Európa – a gyújtogató tűzoltó

Hogyan is kerülhetett sor 2024-ben, Amszterdamban olyan eseményekre, amelyek a cári Oroszországban zajlott 19. századi pogromokra emlékeztetnek?

Elkészült az Európai Bizottság (kb. az Unió „kormánya”) antiszemitizmus elleni küzdelemről szóló első jelentése az Európa Parlament számára. A „Progress report” szerzői a jelentés összegző részében büszkén hirdetik:

„LEADING THE GLOBAL FIGHT AGAINST ANTISEMITISM”

(Mi vezetjük az antiszemitizmus elleni globális küzdelmet)

A szövegből kicsengő büszke önbizalomhoz képest a szöveg szerzői mintha néhány évtizeddel le lennének maradva a valóságtól: az antiszemitizmus mai, domináns formájáról, az anticionizmusról, vagyis Izrael Állam létezési jogának – burkolt vagy nyílt – tagadásáról a szövegben szinte egyetlen szó sem esik.

„Az antiszemitizmus… megbújhat az anticionizmus mögött is” – így a jelentés, teljes homályban hagyva az anticionizmus mibenlétét, jelentőségét. Ez a szó a jelentésben többet nem is fordul elő – világosan megmutatva, hogy a jelentés írói a kortárs antiszemitizmus lényegéről igyekeznek nem tudomást venni.

Ami azért különösen kiábrándító, mert a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) antiszemitizmussal kapcsolatos munkadefiníciója erőteljesen hangsúlyozza, hogy Izrael Állam egyoldalú, elfogult bírálata antiszemitizmusnak minősíthető.

„Az antiszemitizmus példátlan fellángolása, aminek ma egész Európában tanúi vagyunk, történelmünk legsötétebb óráira emlékeztet bennünket. Ami ma a különbség, az az, hogy ma mindannyian a zsidó közösségek mellett állunk.”

Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnökének e  szavaival indít a jelentés. Ami nem tűnik teljesen őszintének, mert meglehet ugyan, hogy az EU az európai zsidó közösségek mellett áll – csakhogy az antiszemitizmus dühe ma elsősorban a zsidó államra irányul. Európa kiállása Izrael mellett pedig igen kétséges. A formális elismerő gesztusok mellett se szeri se száma a demokratikus Európa elutasító gesztusainak:

– „Izrael kiéhezteti a palesztinokat, etnikai tisztogatásokra készül ellenük” – ismétli újra és újra Josep Borrel, az EU külügyminisztere, ez európai politika egyik arca, s hazug rágalmait Európa politikusainak túlnyomó része egy szóval sem kifogásolja.
– Az európai média egy része ugyanezt hangoztatja – túlnyomó része pedig ezt a rágalmat legitim véleménynek tekinti és idézi, sőt, a „népirtás” vádját sem átallja visszhangozni.
– Az EU vezető hatalmai – Németország és Franciaország – gyakorlatilag fegyverembargót vezettek be az önvédelmi harcot folytató Izrael ellen – ”a békés kibontakozás jegyében” természetesen.
– Az európai médiában – mint ez régi szokás – aránytalanul nagy helyet tölt be Izrael háborúja és ezen belül a palesztin lakosság szenvedése – ami persze indirekt üzenet: Izrael az ártatlan palesztinokat gyilkolja. (Néhány ideológiával korábban ezt úgy mondták: a zsidók az ártatlanokat gyilkolják. Lásd a betlehemi gyerekgyilkosság kétezer éves rémtörténetét, a középkori vérvádat, a kútmérgezés vádját és a többit.)
– A (nyugat-)európai városokban egymást érik az Izrael-ellenes („palesztinpárti”) tüntetések, az utcát ez a közeg uralja. Izrael mellett – vagy csak az antiszemitizmus ellen –  tüntetni, csak aránytalanul nagy rendőri készültség mellett lehet – nem is sűrűn próbálkoznak ilyesmivel.
– Európa országai nem szolidárisak, amikor Izraelt rituálisan elítélik az ENSZ-ben. Egy-két kivétellel tartózkodnak, vagy Izrael ellen szavaznak.

Hogy a Hamasz saját civil lakosságát golyófogónak használja, majd a halott civilekből remek propagandafegyvert kovácsol a nyugati média jó részének szíves közreműködésével – ezek az információk a jelentésben elő nem fordulnak. A jelentés tudomásul veszi azt a tényt, hogy a Hamasz október 7-i támadása óta Európában páratan mértékben fellángolt az antiszemitizmus – de hogy a kettő között miféle összefüggés van, azt meg sem próbálja feltárni.

Hogy a zsidó bűnbak szerepét a zsidó állam vette át, és a reá zúduló gyűlölet farvize csapja meg Európa maradék zsidóságát – erről a jelentés hivatalból nem tud.

És persze a legnagyobb skandalum: az EU (valamint sok európai ország külön-külön is) évente euró-százmilliókkal támogatják az UNRWA-t, az ENSZ palesztinokat segélyező ügynökségét, amely Gázában 2023. október 7-ig teljes egészében a Hamasz alárendeltségében működött. Az UNRWA iskoláiban a Hamasz zsidógyűlölettől fröcsögő tananyagát oktatták, a civil lakosságnak szánt támogatás jelentős részéből pedig a Hamasz alagutakat épített és fegyverkezett. Amikor részletes jelentésekben tárták eléjük ezeket a tényeket, az európai politikusok és tisztviselők többsége a fejét csóválta és azt mondta, hogy „ezt alaposan ki kell vizsgálni”.

2023. október 7-ig azonban gyakorlatilag semmi nem történt. Ekkor kiderült, hogy UNRWA alkalmazottak is részt vettek a mészárlásban és ezért számos donor ország leállította a támogatást. Miután az UNRWA elbocsájtotta az érintetteket, a támogatás újraindult – mintha ezzel a probléma megoldódott volna. Izrael bezáratta az UNRWA irodáit, de az EU továbbra is partnernek tekinti az UNRWA-t, mintha mi sem történt volna.

Míg tehát az EU és az egyes tagországok – az UNRWA közvetítésével – évente százmilliókkal támogatták a zsidók elpusztítására fölesküdött Hamaszt, az ennek nyomán föllángolt gyűlöletet látva most a fejüket csóválják, nem győznek sopánkodni és újabb programokat létrehozni az antiszemitizmus elleni küzdelemre – amire el is költ évente úgy tízmilliót.

*

Amint azt egy korábbi cikkemben igyekeztem bizonyítani, a nyugati világ a zsidóellenes küzdelmet – ami a nácizmus botránya után vállalhatatlanná vált – a palesztin népre delegálta. A palesztin néptől nem vár el semmi egyebet, minthogy a zsidók áldozatának szerepét játssza véget nem érően, amit aztán – segélyek formájában – dollármilliárdokkal finanszíroznak és bővítetten termelnek újra.

Így a nyugati világ – mindenekelőtt Európa – új köntösben újra végigélheti és végigjátszhatja az ártatlanokat gyilkoló zsidó mítoszának kétezer éves történetét, miközben azt igyekszik – mindenekelőtt magával – elhitetni, hogy tanult a történelemből és a múlt szörnyűségei nem ismétlődhetnek meg. Hogy mennyi tanult, azt a „népirtás” hazug vádja mutatja. A vád a Holokauszt relativizálás minősített esete, hiszen azt sugallja, hogy a zsidók semmivel sem jobbak, mint azok a népek, akik annak idején az ő kiirtásukban közreműködtek.

A zsidógyűlölet jelentős része tehát a palesztin álca mögé van elrejtve – ily módon sikeresen kivezették az antiszemitizmus kategóriája alól és besorolták „a palesztin nép jogos harcának” fogalma alá. E mesterfogással sikerült a zsidóellenes indulatokat a negatív oldalról a pozitív oldalra áttolni – sőt: egyenesen a fősodorban elhelyezni. Ami nagy „vívmány”, mivel ezek korábban csak a periférián léteztek (szélsőjobboldali, szélsőbaloldali, iszlámista antiszemitizmus) a palesztin jelmezben azonban ismét diadalmasan elfoglalták helyüket – nemhogy a fősodorban, hanem a világ érdeklődésének középpontjában.

„A magyar középosztály megőrült és berúgott a zsidókérdéstől” – írta naplójában Márai Sándor 1944-ben. Sajnos ma ugyanez globális szinten ismétlődik meg: a világ nagy része (lásd a mérhetetlen mennyiségű tudósítást, tüntetést, egyetem-foglalást, vonatkozó ENSZ-szavazást, emberjogi szervezetek elmarasztalását) most a palesztin kérdéstől rúgott be – mely egyértelműen a zsidó állam (vagyis a zsidók) létének megkérdőjelezését jelenti.

*

A 22 oldalas115 lábjegyzettel ellátott jelentés annak bizonyítására szolgál, hogy Európa komolyan veszi az antiszemitizmus elleni harcot. Amint láttuk, efelől lehetnek kételyeink.

A jelentésben számtalan bizottság, tanácskozó testület, platform, kezdeményezés, program, kongresszus, tanácskozás sorjázik. Ezek kezdeményezői és kivitelezői között nyilván számtalan jószándékú, felkészült és elkötelezett ember akad – így remélhetőleg csupán idő kérdése, mikor fogják (ön)csalásukat az európai politikusok orra alá dörgölni. (Mint ahogy számos európai politikus van – főleg a jobboldalon – akik az EU Izraellel kapcsolatos képmutatását felhánytorgatják.)

Mindamellett nehéz megszabadulni attól a félelemtől, hogy itt – az antiszemitizmus elleni nemzeti programok felállításával és biztosok kinevezésével – egy önigazoló és önmagát tápláló bürokrata program és apparátus ölt testet, amelyre ezután a politikusok mutogathatnak: látjátok, mi mindent megteszünk az antiszemitizmus ellen.

*

Európa tehát egyik kezével olajat önt az antiszemitizmus tüzére, a másik kezével pedig vizet permetezve igyekszik a tüzet eloltani.

Ezt az elképesztően skizofrén lelkiállapotot az öreg Európának már nemzedékek óta sikerül hatalmas erőfeszítésekkel fenntartani. A gázai háború kitörése csak felerősítette ezeket a mechanizmusokat. A skizofrén állapot megszűnésének semmi jele.

Az Európai Unió által (is) finanszírozott és gerjesztett palesztin szabadságharc legújabb csatáját láthattuk csütörtök este Amszterdamban – amit az Európai Unió politikusai természetesen mélységesen elítélnek.