Etiópiai tudósítónk jelenti 3.
Hogyan segítsünk az utcagyerekeknek?
Kisvári Kinga pszichológus, akit már megismerhettek a Szombat szerzőjeként, egy izraeli önkéntes csoporttal három hónapra Etiópiába utazott, onnan küldi tudósításait lapunknak.
Hely-telen?
2013. augusztus 23.
–
Ha leintünk egy nagytaxit a Piazzán (a város főtere), már minden sofőr tudja, hogy mi vagyunk az izraeli farandzsik, és azt is, hol fogunk leszállni. Ismernek minket a városban. Sétálunk az utcán, és lépten nyomon ránk köszönnek, hogy „Sálom, má kore?”
–
Másfél éve van Ten Projekt Gondarban. És minden egyes turnusban felmerül a kérdés: mit is keresünk mi itt tulajdonképpen? Nem mint egyének, hanem mint csoport. Jöttünk megváltani a világot? Három hónap alatt? Komolyan?
Jobb lesz attól a világ, ha megtanítjuk egy vak kisfiúnak, hogy néz ki egy autó? Hiszen olyan okok miatt vakulnak meg gyerekek százai minden évben, ami nagyon könnyen elkerülhető lenne! Etiópia lakosságának 5%-a vak, és 5%-a szenved AIDS-ben. 80 000 000 ember él Etiópiában.
–
Ekkora számok ellen nem lehet harcolni. És mégis annyi NGO szervezet próbál harcolni ezek ellen a számok ellen. A hangsúly a hogyanon van.
–
Felmerül az örök kérdés: hol, mibe és hogyan van jogom beleszólni? Egyáltalán van-e jogom bármibe is beleszólni itt? Megmondhatom-e egy tanárnak, hogy ne üsse meg a gyerekeket? Adhatok-e 7 egyszülős családnak modern öntözőberendezést, hogy a száraz évszakban is tudjon földet művelni, és ne kelljen 1-2 gyerekének a Piazzára költöznie? Mi lesz a többi családdal?
Bevezetethetem-e az áramot egy faluba? Tényleg jobb lesz attól az életük, ha van villany és tévé ettől kezdve a kunyhójukban? Tényleg ettől lesz jobb az életük?
–
Osztogathatok-e fogkefét utcagyerekeknek, akik még soha életükben nem mostak fogat? Jót teszek azzal az árváknak, ha svájci támogatók pénzéből átlagon felüli környezetben nevelkedhetnek 18 éves korukig, majd utána hirtelen talán újra az utcán találják magukat?
–
Rengeteg kérdést vet föl az önkéntes munka, a segítés egy másik kulturális közegben. Minden egyes lépést százszor át kell gondolni, mielőtt megtesszük. Nagyon sok szervezetről hallottunk, aki nagyon jól hangzó, gyönyörű dolgokat tettek, főleg afrikai országokban, és 2-3 év múlva az eredmény elképesztően szomorú volt. Bevezették a vizet egy faluba, 3 év múlva széthullott a közösség. Egy önkéntes elutazásakor szétosztogatta a dolgait a falusiak között, pár év múlva széthullott a közösség. Szuper növényeket hoznak külföldről a földműveseknek, ami igaz vitamindúsabb és drágábban lehet eladni, de tönkreteszi a földet.
–