Elie Wiesel után

Sharansky? Spielberg? Sacks? Létezik bárki Elie Wiesel halála után, a világ zsidóságát olyan súllyal képviselheti, mint azt Wiesel tette? 

„Amerikai zsidóként a holokauszt emlékezete jelenti számomra a legtöbbet.”

A megkérdezettek csaknem háromnegyed része válaszolt így 2013-ban, amikor a Pew Research Center közvélemény-kutatást tartott az amerikai zsidóság körében. Fontosabbnak tartották ezt, mint az erkölcsös életvitelt, a parancsolatok megtartását, vagy a szimpátiát Izraellel.

Elie Wiesel volt az, aki ezt a konszenzust képviselte, aki írásaival és szóbeli megnyilvánulásaival az amerikai zsidóság erkölcsi szószólója lett. Bizonyos baloldali körök elmarasztalták, mert nem volt hajlandó a palesztinok iránt olyan rokonszenvet tanúsítani, ahogy azt ők elvárták volna. Mégis, az erősen megosztott amerikai zsidóságban Wiesel állt a legközelebb ahhoz, hogy a kapocs szerepét betöltse. A vallásosságtól vagy az Izraelről alkotott véleménytől függetlenül, az amerikai zsidók elsöprő többsége egyetértett Wiesel üzenetével a genocídium emlékezetéről és egy újabb holokauszt elhárításának szükségességéről.

Vajon Wiesel július 2-i halála után lesz-e a konszenzusnak olyan megtestesítője, aki a helyére léphet? Vagy az amerikai zsidó közösség túlságosan megosztott ahhoz, hogy egyetlen személy erkölcsi álláspontjával azonosuljon?

A Jewish Telegraphic Agency (JTA) az amerikai zsidóság több vezetőjét kérdezte erről. Az általános vélemény az volt, hogy

Wieselt senki sem pótolhatja, sem elismertségével, sem erkölcsi tekintélyével nem vetekedhet senki.

Abraham Foxman, az Anti Defamation League (ADL – Rágalmazásellenes Liga) korábbi igazgatója: „Senkit nem ismerek, aki ennyire elfogadott lenne a különleges, nagyon megosztott zsidó világon belül, ugyanakkor erkölcsi szószólója, „arca” és példamutató képviselője lenne a közösségnek. Sokoldalúsága miatt is nehéz megtalálni az utódját.”

Rabbi Jill Jacobs, a T’ruah: The Rabbinic Call for Human Rights ügyvezető igazgatója: “Nincs egyetlen erkölcsi szószóló – de éppen ez a jó! Nem lenne egészséges, ha közösségünk egyetlen állásponttól függene – sokkal jobb, ha sokan hangoztatják véleményüket fönn a pulpituson és odalenn is, így találhatunk a zsidó értékeknek megfelelő megoldást legfontosabb problémáinkra.”

Susan Weidman Schneider, a Lilith Media c. (feminista) lap főszerkesztője: ”Jelenleg nincs egyetlen személy sem, aki Elie Wiesel erkölcsi tekintélyével rendelkezne. Ennek egyik oka az, hogy bármely erkölcsi kérdésben számosan hangoztatják véleményüket – széles a háló, sokarcú a zsidó közösség és az internetnek köszönhetően jelentős a nyitottság.”

Alan Dershowitz, jogászprofesszor és Izrael szószólója: „Erkölcsi téren nincs ki helyére lépjen. Lesznek új hangok, de egyik sem képviseli a tragédiát és reményt úgy, ahogyan az őt jellemezte.”

Deborah Lipstadt, holokauszt történész: „Erkölcsi rock-sztár volt (a szó legjobb értelmében), olyan, amilyen több nem akad.”

Michael Berenbaum, az USA Holokauszt Emlékmúzeum korábbi projekt igazgatója: “Wieselben az a legérdekesebb, hogy egyszerre volt nagyon partikuláris, és mélységesen univerzális. Azon kevesek közé tartozott, akinek úgy volt tekintélye a zsidó közösség körében, hogy nem rendelkezett intézményes hatalommal és vagyonos filantróp sem volt… Tekintélyét annak köszönhette, hogy holokauszt túlélő volt.”

Nathan Sharansky

Az erkölcsi örökösök között az orosz-izraeli Nathan Sharanskyt említik a leggyakrabban. A szovjet zsidók ellenzéki mozgalmának vezetője kilenc évet töltött szovjet börtönökben kémkedés és hazaárulás vádjával, de főleg azért, mert a többi refuznyikhoz hasonlóan követelte, hogy zsidóként élhessen és kivándorolhasson Izraelbe. (Az elnevezés az elutasított kiutazási kérelemből származik.) A 68 éves Sharansky Jeruzsálemben él, és a Zsidó Ügynökség (Szochnut) elnöke.

Rabbi Avi Weiss, vezető liberális ortodox rabbi: „Ugyan nem holokauszt- túlélő, de Nathan félelmet nem ismerő küzdelme a gonosz birodalmával, és elkötelezettsége Izrael népe iránt párját ritkítja. Tekintélyes államok vezetőivel állt kapcsolatban, ugyanakkor az egyszerű emberekkel is szót értett, és erőt adott nekik.”

Jennifer Rubin, a Washington Post szemleírója: “Sharansky, az emberjogi harcot folytató ellenzéki, a szovjet hatalom bebörtönzöttje jogot formálhat arra, hogy a zsidóüldözés problémájáról állást foglaljon. Azzal, hogy a zsidó államba jött és politikai szerepet vállalt, a zsidó nép történetének újabb szakaszát képviseli.”

Steven Spielberg? Jonathan Sacks? 

Sharansky nem az egyetlen szóba jöhető „erkölcsi iránytű”. Van, aki Steven Spielbergre, a 69 éves rendezőre szavaz, akinek Schindler listája c. filmje (1993) iskolát teremtett a holokauszt ábrázolásában, és aki azóta is sokat tett az emlékezet ébren tartásáért. Neve közismert, de nem tudja teljes erejét a zsidó ügynek szentelni.

Jonathan Sacks, Nagy Britannia 68 éves nyugalmazott főrabbija művek tucatját szentelte a judaizmus és erkölcs tárgykörének, és neve a zsidó közösségen túl is széles körben ismert.

Jonathan Sarna, amerikai zsidó történész: “Sacks szót ért a nem zsidókkal, ami alapvető. Tekintélye, bölcsessége, az, hogy a judaizmust morális hatalomként ábrázolja, támogatása Izrael irányában – a zsidó élet központi erkölcsi alakjává avatja.”

Jeffrey Goldberg, tudósító, The Atlantic: “Wieselt mindnyájan szinte szentként tiszteltük. “Spielberg talán az első az egyenlők között, de ő csak a Soá ábrázolására és kommentálására összpontosít. Elie Wieselt az élettapasztalat hitelesítette…

Azért nincsen egyetlen elfogadott vezetőnk, mert sok a jelentkező.”

A JTA cikkét Bassa László fordította