Magyar ajkú izraeliek a választásokról

Izraelben élő magyar ajkúak fiatalabb nemzedékéhez fordultunk kérdéseinkkel: Milyen szempontok szerint szavaztak a választáson, milyen kérdések, megoldandó problémák foglalkoztatták őket, amikor leadták voksukat? Alább három választ olvashatnak.

Róna Aser

Az előző két választáson a jobboldali Ichud Leumi-ra^[1] szavaztam. Ez most beolvadt a Bájit Jehudi-ba^[2], viszont korábbi húzónevek (Arie Eldad, Baruch Marzen) egy új formációba álltak össze, Ocma Lejiszrael^[3] címen.

Nem kevés fejfájást okozott számomra, hogy melyikre szavazzak, mert a „klasszikus” Mafdal-ra[4] nem akartam szavazni, míg egy megújult mafdal-utód, egy karizmatikus vezetővel talán vállalható. Ugyanakkor nagyra értékelem az Ocma megalkuvást nem ismerő karakánságát.

Még az ismerőseimet is körbekérdeztem, pedig ez eddig nem fordult elő velem. Így kiderült, hogy ők sem teljesen biztosak a döntésükben.

Egyszóval, bevallom férfiasan, úgy léptem a szavazóhelyiségbe, hogy nem tudtam, kire akarok véglegesen szavazni, csak az volt biztos, hogy az egyikre a kettő közül. Végül – igen – feldobtam egy pénzdarabot (amit éppen e célból vittem magammal, különben – kibucnyik lévén – sosincs nálam készpénz), és a szerencse – vagy a Jóisten – döntött, hogy a Bájit Jehudi kapta a voksomat.

Utólag persze könnyű okosnak lenni, de azért örülök, hogy így jött ki a lépés, mert az Ocma nem jutott be (tényleg kár azért a hatvanegynéhány-ezer szavazatért). Viszont, mivel a vakszerencse döntött, fordított esetben sem éreztem volna rosszul magamat. (Persze jobb érzés olyan pártra szavazni, ami végül bejut a Kneszetbe, ez nem kérdés).

 

Yehoshua Racz

16 éve lakom Izraelben, pontosabban Jeruzsálemben.

Nekem az volt a legfontosabb, hogy a győztes jobboldalon vagy középen legyen a politikai palettán, mert már nem hiszek abban, hogy ha földet adunk a palesztinoknak, azzal békét nyerünk.

Ugyancsak fontos volt a jobboldali gazdaságpolitika: a nyitott piac, a kis- és közepes vállalkozások segítése.

Így két párt maradt: a Likud és a Yesh Atid. Végül a Likudra szavaztam, mert Netanyahu 350 ezer új munkahelyet hozott létre, ami válság idején szerintem nagy teljesítmény.

Másodszor: vallásos vagyok, és nem tudom, Yair Lapid hogy gondolkozik erről, mert soha nem nyilatkozott.

Nagyon szeretném a fenti két pártot a koalícióban látni. Biztos vagyok benne, hogy jól teljesítenek majd.

 

Ligeti Zsuzsa

Fontosnak tartom leszögezni elöljáróban, hogy utálom a politikát, úgy, ahogy van, és a lehető legteljesebb mértékben igyekszem elzárkózni előle, mind Magyarországon, mind Izraelben.

A választásokra azonban úgy tekintek, mint ami állampolgári jog és egyúttal kötelesség, ezért fontosnak tartottam kivenni belőle a részem. Ez viszont kissé ellentmondásos, mert hogyan tudok véleményt formálni, ha nem követem a történéseket? Így bizony valóban szinte a véletlenre is bízom a döntést. Első körben – mind Magyarországon, mind itt, Izraelben – kizárom a számomra kizárhatóakat. Nem szavazok semmilyen szélsőségre (itt legalább nagyobb a választék), sem vallásilag, sem politikailag, így már kiesett számomra a pártok kb. fele. A további szűkítéshez pedig szinte kizárólag egy internetes tesztre támaszkodtam, amelyet az electioncompass.org oldalon töltöttem ki a választásokat megelőző egy-két hétben többször is. Az így még versenyben maradt néhány párt nyilatkozatait, adatait olvasgattam még a választás napján is.

Ám még a választás napján este kilenckor sem döntöttem el, hogy melyik pártra is szavazzak (tízig lehetett szavazni), mert azon kívül, hogy jó néhány párt között hezitáltam a középmezőnyből, még ismerőseim és barátaim is befolyásoltak. „Csak erre ne!, csak arra ne!, csak erre!, csak arra!” Végül, az utolsó pillanatban, nem is tudom már milyen alapon, hirtelen döntöttem én is Yair Lapid mellett.

*

Várjuk izraeli olvasóink véleményét: kire szavaztak és miért. (A szerk.)