„Fasiszták” és „nácik” Putyin retorikájában
Az orosz-ukrán válságot megelőzően – és az alatt is – Putyin propagandájában fontos szerepet játszik a „nácitlanítás”. Így közvetve és közvetlenül felhasználja a zsidókat is háborús retorikájában.
Orosz plakát a Krim megszállása idején – Vagy-vagy
Putyin állításai a valóságtól elrugaszkodottak. Ukrajnában nincs folyamatban népirtás. Bár vannak fasiszta milíciák, amelyek befolyása évek óta folyamatosan nőtt, ám az ukrán kormány egyáltalán nem hasonlít a náci rezsimre.
Az ország elnöke, Volodimir Zelenszkij zsidó felmenőkkel rendelkezik, és büszkén beszél arról, hogy zsidó nagyapja harcolt Hitler ellen.
De ezzel az abszurdnak tűnő retorikával Putyin megteremti az ideológiai alapot az ukrán kormány megdöntéséhez. A vox elemzője, Michael Kofman szerint, aki a CNA think tank oroszország-szakértője: ez a retorika valójában katonai művelet, ami a háborús célokat maximalizálja. Itt a végső elvárt végeredmény a „rendszerváltás”. Putyin többször is hangsúlyozta, hogy a végső célja az ukrán kormány megbuktatása. Amikor Putyin „nácimentesítésről” és „az ukránok bíróság elé állításáról” beszél, pontosan erre a kormánybuktatásra gondol.
Putyin számára ez a háborús retorika egyértelműen az ukrajnai orosz lépések legitimálására tett erőfeszítés, ahogy a Business standard erre rávilágít. A történészek szerint egyértelmű, hogy a használt dezinformáció egy cinikus trükk az orosz vezető céljai elérésének érdekében.
Egy kijevi zsidó üzletember tömör választ adott az orosz állításokra a Haaretznek: Putyint “teljesen őrültnek” nevezte, majd úgy folytatta „az ukrajnai zsidók az ukrán társadalom szerves részét képezik, és soha nem szembesültünk a kormány részéről nácizmussal vagy a fasizmussal. Biztonságban érezzük magunkat Ukrajnában, de nem érezzük magunkat biztonságban, amikor Oroszország azt mondja, hogy itt nácik vannak.”
Izrael óvatos: diplomatái igyekeztek nem veszélyeztetni a Kremlhez fűződő biztonsági kapcsolataikat figyelembe véve azt a tényt, hogy ez a retorika csak ideológiai ködfüggöny a háború megindítására. Tették ezt annak ellenére, hogy az oroszok a holokauszt emlékezetét használták fel háborús retorikájukhoz.
Izrael egyes országokkal, például Lengyelországgal is összeütközésbe került a közelmúltban a holokauszt emlékezetével kapcsolatban. Izrael jelenleg biztonsági érdekei miatt visszafogottabbnak mutatkozik Putyinnal szemben. Izrael ugyanis a Moszkvával való koordinációra támaszkodik, hogy lecsaphasson szíriai célpontokra.
Nem újkeletűek ezek az orosz vádak
Amikor 1941-ben Ukrajnát megszállta a náci Németország egyes ukrán nacionalisták üdvözölték a náci megszállókat, akikben a gyűlölt szovjet rendszer ellenségeit látták. Történészek szerint, mint más országokban, természetesen itt is volt kollaboráció. Néhány ukrán politikus 2014 óta igyekszik dicsőíteni a korszak nacionalista harcosait, de inkább a szovjeturalommal szembeni ellenállásukra összpontosítva, mint antiszemitizmusukra.
Putyin régóta használja az ukrán nácizmus vádját, hogy ezzel legitimálja a korábbi szovjet tagállam elleni fellépéseit. 2014-ben – a krími orosz megszállását követően – azt állította, hogy egy nacionalista és antiszemita ukrán erők állítólagos „tombolása” miatt volt szükség a beavatkozásra.
De hamis következtetés, hogy Ukrajna jelenlegi kormánya náci lenne. Az ukrán nacionalizmusban megfigyelhető a nácizmus és mindenféle alkotóelem, de a jelenlegi kormány politikájában ezek közül egyik sem játszik szerepet: nincsenek területi ambícióik, nincs államilag támogatott terrorizmus, nincs burjánzó antiszemitizmus. Diktatúráról nem beszélhetünk, mivel a (zsidó felmenőkkel rendelkező) Zelenszkij választás útján szerezte meg a hatalmat. Így tehát ha röviden kéne összefoglalni: a mai ukrán nacionalizmus alapvetően oroszellenes, és nem emlegeti a zsidókat.
