ENSZ dokumentumok bizonyítják: a szövetségesek már 1942-ben tudtak a holokausztról
Az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezetői előtt ismeretes volt, hogy a nácik 1942-re már milliókat gyilkoltak meg. Egy új könyv rávilágít annak súlyára, hogy ennek ellenére megtagadták menekültek befogadását, és meg sem kísérelték a pusztítás megállítását.
Dan Plesch, a University of London, Centre for International Studies and Diplomacy, SOAS igazgatója, a “Human Rights After Hitler” című kötet szerzője. Forrás: Youtube
Újabb dokumentumok bukkantak fel azzal kapcsolatban, hogy a szövetséges nagyhatalmak két évvel korábban tudtak már a holokauszt méreteiről, mint az korábban ismeretes volt, mégis keveset tettek a lehetséges áldozatok megmentéséért. Már 1942 decemberében két millió zsidó meggyilkolásáról volt tudomásuk, amint az a brit Independentben a napokban megjelent cikkben olvasható. Minderről a nemrégiben felszabadított ENSZ akták tanúskodnak.
A lapnak Dan Plesch, a “Human Rights After Hitler” című, újonnan megjelent könyv szerzője nyilatkozott.
1942 decemberében, Anthony Eden brit külügyminiszter beszédet mondott a brit parlamentben. A brit, amerikai és szovjet kormány nevében nyilatkozva rámutatott, hogy Európának a nácik által megszállt területein folyamatosan zajlik a zsidók megsemmisítése.
Magyar zsidók szelekciója 1944 májusában, Birkenauban, ahol egymillió áldozatot öltek meg a vészkorszak idején.
Eden jelezte, hogy egyidejűleg hasonló nyilatkozatot adnak ki Moszkvában és Washingtonban.„A német hatóságok nem érik be annyival, hogy az általuk elfoglalt területekre kiterjesztik barbár uralmukat, amennyiben az ott élő zsidókat megfosztják elemi emberi jogaiktól, hanem immár megvalósítják Hitler gyakran ismételt szándékát a zsidó nép elpusztítására” – hangzott Eden beszédében.
A dokumentum szerint, az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottsága (UNWCC) 1944-ben javasolta ismert náci vezetők bűnvádi eljárás alá történő helyezését.
Plesch, a University of London kutatója állítja, hogy a szövetségesek már korábban tisztában voltak a nácik akcióival, amikor tudomást szereztek a koncentrációs táborokról, de csupán 1942 decemberében adtak ki erről közös nyilatkozatot. Megismételte azt a vádat, hogy a szövetséges hatalmak keveset tettek a zsidók megmentése érdekében.
1943 márciusában, az Európából érkező riasztó hírek hatására William Temple Canterbury-i érsek, az anglikán egyház (Church of England) feje levelet intézett a Lordok Házához. Ebben nyomatékosan kérte, hogy a kormány fejezze ki támogatását „azonnali, széleskörű és nagyszabású intézkedések meghozatalához… segítség nyújtására és ideiglenes menedék biztosítására azon személyek számára, akiket az elpusztítás veszélye fenyeget, és lehetőségük nyílik arra, hogy elhagyják az ellenséges és az ellenség által megszállt országok területét.”
Winston Churchill brit miniszterelnök és Anthony Eden külügyminiszter 1943-ban
Mindezek dacára Cranborne vicomte, Winston Churchill háborús kabinetjének hadügyminisztere kijelentette, hogy Nagy Britannia képtelen nagyszámú menekült befogadására, és miközben a kormányzat átérzi a helyzet súlyosságát, elsősorban saját állampolgárairól köteles gondoskodni.
Plesch könyvében az ENSZ egykori, háborús bűnöket vizsgáló bizottságának archívumait használta föl, amelyeket 70 évre titkosítottak. Azt nyilatkozta, hogy az aktákat Samantha Powers, az USA korábbi ENSZ nagykövetének közbenjárására bocsátották rendelkezésére.
Más bizonyítékok is arról tanúskodnak, hogy a szövetségeseknek már 1942-ben tudomásuk volt a genocídium méreteiről. A Jad Vasem ENSZ-nek küldött jelentése szerint ekkorra „a nácik tervei a zsidóság teljes megsemmisítésére – a módszerek, népességszám és helyszínek részletezésével – a szövetséges és semleges államok vezetőinek rendelkezésére álltak”.
Plesch véleménye szerint az új kutatás „ládányi szeget tartalmaz a holokauszttagadók koporsójába.”
A Times of Israel cikke nyomán Bassa László
