Erfurt zsidó emlékei az UNESCO világörökségi listáján

Írta: Polgár György - Rovat: Politika, Történelem

Kereken tizenöt éven át dolgozott egy lelkes szakértői csapat azon, hogy Erfurt zsidó emlékeit felvegyék a tekintélyes listára. Munkájuk nem volt hiábavaló: a szervezet huszonegy tagú örökségbizottsága szeptemberi, a szaúd-arábiai Rijádban tartott ülésén elfogadta a kérelmüket.

Erfurt óvárosában három kőemlék: az Öreg Zsinagóga, a mikve és az úgynevezett Kőház a zsidók és keresztények együttélésének a tanúi. Ez azonban nem volt mindig felhőtlen, hiszen zsidóüldözés is része volt a város mozgalmas történetének. Az Öreg Zsinagógát a kontinens egyik legrégebbi fennmaradt zsidó imaházának tartják, melynek eredete egészen 1094-ig vezethető vissza. Az 1349-es pogromot követően, amikor a zsidó negyedet felgyújtották és feltehetően a teljes zsidó lakosságot legyilkolták, eleinte raktárként, majd a 19. századtól fogadóként, illetve táncteremként használták. Történészek úgy vélik, ezáltal vészelhette át a nácik által végrehajtott országos rombolást 1938. november 9-én. Az imaházat 1998-ban megvásárolta a város és azt követően teljesen helyreállította.

A Gera folyóból táplálkozó mikve emléke is régen feledésbe merült. Amikor 1452-ben, a második pogrom után a városban élő zsidó közösséget kiűzték, a medencét feltöltötték, majd a helyiséget pinceként használták. A rituális fürdő csak egy véletlennek köszönhetően került újra a felszínre 2007-ben.

A mikve (Fotó Norman Hera)

Az 1200 körül épült úgynevezett Kőházzal pedig egy világi épület is része lett az új világörökségi helyszínnek. Sokáig lakóház volt, majd a 15. századtól kezdve raktárként használták. Felújításra szorul és egyelőre még nem látogatható. Arról, hogy valaha egy zsidó család élt benne, egy korabeli adójegyzék tesz tanúbizonyságot.

A Kőház homlokzata (Fotó: Norman Hera)

De nem csak építmények vallanak a város hajdani élénk zsidó életéről. 2000-ben szenzációs leletre bukkantak a régészek, amikor csészék, övek, ezüstérmék, valamint számos sírkő és héber kézirat került elő a földből. Feltehetően valamely pogrom idején áshatták el. A készlet legcsodálatosabb darabja egy ötvösművészeti remekmű, az arany esküvői gyűrű. Az úgynevezett Erfurti kincseket a zsinagógából kialakított múzeumban lehet megtekinteni, de többek között Párizsban, New Yorkban és Londonban is kiállították már őket. Hatalmas kulturális értékük ellenére nem részei az UNESCO rangos elismerésének, mivel arra kizárólag épületek vagy természeti színhelyek kerülhetnek fel.

Esküvői gyűrű (Fotó: Norma Hera)

A Világörökség cím eléréséhez tíz feltételnek kellett megfelelni. Ilyen például az egyediség és a történelmi hitelesség, valamint össze kellett állítani egy, a jövőre vonatkozó kezelési tervet is. A város vezetése, az előkészítésben résztvevő szakemberek, a zsidó hitközség vezetői és sok más érdeklődő feszülten figyelte a városházán élő közvetítésben a rijádi ülést. A mintegy kétszáz megfigyelő örömmámorban tört ki, amikor távoli szemtanúi lettek a bizottság döntésének. „Ez nagyszerű Erfurt számára! Most már egy sorban említenek minket például a Machu Pichuval, a gizai piramisokkal és más világörökségi helyszínekkel. És feltételezem, hogy ez a cím még több turistát fog Erfurtba vonzani”, lelkendezett a lapunknak Andreas Bausewein főpolgármester.

Bodo Ramelow, Türingia tartomány miniszterelnöke szintén nagy megelégedéssel fogadta az UNESCO határozatát: „A világörökségi cím megerősíti a város és a tartomány közös erőfeszítéseit, hogy megőrizzük a történelmi helyszíneket, és széles körben bemutassuk eseménydús történelmüket”, mondta. Szerinte ez az elismerés ismét arra emlékeztet, hogy mennyire szükség van a zsidógyűlölet és az erőszak elleni határozott fellépésre.

Együtt örül Andreas Bausewein főpolgármester (b) és Prof. Dr. Reinhard Schramm (j), Türingia Tartomány Zsidó Közösségének elnöke (Fotó: Steve Bauerschmidt)

A munka a rijádi döntéssel persze nem ért véget. További kutatások szükségesek a már ismert létesítmények területén, de ezen felül egy 14. századbeli másik zsinagógát is sejtenek az óvárosban. Jóllehet zsidók bizonyítottan legalább 1700 éve élnek Európában, Türingia fővárosának épületegyüttesével még csak a második alkalommal került fel nem csak Németország, de az egész kontinens területén kizárólagosan zsidó eredetű hagyaték az ENSZ kulturális szervezetének a listájára. Bő két évvel ezelőtt kapott hasonló státust az askenázi zsidóság bölcsőjeként számontartott Mainz, Speyer és Worms alkotta úgynevezett SchUM városegyüttes. Ugyan Prágában is vannak zsidó UNESCO-emlékek, ezek azonban nem önállóan szerepelnek, hanem az óváros részeként.

Ugyanezen az ülésen fogadta el az UNESCO bizottsága a dél-amerikai Suriname-ban található Jodensavanne település kérelmét. Ez az Újvilág egyik legrégebbi zsidó települése, amit az inkvizíció elől menekülő szefárd zsidók hoztak létre az 1600-as években.

“Mazel Tov” – üdvözli az UNESCO döntését a városházára kitűzött zászló (Fotó: Steve Bauerschmidt)

Türinigiában jelenleg mintegy nyolcszáz zsidó él, akik főként a volt Szovjetunióból származnak. Többségük Erfurtban lakik. Annak ellenére, hogy a nemzeti szocialisták az ország szinte összes zsinagógáját a földdel tették egyenlővé, az NDK vezetése csak Erfurtban engedélyezte egy új imaház létesítését. Az Új Zsinagógát 1952-ban avatták fel, ahol ma élénk vallási és kulturális élet folyik.

[popup][/popup]