„Ezek… vitték a magyar… édesanyákat a Gulagra elpusztítani”

Avagy: a megfelelő díjat a megfelelő embernek.

A 444.hu adott hírt arról, hogy Szakács Árpád, a MediaWorks Hungary Zrt. központi nyomtatott szerkesztőségének főszerkesztője kapta a Lovas István Társaság által megalapított, első alkalommal kiosztott Lovas István-sajtódíjat.

A kormányközeli médiakonglomerátum vezetője köszönő beszédében egyebek közt az alábbiakat mondta:

„Most pedig a bolsevik eszme ismét a visszatérésre, a hatalomra készül. Itt állnak a kapuban, pontosan úgy, ahogy 1918-ban és 1919-ben. Ezek ugyanazok. Ugyanazok a módszereik is.”

„Ezek ott vannak már a Parlamentben, ugyanazok a kisnyilasok, ugyanazok a bolsevikok, csak még nem bőrdzsekiben mennek be az Országgyűlésbe. De már kivették a naftalinból a kabátot, ott van felakasztva a nappalijukban, a nagypapa fotója alatt. Ezek ma a Parlamentben ugyanazok, akik százezrével vitték a magyar édesapákat és édesanyákat a Gulagra elpusztítani. Ezek ugyanazok, akik kisgyerekes családokat télvíz idején kitelepítettek a Hortobágyra egy disznóólba. Ezek ugyanazok, akik megvárták, hogy Mansfeld Péter betöltse a 18. életévét, majd felakasztották.”
…
A halálkultusz lélekkufár sakálai terelik az emberkísérleti laboratóriumba a népeket, a mai nácik, a liberálisok új fajelméletet hirdettek, az LMBTQ, a gender, a homoszexualitás egyvelegéből egy új darwinizmus bontakozik ki, az aberráció, a szellemi sötétség végtelen megnyilvánulási formái lassan felhőként fedik el a normalitás egét.”

„A Jászi Oszkárok, Szabó Ervinek, Kun Bélák” kisérteteivel riogató Szakács Árpád nyilván irányadónak tekintette Kövér László vörösterrort vizionáló Kossuth téri szónoklatát. Aztán igyekezett lehetőleg még azt is túlteljesíteni.

A médiafőnök beszédének fent idézett néhány sora önmagában elegendő bizonyíték: Lovas István szelleme él, a róla elnevezett díj a megfelelő helyre került. Ha még azt is tudjuk, hogy a Szakács Árpád konglomerátumához tartozó médiumokat naponta kétmillió ember olvassa, akkor végképp megnyugodva hajthatjuk álomra fejünket.

Poénkodnék azon, hogy kinek adják legközelebb a Csurka István-díjat vagy a Bosnyák Zoltán-díjat, de nem merek: egyet pillantok és az antiutópia megvalósul.