. Az egyiket már a korábbi adatokból is ismertük: 2010-ben, a jobboldal elsöprő választási győzelmének évében a zsidók iránti ellenszenvüket nyíltan vállalók aránya 10 százalékról egyetlen év alatt 28 százalékra emelkedett. Ez a magas arány azóta kicsit csökkent, de 20 százalék fölött stabilizálódott.

A fenti táblázat csak a zsidók ún. érzelmi elutasítottságát illusztrálja, de az időbeli dinamikát jól érzékelteti.

*

A másik, mellbevágó adattömeget az alábbi táblázat tartalmazza.

A tanulmány szerzői szerint: „Közkeletű nézet, hogy az antiszemitizmus a sikertelen, egzisztenciális fenyegetettség alatt élő, a társadalom perifériájára szorult emberekre jellemző elsősorban. Több nemzetközi kutatás valóban mutatta, hogy az idősebb, alacsonyabb végzettségű, kis településeken és szerény anyagi körülmények között élő személyek hajlamosabbak zsidóellenes előítéletekre, mint mások.”

Más szavakkal: a társadalom leszakadó része okolja bajaiért a zsidókat, s ebből következne, hogy a stabil anyagi körülmények között élő, versenyben sikeresen helytálló, felfelé törekvő, fiatalabb, jövő-orientált, multikulturális nagyvárosban élő rétegeknek nincsen szükségük bűnbakra. A sikeresen modernizálódó társadalmak tehát idővel maguk mögött hagyják az antiszemitizmust.

A fenti táblázat azonban ennek az ellenkezőjét mutatja: a magyar társadalom fiatalabb, diplomás, módosabb része semmivel sem kevésbé antiszemita, sőt: éppen a budapestiek, a diplomások, a legfiatalabbak és a legmagasabb végzettségűek azok, akiknek körében a zsidóság elutasítottsága a legmagasabb.

A magyar társadalomban tehát a modernizáció és a sikeres mobilitás nem csökkenti a bűnbakkeresés igényét – a félelmek és szorongások jóval mélyebben rejtekeznek, diploma, jó fizetés, karrier mindezen semmit nem enyhít.

Ezek az adatok már korábban is ismertek voltak a kutatók előtt – egyet kivéve: ez pedig a budapestiek felének fogékonysága az antiszemita szólamokra. A kutatók elmondása szerint ezeknek a 2014-es,  kiugróan magas számoknak semmi előzménye nem volt. Vajon mi változott egyetlen esztendő alatt? Eszembe jut a Holokauszt-emlékév által kavart vihar amely Budapestre koncentrálódott. Itt zajlottak hónapokon keresztül a Szabadság téri emlékmű körüli viták és utcai konfliktusok, amelyek rendkívül intenzíven jelentek meg a magyar és a nemzetközi nyilvánosságban. A budapestiek jelentős része talán valami olyasmit érzett, hogy már azt is a zsidók mondják meg, milyen szobrot lehet a főváros közepén felállítani. Közrejátszhatott még a Budapesti Zsidó Hitközséget rossz hírbe hozó, Schwezoff Dávid személyéhez köthető botrányok sorozata.

Hogy a budapestiek körében növekedett-e a Holokauszt emlékével kapcsolatos ellenérzés, azt az adatokból valószínűleg ellenőrizni lehet.

*

Ugyanakkor – távol a Holokauszt emlékévtől, a nagypolitikától – a hétköznapi életben a zsidókat nem tartják olyan veszélyesnek. Számos más kisebbségtől sokkal erősebben idegenkednek a kérdezettek. Hogy az elutasítottak élén a bőrfejűek állnak, ez talán arról szól, hogy az emberek leginkább nyugalomra vágynak.

A számok ugyanakkor azt is mutatják, hogy 2014-ben az elutasítás, két kivétellel, minden kisebbségi csoporttal szemben növekedett. Mivel a kisebbségek nem voltak láthatóbbak 2014-ben, arra kell következtetnünk, hogy a magyar társadalom irritáltsága fokozódott.

*

Ami a pártokat illeti, nem meglepő, hogy a Jobbik szavazói a leginkább antiszemiták. Őket követik a Fidesz-szavazók, majd az Együtt-PM hívei.

A magyar baloldal önképének 1945 óta része az antifasizmus – ezt 1989 után kiegészítette, két, addig elfojtott elem: az antiszemitizmus elutasítása és a Holokauszt emlékének ápolása. Idővel ezek kulcsfontosságú identitáselemekké váltak – különösen a baloldal identitás-válságának idején. A magyar jobboldal identitásába ugyanezek a  tényezők már korántsem illeszkednek ilyen magától értetődően. Éppenséggel rendkívül sok feszültséget gerjesztettek. A Holokauszt emlékének megkerülhetetlensége nem olyan régen vált evidenciává a jobboldalon.  A Fidesz-kormány e téren tett – nagystílű, ám erősen vitatott – lépései is erről tanúskodnak. A Jobbik ez ügyben tett fordulatának pedig éppen most lehetünk tanúi.

***

Megkérdeztük Kovács András szociológust, akinek kérdőívét és módszereit a mostani kutatás során alkalmazták, hogy miből eredhet a zsidóellenes érzéseket tápláló budapestiek előzmény nélküli, kiugróan magas száma.