Fauda – ami az akciófilmen túl van

A világsikert aratott sorozat negyedik évadában is dörögnek a fegyverek, üldözésben és közelharcban sincs hiány. Műalkotásként azonban a Netflixen látható tévésorozat karakterdrámái ragadják meg leginkább a figyelmet. (Vigyázat, kicsit spoilerezünk.)

Az izraeli titkosügynökök a negyedik szériában egy fanatikus Hezbollah terroristát, Adel Tawalbét (Loai Nofi) akarják semlegesíteni, miközben küzdenek, hogy kiszabadítsák a palesztin bűnöző, majd terrorista – korábban fiaként kedvelt besúgója – Omar Tawalbe (Amir Boutrous) által túszul ejtett Gabi Ayub századost (Itzik Cohen). Megkínozzák, és bizalmas információkat préselnek ki belőle, köztük beépített izraeli ügynökök nevét is, akiket megölnek.

Gabi megtörik, sebesüléséből fizikailag is csak részben gyógyul fel. Képtelen túltenni magát azon, hogy kikényszerített vallomásában felfedte beosztottjai kilétét, és a terroristák végeztek velük. Az a korábbi jelenet kicsit talán túlzó, amelyben egy autóban szópárbajozik a Hezbollah parancsnokkal, mielőtt az iráni partnereinek passzolná át, de kiszabadítása utáni összeomlása hiteles. Fiával sem akar találkozni, szégyenében elrejtőzne inkább, reváns-vágyában mégis ő szolgál megoldási javaslattal, hogyan lehet nyomára bukkanni a rejtőző Hezbollah terroristának. Környezete megbocsátó szeretete képes csak visszahozni önkéntes ön-száműzetéséből (legalábbis az évad végéig) az emberi világba.

A nyolc éve kezdődött sorozat izraeli ügynök hősei is öregszenek, őszülnek, fáradnak, és az idő múlására is reflektálnak régi fényképeket, videofelvételeket nézegetve korábbi önmagukról. A kiszállni vágyó, és „egy utolsó bevetést” elvállaló ügynök régi, közkedvelt figurája a kémfilmeknek. Itt ketten is ki akarnak szállni, házasságuk nyugalmát féltik, az ügynökfeleségek türelme sem végtelen. Az egységet vezető Eli (Yaakov Zada-Daniel) neje: Hagit (Dafi Shoshana-Alpert), aki már elvesztett egy férjet, még csak tűrné új férje munkáját, de Steve (Doron Ben David) nője, Anat (Moren Rosenblatt) válni akar, és valószínűleg az sem segítene, ha Steve kiszállna.  A főszereplő Doron (Lior Raz) korábban elköltözött feleségével, Galival (Neta Garty) hármasban ülnek le a merényletek után biztonságos, kibuci lakhelyre költöztetett nők, és egy spanglit adva körbe, akasztófahumorral élcelődnek arról, kivel állnának össze az egységből legközelebb, ha emberüket elvesztenék, ahogy Gali is félrelépett Naorral (Tsahi Halevi), mint emlékeztetnek rá.

Fanyar humor, a néző nem tudja, sírjon vagy nevessen, leginkább egyszerre tenné, ahogy a nők is ennek határán állnak. A couleur locale, a fenyegetett izraeli élet mindennapjai hitelesítik a jelenetet, ahogy a füvezéssel kapcsolatos kikacsintás is. Minden pillanatban életveszély fenyeget, ezért a nem is különösebben titkolt relaxáció még egy moszados családoknak kijelölt biztonsági lakhelyen is belefér.

A negyedik évad új főszereplője, Maya Tawalbe, izraeli zsidó rendőr férje révén Maya Binyomin (Lucy Ayoub) figurája járja be a legnagyobb drámai utat. Palesztin nőként az izraeli rendőrségnél szolgál, és palesztin drogdílereket leplez le, fél évre beépülve a bandába. Azután fordul fel az élete, miután testvére, Omar túszul ejti Ayubot. Mayát a Moszad arra használja fel, hogy lépre csalja testvérét és unokatestvérüket, Adelt, a Hezbollah veszélyes terroristáját.

A női figurában azt a jól integrált palesztint mutatja meg a film, aki a titkosszolgálat eszközévé válva, testvére halála következtében (akit a fogságból szabaduló Ayub dühében, bosszúból lő le), akaratán kívül sodródik vissza a palesztin társadalomba, és vállal közösséget a terroristákkal, szemben az izraeli ügynökökkel, akik testvére temetését felhasználva akarják lebuktatni Adelt. A Maya és Doron között szövődő szerelmi szál is megszakad az évad végén. Egy örökös peremhelyzetben élő, palesztinok és zsidók szemszögéből is kívülálló, kisemmizett palesztin asszonyt látunk, akinek romba dőlt az élete, a házassága izraeli férjével, és egész élete felfordult. Érdekesség, hogy a színésznő arab keresztény apa, és a házasság miatt keresztény hitre tért askenázi zsidó anya gyermekeként maga is kultúrák és közösségek között nőtt fel, izraeli zsidó férfival él, és ateistaként családja mindkét ágával ünnepli a vallások ünnepeit. Hasonló volt a korábbi évadban Doron és Sirin, a palesztin orvosnő tragikus szerelme, utóbbit a francia apától, libanoni anyától származó Laëtitia Eïdo alakította.

Ennek a filmsorozatnak több fontos társadalmi hatása is van. Nemcsak az izraeli film diadalútját jelenti a világ streaming iparába, ami érdeklődést kelthet nézők millióiban, és kikövezheti az utat további filmeknek és más izraeli alkotóknak.

Az arab világ is sokszínűen jelenik meg benne a fanatikusoktól a terrort elutasítókig és az izraeli elhárítással együttműködőkig, igaz, ez előfordult már más filmekben is. Az arabok jelentős része is szenved saját elnyomóitól, a film ezt is megmutatja, ahogy azt is, milyen kiszolgáltatott a helyzetük a terroristák és az izraeli biztonságiak között.

A Fauda főhősei, a ’misztaarvim’ egység tagjai (titkosügynökök, akik arabok között élnek) többségükben keleti zsidók. Arab/moszlim országokból érkeztek Izraelbe, vagy onnan elszármazott családok gyermekei. Egymás között is arab/moszlim beszédfordulatokat használnak bensőséges iróniával (mi több, a Smá mellett moszlim imát is mondanak, ha bajban vannak), és épp szefárd hátterük következtében válhatnak jelentős szereplővé. Arab nyelvtudásuk, kulturális hátterük adja képességüket, hogy hitelesen épüljenek be az arab közösségekbe. A negyedik évad arab zenéje, és hogy a dialógusok fele arab, szintén erősítheti a film fogadtatását ebben a közegben. Már a harmadik széria is kategóriájában a legnézettebb lett Libanonban, a negyedik eresztés is tarolt az ottani nézők körében, de Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emirátusokban is nagy a nézettsége.

A keleti zsidók sokáig hátrányt szenvedtek Izrael kulturális életében az európai askenázi elit túlsúlya, Izrael euro-atlanti orientációja miatt. A szefárd zsidók idősebb nemzedékéből sokan hordoznak sebeket az elűzetés miatt az arab országokból, de ők és számos utódjuk kötődik az arab nyelvhez, kultúrához és országokhoz. Számukra ez a film jelentős kulturális emancipációs lépés. Ez a társadalmi réteg egyébként az elkövetkező évtizedekben Izrael hídja lehet ehhez az arab/perzsa világhoz, és a Fauda formálhatja a Közel-Kelet Izrael-képét. A sorozat cselekménye ugyan döntően egybevág a jelenlegi izraeli biztonságpolitika fő irányával, de szereplői árnyalt ábrázolása, a kulturális átmenetek felmutatása révén mégis utat nyithat arabok és izraeliek sokrétűbb kommunikációja, tudatformálása felé.

Lehetséges persze, hogy mindez nem titkolt célja is a Faudának.

Kapcsolódó cikk:

A stílus durva és nyers – interjú a Fauda alkotóival