Európa fényes fővárosa

Az Európai Unió minden évben legalább két várost nevez ki Európa Kulturális Fővárosának. Célja bemutatni kontinensünk szellemi örökségének gazdagságát, és hozzájárulni a népek közötti jobb megértéshez. Idén Veszprém és a görögországi Elefsina mellett a Bánság fővárosára, Temesvárra esett a választás.

„Csillogjon a fényed – Ragyogtasd fel a városodat” – így szól az egy évig tartó eseménysorozat hangzatos jelmondata. A fénynek itt allegorikus jelentése is van, hiszen Temesvár volt az első európai város, ahol bevezették az utcai villanyvilágítást, már 1884-ben. És itt gyúlt lángra a gyűlölt Ceaușescu-diktatúra elleni felkelés 1989-ben. „Ezt a szép mottót mi különösen becsüljük, hiszen a fénynek fontos szerepe van a liturgiánkban” – egészíti ki a listát egészséges zsidó öntudattal a hitközség elnöke, Luciana Friedmann.

A szlogennek megfelelően a Béga-menti metropolisz belvárosa késő estig fényárban úszik. Gyönyörűen felújított barokk épületeiről puttók mosolyognak a járókelőkre, a szecessziós házak homlokzatán élénk színű Zsolnay-kerámiák díszelegnek. A kulturális ajánlat olyan sokrétű, hogy az idelátogató nem is tudja, mit nézzen meg először. A bőség zavarához a helyi zsidóság is jócskán hozzájárul. „A zsidó közösség szerves részét képezi Temesvár – Európa Kulturális Fővárosa 2023 programjának” – erősíti meg Dominic Fritz polgármester a Szombatnak, majd így folytatja: „Több kulturális eseményt szervezünk karöltve, amelyek a temesváriak szoros kapcsolatát hangsúlyozzák ezzel a közösséggel”.

Valóban, a szervezők a sokszínűségre építenek, hiszen Temesvár mindig is a legkülönbözőbb közösségek olvasztótégelye volt. Évszázadok óta él itt együtt magyar, román, szerb és más népcsoport, ortodox, katolikus és zsidó vallású ember. Maga Fritz polgármester személye is a település többkultúrájú jellegét erősíti. Ugyanis nem román, hanem német állampolgár, aki több éve él Temesváron. Két évvel ezelőtt választották meg a város első emberének*.

A központi elhelyezkedése és kiváló akusztikája révén az 1865-ben felavatott, Karl Schumann bécsi építész által eklektikus stílusban épített  Belvárosi neológ zsinagóga különösen alkalmas rendezvények helyszíneként. „Amikor 2018-ban felkerestek minket a rendezvénytervezők, örömmel mondtunk igent. De egyben aggódtunk is, mert az épület akkor még nagyon rossz állapotban volt” – ismeri be az akkori aggályokat Friedmann hitközségi vezető. „Bármilyen furcsán hangzik is, valójában nem bántuk, hogy a Covid-járvány miatt 2021-ről erre az évre kellett halasztani a fesztivált, mert így több idő maradt a felújításra” – teszi hozzá. Jóllehet, még van javítanivaló, a legfontosabb munkálatok befejeződtek, és tavaly májusban – negyven év Csipkerózsika-álom után – újra felszentelhették az ország második legnagyobb zsinagógáját. Így aztán gond nélkül örvendeztethették meg hangversenyükkel a Bánsági Filharmonikusok a közönséget, és művészeti kiállítások is otthont kaphattak itt. Ez utóbbiak kizárólag a vallási előírásoknak figyelembevételével, hangsúlyozza Luciana Friedmann, hiszen egy aktív imaházról van szó. Vagyis embereket és állatokat ábrázoló műalkotásokat nem lehet bemutatni. Ezt a feltételt teljesítették Camil Mihăescu helybéli képzőművész futurisztikus festményei, amelyeknek központi motívuma a spirál volt. Augusztusban a temesvári születésű Veronica Tussig bécsi szobrászművész tárlata lesz itt látható.

De a közösség saját kútfőből is szervez műsorokat. Így például az idei Jiddis Nyelv és Színház Napját Temesváron ünnepelték meg, amelyet a jiddis irodalom egyik nagy mesterének, az 1901. május 30-án született Itzik Mangernek állít emléket. Ezen az eseménydús napon nyitották meg a zsinagógában a „Zsidó mozaik” című, vallási tárgyakat és hagyományokat bemutató kiállítást, majd egy színdarabot mutattak be Manger szövegeiből. Este a város egyik legszebb pontján, a Dóm téren (Piaţa Unirii-n) a Budapest Klezmer Band adott koncertet, amellyel a zsidó folklór világába repítette a közönséget.

Luciana Friedmann elmondása szerint a temesvári zsidóság körében nem nagyon beszélték a jiddist, a legtöbb zsidónak magyar volt az anyanyelve. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy amíg az utcán ritkán hallani magyar szót, a zsidó eseményeken annál többet. Így volt ez június végén is, Abraham Klein nyugalmazott nemzetközi futballbíró élménybeszámolóján. A hajdani játékvezető még gyerekkorában vándorolt ki szüleivel Izraelbe. A ma 89 éves Klein, aki mind a mai napig kiválóan beszél magyarul, izgalmas betekintést adott a korábbi világbajnokságok világába, a mérkőzések minden részletére bámulatos részletességgel emlékezve. Mesélt olyan világhírű labdarúgókkal való barátságáról is, mint Pelé vagy Puskás.

Ezeken a rendezvényeken természetesen bárkit szívesen látnak, hiszen „remekül szemléltetik európai polgártársainknak, hogy csak a vallásunkban különbözünk egymástól” – fejti ki Friedmann asszony. Szerinte fontos az is megmutatni, hogy a zsidóság nem csak a Soáról szól, hanem a társadalom színes, pezsgő részese volt, és persze ma is az.

Egy különleges esemény lesz a bukaresti Zsidó Színház és a temesvári Állami Német Színház közös előadása. A Sidy Tal, a stikl (Sidy Tal, egy színdarab) című tragédiával emlékeznek meg a szélsőjobboldali Vasgárda által 1938-ban a színházban elkövetett robbantásra. A terrorcselekmény a kor híres jiddis színésznője, Sidy Tal ellen irányult, aki szerencsére sértetlenül megúszta. Két néző viszont életét veszítette és sokan megsérültek. Az újságoknak akkoriban megtiltottak, hogy beszámoljanak a véres eseményről, ezért nagyon keveset tudni arról, pontosan mi történt. A szerzőknek mélyreható levéltári kutatásokat kellett végezniük, hogy kiderítsék a részleteket. A darab érdekessége, hogy csak részben adják elő a színházban. Az egyik felvonásra a közönség és a színészek átmennek majd a közeli Belvárosi zsinagógába.

Az elnök asszony sokáig gondolkodik, mielőtt választ tud adni arra a kérdésre, eddig melyik esemény tetszett neki a legjobban: „Nagyon nagy benyomást tett rám Frank-Walter Steinmeier német szövetségi elnök május látogatása a zsinagógánkban. Ki hitte volna akárcsak néhány évvel ezelőtt is, hogy egy német államfő eljön hozzánk” – jelenti ki végül.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a város multikulturális jellegéhez a zsidók döntően járultak hozza, miközben gazdag kulturális és építészeti örökséget hagytak maguk után. Egykori jelentőségüket abból is le lehet mérni, hogy öt zsinagógát építettek, amelyek közül ma már csak kettő aktív. A már említett Belvárosi zsinagógán kívül a Józsefváros kerületben lévő ortodox imaház az, amelyik működik. Az 1899-ben felavatott, de 1985 óta zárva tartott, díszes gyárvárosi templom a magyar Baumhorn Lipót szecessziós építész műve. Nem csak gátlástalan vandálok, de az időjárás is alaposan megrongálta, a berendezés egy részének pedig lába kélt. Tavaly felkerült a World Monuments Watch listájára, amely a világ 25 különösen veszélyeztetettnek tartott építészeti emlékét tartja számon. Talán ez az egyetlen Baumhorn-mű, amit még nem újítottak fel. Fritz polgármester szerint a város a zsidó közösségével együtt tervezi a műemlék megmentését, amiből kulturális központ lesz. Hogy mikor, az kérdéses, ugyanis a jelenleg rendelkezésre álló összeg legjobb esetben is csak az állagmegóvásra elegendő. Imaházként aligha lehetne kihasználni, ugyanis a hajdani tizenháromezres zsidó közösség az idők folyamán hatszázra zsugorodott, amit még körülbelül száz ú.n. társult tag egészít ki. Ők nem rendelkeznek zsidó gyökerekkel, de érdeklődnek a zsidó kultúra iránt. Azt viszont nem lehet tudni, hány olyan zsidó származású ember él a városban, aki nem kötődik a közösséghez.

A bécsi döntések értelmében Dél-Erdélyt nem kapta vissza Magyarország a háború alatt, így nem volt tömeges deportálás Temesvárról és környékéről. Azonban később, aki tehette, elvándorolt Nyugat-Európába, Amerikába, Izraelbe vagy Magyarországra. Közülük jó néhányan komoly karriert futottak be. A Ceaușescu-rezsim a deviza-bevételeit azzal is igyekezett növelni, hogy Izrael állammal szabályosan kivásároltatta azokat, akik alijázni akartak. A rendszerváltás után is sokan hagyták el az országot. Talán a legsikeresebb közülük Ioan Holender, aki mintegy húsz évig volt a Bécsi Állami Operaház igazgatója. De innen származik korunk egyik legnevesebb matematikusa, az USA-ban oktató Lusztig György is. Volt, aki Magyarországra települt át, mint például Kurtág György, világhírű zeneszerzőnk.

„Személy szerint csak örülni tudok, amikor látom, hogy az emberek milyen lelkesedéssel terveznek és szerveznek olyan kulturális eseményeket, amelyek éppoly sokszínűek, mint amilyen érdekesek. És ez alól természetesen a zsidó közösség sem kivétel. Remélem, hogy ez az odaadás és energia, amit Temesvár jelenleg sugároz magából, az elkövetkező években is megmarad” – foglalja össze gondolatait nem kis büszkeséggel a polgármester.

*Az Európai Unió Miniszterek Tanácsa által 1994-ben elfogadott irányelv szerint bármely tagállam polgára indulhat önkormányzati választásokon jelöltként egy másik EU-tagállamban, amennyiben életvitelszerűen ott él. (PGy)