Megemlékezés a gyulai zsidóság elhurcolásának 75. évfordulóján

Írta: Gróf Tamás - Rovat: Közösség, Politika

A városi önkormányzat által szervezett megemlékezésen Alt Norbert alpolgármester mondott emlékbeszédet: felidézte, hogy a helyi zsidóság milyen komoly szellemi és gazdasági potenciált jelentett: orvosok, ügyvédek, patikusok, újságírók, városi elöljárók, iparmágnások, kereskedők, ugyanakkor egyszerű földművesek is voltak soraikban. Együtt virágoztatták fel a várost a magyar, német, román polgárokkal.  De a zsidó virág szirmait letépték, a virágot eltaposták.

A helyreállított sírkövek

A napokban levelet hozott a postás, Gyula Város Önkormányzatának borítékjából egy féltő gonddal megtervezett, magyar és angol nyelvű, nyomtatott meghívó hullott a kezembe.

Az elmúlt években többször jártam a gyulai zsidó temetőben, ahol dédnagyszüleim, és nagybátyám sírjai, mártírhalált halt anyai nagyszüleim, nagynéném és 3 éves kislánya emlékhelye áll.

A Béke sugárúton (még a háború alatt is így hívták) áll egy szép polgári ház, rajta a tábla, ez a Laufer ház. Valakit megérintett a szecessziós ház szépsége és a rendszerváltás után felvásárolta majd helyreállíttatta. Nem ismerjük őt, ő se minket, de kikutatta a ház történetét és az 1944/45-ben kifosztott ház ma eredeti szépségében ragyog, benne a falon egy tábla emlékezik meg volt építtetőjéről és lakójáról Laufer Sándor módos fakereskedőről, aki családja számára emeltette a házat – édesanyám szülőházát, fiatalságának tanúját.

A Laufer ház

Nagyapám nevét a ravatalozó falán ékes tábla örökíti meg:

Emeltetett 1939. évben a ravatalozó felépítésekor működő elöljáróság és választmány neveinek megörökítésére: Dr Adler Ignácz főrabbi, Reisner Ede elnök, Laufer Sándor alelnök…...

Még 1939-ben, a háború előestéjén is volt erő és élt a jövőbe vetett bizalom a közösségben, hittek abban, hogy a XIX. században idetelepedett zsidóság örökre ideköltözött. Tudjuk, mi történt, mi történt 600 ezer honfitársunkkal, köztük nagyapámmal, nagynénémmel és kislányával, akiknek Auschwitzban vették életét és nagyanyámmal, akinek emlékét a Duna parti “Cipők”- őrzik.

Volt, aki túlélte, leginkább Budapesten vagy munkaszolgálatban, mások elmenekültek.

Ma egy fő testesíti meg a múltban oly dicsőséges, kiterjedt zsidó közösséget Gyulán.

A temető helyreállítás előtt

A temető tavaly még rettenetes állapotban volt: belepte a gaz, a liánok ledöntötték a síremlékeket, a sírokat elnyelte a természet.

De láss csodát, vasárnap új látvány fogadott.  A sírok és utak megtisztítva, a sírkövek felállítva, a ravatalozó újrafestve, az egész terület újra temetővé, sírkertté vált.

A temető állaptának javítására a Gyulai Önkormányzat pályázatot nyújtott be. A kért 18 millió forintból most 9 millió jutott, mert kevés a forrás és, sajnos, sok az igény. Például apai nagyszüleim emlékhelye a közeli Sarkadon egy nagyon elhanyagolt zsidó temetőben áll.

De a 9 millió forint Gyulán nemcsak jó célra költötték, de jól is gazdálkodtak vele. A városi vezetés az alpolgármester irányításával jó csapatot gyűjtött maga köré. Megbízták Csőke Péter kőfaragó és sírköves mestert, aki nem a pénzt nézte, hanem a munkát, és rengeteg többletfaladatot magára vállalva az idei Emléknapra elkészült a temető rendbehozatalának első fázisával.

A ravatalozó felújítás előtt

Még maradt feladat, hogy méltó állapotába kerüljön a zsidó temető, és még a kerítés is hiányos. Talán egy következő sikeres pályázat ezekre is fedezetet nyújt majd.

Gyulán a szűkös központi anyagi források segítségével, a becsületes és lelkes helyi polgárok összefogásával a városi vezetés nagyot lépett előre és felfelé az erkölcsi létrán. Alt Norbert a szétszórt szirmokat szeretné összegyűjteni. Tudja, hogy ez csak szimbolikus, mert ami történt, azt nem lehet meg nem történté tenni. De ezt senki nem is várja, ők teszik mindazt, ami még megtehető. Emberségből, morálból, emberi tartásból kiválóra vizsgáztak Gyulán.

A ravatalozó felújítás után

Nagyapám temetését sajnos nem abban a ravatalozóban készítették elő, amelynek felállításán fáradozott, nem abban a házban élte le élete utolsó éveit, amit magának és családjának felépített. Tragédiaként élte meg, hogy az I világháborúban kitüntetett, veterán tisztet volt bajtársai, és – mint megbecsült polgárt – a barátjaként számon tartott városi vezetők küldték a halálba. Az akkori polgármester, a zsidók elhurcolása után tíz nappal a zsidó temető beszántásáról döntött. Tudta, hogy nem munkára küldi városa polgárait, úgy hitte, hogy ez a végső megoldás. Bár sikerült Gyulát megtisztítania a zsidóktól, a városi polgárság színe javától, a helyi haladás egyik motorjától, tévedett, az Úr nem mellette állt. Igaz, 75 év telt el, de jött egy új városi vezetés, amely méltó emléket állít az elveszejtetteknek, az elhunyt gyulai polgárok munkásságának. Magára vállalja mindazt, amit dicstelen és becstelen elődjük sárba taszított.

Köszönet a Mazsök kuratóriumának a pályázati forrás biztosításáért.

De elsősorban őszinte tisztelet, megbecsülés és hála Alt Norbertnek, Csőke Péternek, a város vezetőinek és mindazoknak a gyulai polgároknak, akik a temető felújítási munkákban részt vettek.

Tisztelet Dr Erdész Ádám megyei levéltári igazgatónak és munkatársainak, helyi tanároknak és lokálpatriótáknak a gyulai zsidóság emlékének kutatásában és megőrzésében végzett fáradhatatlan munkájukért.  Köszönet a helyi ünnepségen közreműködő versmondónak és vonósnégyesnek.

Köszönöm, hogy helyreállították az én és a húgom, egész családom Gyula városába vetett hitét.

 

Címkék:Gyula, zsidó temető