“Ennyire a zsidóság és Izrael mellett kiálló kormány még nem volt Magyarországon”

Írta: Bóka B. László - Rovat: Politika

Január 31-én tartott közgyűlésén új elnököt választott a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH). A nyolc éve hivatalban lévő elnök, Deblinger Eduárd, akinek lejárt a mandátuma, 7 vokssal maradt kisebbségben a 18 szavazatot begyűjtő Deutsch Róberttel szemben. Az új elnök jó pár éve elöljáró, civilben a New York Dental Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Deutsch Róberttel azután ültünk le beszélgetni, miután a MAOIH és a Mazsihisz között hivatalos levélváltás történt a Mazsihisz – a MAOIH álláspontja szerint – 10 milliárdosra duzzadt örökjáradék tartozásának rendezéséről. A Mazsihisz érthetetlen és végiggondolatlan hadüzenetként értékelte a szövetségből 2018-ban kivált orthodoxia követelését.

Deutsch Róbert, a MAOIH elnöke

– Mit lehet most tenni, hogy a Mazsihisz egyértelműen hadüzenetként értékelte a pénzügyi rendezésre vonatkozó kérést?

– Nagyon sajnálom, ha ezt háborúként értékelik, ahelyett, hogy nyitottak volnának egy beszélgetésre. Azt gondolom, hogy az örökjáradék jelenlegi elosztása teljesen jogtalan. Ráadásul igényünket konkrétumokkal tudjuk alátámasztani. Tények bizonyítják, hogy az orthodoxiának hány és milyen értékű ingatlana van, márpedig ennek alapján sokkal több pénz járna, sőt már régóta járt volna nekünk. Az volna a legjobb, ha ezekről a kérdésekről nyíltan, családon belüli légkörben tudnánk beszélni. Sajnálom, hogy ezt a Mazsihisz hadüzenetnek vette, nem annak szántuk.

– Megválasztása után első mondatainak egyike így hangzott: a megbékélés és a közös munka a legfontosabb. Mi történik akkor, ha a Mazsihisz megmakacsolja magát, akkor hogyan tovább?

– Mindenre fel vagyunk készülve, de nagyon sajnálnám, ha így döntenének. Ha azt mondják nem, természetesen az is egy válasz. Ettől függetlenül vallom, hogy mindig minden helyzetben mindenkivel kommunikálni kell, mindenki számára nyitva kell lennie az ajtónknak. Nagyon örülök, hogy mostanában olyanokat is látok a Kazinczy utcai zsinagógában, akikkel korábban soha nem találkoztam. Azt szeretném, ha zsinagógáink olyanok lennének, mint Ábrahám sátra volt, aminek nem volt ajtaja, hogy minden oldalról könnyen be lehessen menni. Ez mostantól mindenkire érvényes, senki esetében nem nézzük, honnét jött, örülünk, ha jönnek. A kommunikáció alapkérdés, ha ez nincs, akkor jönnek a problémák, mert mindenki találgatja, mit gondolhat a másik. Ha emberek jó szándékkal kezdenek el beszélgetni a gondokról, akkor minden megoldható.

– Megválasztása után volt olyan célkitűzése, amire azt mondta, ezt mindenképpen szeretném megvalósítani?

– Kívülről csak felületesen láttam, hogy az orthodoxia komoly problémákkal küszködik. De egyet már akkor is tisztán lehetett látni: nagyon rossz volt a légkör. Az orthodoxia mindenkitől elzárkózott, mindenkiben ellenséget látott. Egyértelművé kell tennünk, hogy zsinagógáinkban minden vallásos, vagy vallásosnak készülő, Tórát tanulni akaró zsidót szívesen látunk. Azt gondolom, hogy ezt rögtön sikerült megteremtenem.

– Számít valamit, hogy az üzleti világból érkezett az elnöki székbe?

– Megkaptam a lehetőséget, hogy tegyek valamit a zsidóságért. Minden, amit az eddigi évek alatt az üzleti életben tapasztaltam, azért történt, hogy itt és most hasznosítani tudjam. A legfontosabb, hogy a rossz állapotban lévő hitközséget lábra állítsam.

A Kazinczy utcai ortodox zsinagóga

– Milyen szempontból van rossz állapotban a hitközség: kevés a pénz, elavultak az épületek, nem megfelelő a szellemiség? Mégis, mire gondol?

– A hitközség üzleti szemmel nézve rossz állapotban van. Korábban a hangulat is rossz volt, de ezt elég hamar sikerült helyreállítani.

– Jiddisül tartják-e a drósét a Kazinczy utcában, mert ha igen, akkor ez a hagyomány kissé leszűkíti azok számát, akik ide járni tudnának. Ha azonban minden így marad, akkor vajon találnak-e új rabbit?

– Számomra mindig nagyon furcsa volt, hogy az emberek alig beszélnek már jiddisül, és mégis ezen a nyelven mondták a drósékat. Jelenleg ez most nem így van. Nagyon sokat időzök Bodrogkeresztúron, ahol jiddisül beszélnek, most már én is ismerek néhány szót. Az egyik célom, hogy hetente egyszer legyen itt jiddis oktatás, hogy tanulni tudjon, aki szeretne. Ha egyszer lesz elég ember, aki ért jiddisül, akkor lehet, hogy a hagyományoknak ezt a részét is követni fogjuk. Úgy gondolom, hogy a hagyománynak a Tórához kell kötődnie, nem pedig ahhoz, hogy mindenáron jiddisül tartsunk drósét, amit kevesen értenek. Sokkal fontosabb, hogy az emberek jól érezzék magukat és élvezzék, hogy hallják a Tóra szavait.

– Hány hívő jár jelenleg rendszeresen a Kazinczy utcába?

– Minjen minden nap van, de a tagok létszáma nagyjából ötven körüli. De azt szeretnénk, hogy ne csak a tagság jöjjön imádkozni, hanem minél több vallásos ember.

– Lehet cél növelni az orthodox hitközség tagságát?

– Felmerült, hogy legyen az orthodoxia valamiféle elit, egy nem annyira könnyen hozzáférhető tagság lehetőségével. Ebben az esetben viszont valami olyasmit kell nyújtanunk, mint bármelyik más elit klubban, ami nincs másutt. Hozzáteszem, a zsidó nem térítő vallás, nem akarjuk mindenáron növelni a tagok számát. Először az alapokat, a körülményeket szeretném magas szintre emelni.

– Mekkora most az éves költségvetés?

– Jelenleg mindenestől együtt 280 millió forint, ebből az állami támogatás 230 millió forint.

A Kazinczy utcai orthodox zsinagóga

– Van-e olyan pénz, amit máshonnét tudnak előteremteni?

– Most kezdem majd feltárni ezeket a lehetőségeket. Vannak olyan projektjeink, amihez szükség lesz privát támogatókra. Biztos vagyok abban, ha pontosítjuk terveinket, akkor megjelenik a magántőke is. Olyasmire gondolok, mint a templom luxus módon való befejezése, mert most olyan, mintha félkész volna. Szeretnék indítani egy kolelt (felnőtteknek szóló Talmud iskola), magasan képzett rabbival, és néhány vallásos családot ide is költöztetnénk, úgy gondolom egy ilyen tervet magánemberek is finanszíroznának. Alapvető cél tehát, hogy magántőkét is sikerüljön bevonnunk.

– Szükségesnek lát némi intézményi átszervezést, átstrukturálást, nevezzük akár észszerűsítésnek?

– Már az első naptól ezt csinálom, hiszen itt korábban nem volt semmiféle rendszer vagy struktúra. Sokaknak fogalmuk sem volt arról, mi a feladatuk, miért vannak ott, ahol vannak. Nem tagadom, akadtak, akik azonnal az első napon felmondtak, másokat pedig le kellett építeni. Az első percben elkezdtem az optimalizálást, mert enélkül lehetetlen volt elindulni. Most már, akik itt vannak, pontosan tudják, mi a feladatuk, le vannak osztva a területek. A hitközség könyvelését egy komoly könyvelőiroda vette át. Most a három legnagyobb feladat a könyvelési, a jogi és a pénzügyi oldal rendbetétele.

– Immár egy éve, a járvány első napja óta nincs füstöltáru, kóser kolbász, májas a Dob utcai hússzékben. Mikor lesz legközelebb?

– Az előző vezetés mindkét mészárost elküldte. Ez egy nagy hiba volt, hiszen hiába van itt a járvány, attól még az emberek fogyasztanak. Az online értékesítésre és kiszállításra kellett volna átállni. Egyébként teljesen jogos a kérdése, itt a húsbolt, csak éppen áru nincs benne. Azonnal meg kell tölteni áruval. Már el is kezdtem utánajárni a megoldásnak, sőt még annak is, ha beindulunk, milyen exportpiacok jöhetnek még szóba. Már fel is adtunk hirdetést, hogy mészárost keresünk, önéletrajzok is érkeztek, ekkor azonban elmentem a boltba és körbenéztem. Megdöbbentem, hiszen olyan alapdolgok hiányoznak, mint például hűtő vagy szeletelő. Most ott tartunk, hogy vettünk mélyhűtőket, és azokat csirke, kacsa és pulyka nyershúsáruval feltöltöttük. Célunk a termelést levinni a pincébe, hogy a lehető leggyorsabban elindulhasson a felvágottak készítése, a mai színvonalnak és előírásoknak megfelelően. Fent maradna a bolt, mellette pedig egy gyorsétkezdét nyitnánk. Mindezt néhány hónap alatt.

– Milyen olyan bővítések lehetnek reálisak az orthodox intézményrendszerben, amelyek egy-két éven belül teljesíthetők?

– Ahogyan korábban elmondtam, egy gyorsétkezdével kibővített mészárszék és húsbolt rendkívül fontos. Aztán szeretnénk a Hanna éttermet magas színvonalúvá fejleszteni, mégpedig úgy, hogy keresünk egy megfelelő üzemeltetőt, vagy olyan vezetőt veszünk fel, aki profi a szakmában. Azt szeretném, ha egyszerű, magyaros, zsidó konyhát vinnének, de abból a legjobbat. Mindenképpen megmarad a Hanna neve, maradna a retró hangulat is, de szeretnénk minél hamarabb bevezetni a kiszállítást is. Mindkét tervnek két éven belül meg kell valósulnia. A legfontosabb cél pedig, hogy a Kazinczy utcai nagytemplomot világszínvonalúvá alakíthassuk át, modern hűtő-fűtő rendszerrel. Az volna a vágyam, hogy nyárra már légkondicionált lehessen a zsinagóga, hogy sábeszkor és ünnepekkor már ott tudjunk imádkozni. Szeretnénk úgy kialakítani a templomot, hogy különleges lehessen. Ahogyan sorban állnak az emberek a Dohány utcai zsinagógánál, itt is legyen sorbanállás, hogy a templom komoly bevételi forrássá váljon.

– Vagyis, ha jól értem, fontosnak tartja, hogy a külföldiek ne csupán a Dohány utcai zsinagót lássák, de eljöjjenek a Kazinczy utcába is.

– Az nem lehet, hogy ez ne így legyen! De ettől függetlenül a templomunknak gyönyörűnek kell lennie. Amikor a Tórában az Örökkévaló azt mondja, hogy építsenek templomot neki, annak csodálatosnak kell lennie, abszolút luxusnak. Nem azt mondja, hogy építsetek valami egyszerű, kopott dolgot, hanem azt, hogy hozzatok aranyat és legyen mindenütt pompa, hiszen az az Örökkévaló háza.

A Wesselényi utcai orthodox iskola

– Az orthodox hitközség Wesselényi utcai iskolája eredetileg 500 fővel indult, mára 40–50 diák tanul ott. Bár az ingatlan a BZSH tulajdona, de Önök viselik a költségeket. Megéri ezt így fenntartani?

– Röviden válaszoljak? Biztos, hogy nem, ennyi gyerekkel semmiképpen. Pontosan az hiányzik belőle, amiért az iskolát fenntartanánk. Próbáljuk megtalálni azt a lehetőséget, hogyan lehetne rentábilisan működő, jó iskolát kialakítani.

– Egy időben szó volt róla, hogy lesz egy kis kiállítás a Dob utcai épületben. Mi lesz ezzel a tervvel?

– Valamit hallottam róla, de bevallom, nincs a lista élén. Működik itt azonban egy komoly értékű levéltár, aminek a lehetséges jövőjét már alaposan átbeszéltük az ezért felelős kollégával. Eddig az egészet csak a por fedte, holott hihetetlen értékű dokumentumokat őrzünk. Meggyőződésem, hogy egy jól működő levéltár komoly vonzerőt jelenthet. Valamikor pályázati pénzből csináltak ugyan vele valamit, de a munkát nem fejezték be. A levéltárnak rövid időn belül működnie kell!

– Úgy tudni, Ön rendkívül jó kapcsolatokat ápol az EMIH-el. Néhányan attól tartanak, hogy az EMIH „ráteszi” a kezét az orthodoxiára, így a hitközség elveszti önállóságát. Lehet ettől tartani?

– Nem értem, miért félnek annyira az emberek az EMIH-től, mintha egy ellenségről beszélnénk. Úgy érzem, ez is alapvetően kommunikációs probléma. Egy sereg olyan rabbi van az EMIH-nél, akikkel a többség soha életében nem is találkozott. Lehet, hogy el kellene kezdeni beszélgetni velük! Csak akkor válhat világossá, kivel áll szemben az ember. A jelenlegi kormányra is sokszor rásütik, hogy antiszemiták. Most már, hogy találkoztam jó néhány állami emberrel, elmondhatom, hogy az eddigi tapasztalataim szerint éppen az állítás ellenkezője igaz. Ennyire a zsidóság és Izrael mellett kiálló kormány még nem volt Magyarországon. Úgy gondolom, hogy ma a zsidóknak biztonságos élete van hazánkban. Az általános közvélekedés egyértelműen az, hogy Európában ma Magyarország a legbiztonságosabb hely a zsidók számára. Olyan hitközséget és körülményeket szeretnék kialakítani, hogy zsidó családok akár Párizsból vagy Brüsszelből is szívesen Magyarországra költözzenek, ha szeretnének.

– Kanyarodjunk vissza az EMIH-hez!

– Valóban nagyon régi és jó a kapcsolatom az EMIH-el, nem is tagadtam soha. De jó kapcsolatokat ápolok a szatmáriakkal is. Az sem titok, hogy Bodrogkeresztúron van egy kis házam, nagyon sok időt töltök ott. Ha már itt tartunk, nekem a litvisekkel és a neológiával is jó a kapcsolatom. Higgye el, engem nem érdekel ki Chábádos, litvis vagy neológ. Nagyon sajnálom, hogy a zsidóságban a mai napig élnek az ellentétek, egyébként mindenütt a világon, de Magyarországon ez különösen kiélezett. Semmi értelme kategorizálni az embereket. Szörnyűséges a kommunikáció: vele nem beszélek, a templomába a lábamat sem teszem be, mert ő Chábádos. A szeretet összehozza, a gyűlölet eltávolítja az embereket, ez pontosan látható sajnos. A Chábádot lehet kritizálni, nem szeretni, de azt el kell ismerni, hogy többet tettek le a zsidóság asztalára, mint évtizedekre visszamenően bárki más. Ha valaki valamit jól csinál, én nem irigykedem rá, hanem azt nézem, hogyan tudok tanulni tőle, megpróbálom jobban csinálni, vagy igyekszem felzárkózni hozzá. Én a Chábádban az elkötelezettséget és az elhívatottságot látom. Van egy érdekes kísérlet: megkérnek embereket, hogy üljenek be egy szobába, ahol a teljesen sötét helyiségben a hófehér falra egyetlen apró fekete pontot vetítenek. Aztán felkapcsolják a villanyt és megkérdezik az embereket, mit láttak: a legtöbben azt mondják, egy nagy fekete foltot. A többség ugyanis arra az egyetlen negatív dologra koncentrál. Ha az egész, nagy fehér falra figyelnének, biztos, hogy nem vennék észre a kis fekete pontot. Én a Chábád segítségével kerültem újra közel a valláshoz. Sokat köszönhetek nekik, de ettől még nem lettem „chábádnyik”. Ugyanaz az egyszerű zsidó vagyok, aki voltam, aki nem tartozik egyik csoporthoz sem, ugyanakkor mindegyikhez tartozom.

támogatás
Pop up banner
[popup][/popup]