Elie Wiesel – füstté vált holtak nagykövete volt
Elie Wiesel már életében intézménnyé vált. A khurbn, a soá emlékezete, egy kiirtott nép, füstté vált holtak nagykövete volt.
Elie Wiesel (Fotó: Dan Porges/Getty Images)
Meghamisítja, aki magyarnak nevezi őt. Wiesel nem tartotta magát magyarnak, legfeljebb magyarországi zsidónak. Kulturális értelemben a történelmi Magyarország ortodox zsidósága és a haszid világ volt a hagyománya, csakhogy ennek jiddisül beszélő része. Hiába használták otthon a magyar nyelvet is, hiába tudott Wiesel is magyarul, ahogy Elek Judit róla szóló dokumentumfilmjéből is kiderül, hiába tanult egy ideig a vészkorszak előtt Debrecenben, kultúrájuk kárpátaljai, máramarosszigeti zsidó és jiddis kultúra maradt – ebből fakadt későbbi irodalmi műveinek világa is.
Wiesel közel hatvan könyve közül az elsőt jiddisül írta: És a világ hallgatott… Több száz oldal tele indulattal, üldöztetésük, lágeréletük és a felszabadulás utáni hontalan-világ brutális története. Évek kellettek és Francois Mauriac segítsége, hogy rátaláljon az egzisztencializmusra és a francia irodalmi nyelvre, meghúzza, újraírja, s alig százötven oldalon megalkossa La Nuit (Az éjszaka) című önéletrajzi regényét, a khurbn, a soá irodalmának egyik legjelentősebb darabját, mely több mint tíz évvel a felszabadulás után készült el. Addigra tudta formába önteni addig formátlanul áradó traumatikus élményeit. (Azoknak, akik hisznek a kissé nyakatekert vádban, hogy Wiesel nem az, akinek vallja magát, s hogy első, jiddis könyve netán mástól ered, meg kellene válaszolnia a kérdést: hogy akkor honnan a rabbinikus műveltség, honnan a többi könyv élmény- és műveltség-anyaga, azokat miért tudta megírni, ha az elsőt – az irodalmilag kevésbé értékeset – nem.)
Családját elveszítve, hitében meginogva vált íróvá. Memoárjában – egyik legjobb könyvében: Minden folyó a tengerbe siet – írja le útját vissza az emberi közösségbe, a hívők közösségébe, az életben hívők, az életet folytatni kívánók közösségébe, de hite már nem lehetett kétely és indulat nélküli.
Francia lett, izraeli, majd amerikai. Jiddisül írt, majd szépprózát franciául, esszéit, cikkeit héberül és angolul is – de mindvégig zsidó maradt. Nem volt ország és kultúra, mely rábírta volna, hogy elhagyja a gyerekkorában belé ivódott világot. Ez nemcsak absztrakt hűség volt számára, irodalmi gyökerei a zsidó szövegvilágba vezettek. Íróként, egyetemi oktatóként is ehhez a kultúrához tért vissza minduntalan, mint kiapadhatatlan forráshoz, élményei a zsidósághoz és a vészkorszakhoz kötötték.
Az erőszak mint a független országért harcoló túlélők szükségképpen választandó eszköze a témája Hajnal című regényének. Kilépni az erőszakmentes vallási világból és belépni a történelembe, az egykori jesivabóhernek, Elisának traumatikus kihívás. Miközben Wiesel az elnyomás és az erőszak ellen lépett fel, bármely kisebbséget ért is a világban, mindig kiállt Izrael mellett, és kiállt az amerikai fegyveres beavatkozás mellett, ha emberéleteket fenyegetett veszély. Bár Béke Nobel-díjat kapott, sosem az absztrakt erőszakmentesség híve volt, hanem a józan észé.
Nevéhez fűződik a „holocaust”, a Septuaginta „egészen elégő tűzáldozat”-ra alkalmazott görög kifejezése mint a vészkorszak közkeletű neve, holott ő egy konkrét bibliai kommentárként alkalmazta, eszébe nem jutott volna a zsidóüldözést ilyesfajta engesztelőáldozatnak tekinteni, mert tudta és hirdette: a zsidók ártatlan áldozatok voltak. Nem kívánta elfogadni, hogy a mégoly kifürkészhetetlen isteni tervbe tartozhatott a zsidó nép gáz- és tűzhalála.
Alapvető része volt a washingtoni Holokauszt Múzeum létrejöttében, közvetve a vészkorszak emlékezetének amerikai és európai demokratikus alapelvvé tételében. Megkísérelt megbékélni Magyarországgal is 2009-ben, de elveiből nem engedhetett: visszaküldte a magyar állam által adott kitüntetését, amikor az Orbán-kormány hamisan, két hangon játszott, s a vészkorszak emlékezete mellett a Horthy-kor emlékezetét is ápolni igyekezett.
Ha igaz a hír, Obama amerikai, Joachim Gauck német, Francois Hollande francia és Klaus Johannis román elnök is részvétét fejezte ki Wiesel halála miatt, míg a magyar kormány ezt nem tette meg a temetésig. Remélem, a mulasztást pótolják. Ha nem, súlyos hibát követnek el.
Elie Wiesel néhány könyvét, néhány novelláját, esszéjét olvashatjuk csak magyarul. Inkább hírből ismerjük életművét, mint mélységében. Van mit pótolnunk.
Zécher cadik livracha – igaz emlékéből fakadjon áldás.
*
Elie Wiesellel kapcsolatos további írásaink:
Elie Wiesel: Lánglelkek – haszid mesterek portréi és legendái
A London Times elutasította Elie Wiesel hirdetését
Elie Wiesel élesen bírálta a vezető fideszes politikust
Elie Wiesel felszólalása a Parlamentben
„Mélységes aggodalommal és felháborodással” – Elie Wiesel levele Kövér Lászlóhoz
Kövér László nem ért egyet Elie Wiesellel. Wiesel nem fogadja el Kövér érvelését
„Németország még nem készült fel” – Beszélgetés Elie Wiesellel
Tanítással az előítéletek, a fanatizmus ellen – interjú Elie Wiesellel
