Fabinyi Tamás: “Nem hallgathatunk egyházunknak a vészkorszak idején elkövetett mulasztásairól, sőt bűneiről sem”
Fabinyi Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke a Válasz Online hasábjain fejtette ki álláspontját lelkész kollégája prédikációjáról, aki szerint Isten a Holokausztot azért nem akadályozta meg, mert a zsidók keresztre feszítették Jézust. Alább részlet Fabiny püspök cikkéből.
Fabinyi Tamás
„Jézus Krisztus keresztre feszítéséért sújtotta a zsidókat későbbi évszázadok és évezredek megannyi csapása? Szeretném világossá tenni: ez az értelmezés az evangélikus egyház biblikus tanításával szöges ellentétben áll, ezért attól az egyház elnök-püspöként elhatárolódom.”
A Magyarországi Evangélikus Egyház liturgikus rendje szerint az elmúlt vasárnap emlékeztünk meg az egykori jeruzsálemi templom pusztulásáról. Ez minden évben alkalmat kínál arra, hogy a keresztyén hit és a zsidó hagyomány közötti kapcsolatról is gondolkodjunk. Magam is prédikáltam a kijelölt igéről (Lk 19,41 – 47). Mivel voltak már azzal kapcsolatos tapasztalataim, hogy ezt a szakaszt és általában a jeruzsálemi templom pusztulását olykor zsidóellenes éllel idézik, ott a szószéken is fontosnak éreztem a következők rögzítését:
„Az elmúlt évszázadokban, immár a magát dicsőségesnek nyilvánító egyház képviselői részéről voltak olyan kísértések, hogy borzongva, szinte kéjelegve mondták ezt. Így jár mindenki, aki nem fogadja el Krisztust! Ezzel szemben az egyedül hiteles magatartás az együttérzés, a sírás lehet, mint ahogy Jézus is sírt Jeruzsálem felett.”
Mindennek érzékeltetésére Ámos Imre Síró angyal című festményét is kivetítettük a templomban, amellyel kapcsolatban utaltam a mártírhalált halt zsidó festő sorsára, a sárba tiport emberi méltóságra, a kínzásokra, alantas ösztönök elszabadulására és brutális tömeggyilkosságokra a holokauszt idején. Ámos Imre immár nem meseszerű, játékos angyalokat festett, hanem egy olyan alakot, amely az ő sorsát jelenítette meg. Az angyal teste csontsovány, mint a koncentrációs táborban elcsigázott raboké. Véres könnyeket hullat, mint ahogy Jézus is sírt Jeruzsálem felett.
Mindezt nem önigazolásként írom, hanem azzal a szándékkal, hogy az olvasónak mintegy betekintést engedjek az igehirdetői műhelymunkába. Miközben – amint arra utaltam is – emlékezetbe idéztem korábbi századok vagy akár újabb idők megengedhetetlen antiszemita és antijudaista szószéki és egyéb megnyilvánulásait, lelkésztársaimra is gondoltam. Azzal a tudattal, hogy ők is meg kell hogy küzdjenek az adott bibliai textussal, annak hatástörténetével és mai üzenetével.
Így jutok el egy kollégám, Labossa Péter Mihály Érden elmondott prédikációjához, amelyre az elmúlt napokban igen nagy médiafigyelem irányult. Az igehirdetés, amelyet a sajtó széles körben idézett, sajnos több elfogadhatatlan megfogalmazást tartalmazott.
Csak érintőlegesen utalok arra a nehezen értelmezhető kitételére, amelyben a felvilágosodás ártó hatását és az ismert algériai olimpikon nemi identitását összekapcsolja, illetve arra az általam nem értelmezhető félmondatára, amely egy kiváló magyar vívó, Szekeres Pál Európai Parlamentből való „kigolyózására” utal. Kollégámnak – aki kérésemre a prédikáció teljes hangfelvételét rendelkezésemre bocsátotta – el is mondtam, hogy az ilyen politikai vagy ideológiai tartalmú kiszólások egy prédikációban nem engedhetők meg. Az igazán súlyos tartalmi problémát aztán abban láttam, hogy az igemagyarázat egyes részeit úgy lehetett értelmezni, mintha a holokausztot Isten a Jézust elutasító zsidó csoportok magatartása és szavai miatt engedte volna meg. Jézus Krisztus keresztre feszítéséért sújtotta a zsidókat későbbi évszázadok és évezredek megannyi csapása? Szeretném világossá tenni:
ez az értelmezés az evangélikus egyház biblikus tanításával szöges ellentétben áll, ezért attól az egyház elnök-püspökeként elhatárolódom.
A Keresztény-Zsidó Társaság ügyvezető elnökeként is hangsúlyozom, hogy egyházunk az antiszemitizmussal szemben a zéró tolerancia elvét követi. A tanítás egyszerű: az evangéliumot követő ember – hitvallási okokból – nem lehet antiszemita. Ezt különösen is fontos aláhúznunk ma, amikor zsidó honfitársainkkal együtt emlékezünk arra a magyar nemzeti tragédiára, hogy 1944-ben, 80 évvel ezelőtt indultak el az első vasúti szerelvények Magyarországról Auschwitzba és más megsemmisítő táborokba. S miközben olyan embermentők példáit is felidézhetjük mint Sztehlo Gábor vagy Raoul Wallenberg, nem hallgathatunk az egyházaknak és az egyházunknak a vészkorszak idején elkövetett mulasztásairól, sőt bűneiről sem. Emlékeznünk és emlékeztetnünk kell minderre, hogy soha többé ne történhessen meg semmi hasonló.
