Elbocsájtották az egyik „renitens történészt” – válaszul másik kettő felmondott

Elbocsájtották a Magyar Zsidó Történeti Intézetből Novák Attilát, az egyik “renitens történészt”, a négyek egyikét, aki nem kívánta véleményezni a Sorsok Háza koncepcióját. Válaszul két másik “renitens” – Konrád Miklós és Paksa Rudolf – felmondott.

Mint a Szombat – és lapunk közlése nyomán számos más médium is – beszámolt róla, ez év júniusában feszültség alakult ki a Magyar Zsidó Történeti Intézet négy történész munkatársa, illetve az Intézetet működtető Milton Friedman Egyetem fenntartója, az EMIH vezetése között.

Utóbbi szerette volna rábírni az Intézet hat történész munkatársát, hogy – mintegy munkaköri feladatként – véleményezze a Sorsok Háza projektjét, amelyet ez év június elején Köves Slomó mutatott be Luxemburgban a Nemzetközi Holokauszt Emlékezet Szövetség (IHRA) szakértőinek. A – szakmai, valamint a szélesebb nyilvánosságnak nem prezentált – projekt gyenge pontjának tűnt már akkor, hogy a hazai történész szakma képviselői közül mindössze ketten vállalták föl, hogy dolgoznak rajta. Részvételükről még azok sem nyilatkoztak egyértelműen, akiknek nevét a luxemburgi bemutatón mint szakértőkét, látni lehetett. Így kézenfekvőnek tűnt az EMIH égisze alatt működő Intézet munkatársait felkérni véleményezésre. A véleményezés – még ha esetleg negatív is – egyfajta elkötelezettség a projekt mellett.

A felkértek közül azonban négyen – Konrád Miklós, Novák Attila, Paksa Rudolf, Szécsényi András – nem kívántak eleget tenni a felkérésnek, arra hivatkozva, hogy alkalmazásuk kezdetekor elhangzott az egyetem vezetése részéről: a Sorsok Háza és a Magyar Zsidó Történeti Intézet különálló intézmények.

Az elzárkózást az egyetem elnökének, Bodnár Dánielnek méltatlankodó szavai követték, aki a nyilvánosság előtt „függelemsértő, illojális magatartás”-ként jellemezte a kutatók hozzáállását, és kilátásba helyezte, hogy a Magyar Zsidó Történeti Intézet működése teljességgel átalakul, és a „kutatói munkamorál egyenetlenségeit kiküszöbölendő”, hagyományosabb modellt fog a jövőben követni.

Bodnár Dániel a neokohn honlapján – némileg élesebb hangot megütve – arra is elég egyértelműen utalt, hogy a renitens történészek valójában csak a pénzt keveslik: „az intézet több munkatársa is jelezte a most opponálók közül, hogy véleményt kiegészítő juttatás ellenében minden további nélkül prezentál.”

A négy kutató július 20-án a Szombat honlapján tette közzé válaszát, melyben egyebek közt emlékeztettek: „többen közülünk azzal a feltétellel írtuk alá a határozott idejű munkaszerződésünket, hogy a Sorsok Házához semmi közünk nem lesz.”

Novák Attila három napja tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy munkaviszonyát az egyetem vezetése egy hónapos határidővel felmondta.

Lapunk a felmondást jegyző Szatmári Péter rektorhoz fordult, aki az alábbi választ küldte:

Tisztelt Szerkesztő Úr!

 Amikor a Milton Friedman Egyetem fenntartója ez év januárjában elhatározta a Magyar Zsidó Történeti Intézet, mint kutatóintézet létrehozását nem álltak rendelkezésére tapasztalatok az intézet várható személyi és dologi működési költségeiről. Így mindössze azt vehettük figyelembe, hogy az intézet profiljának megfelelően a magyarországi zsidóság 19. századi emancipációjától kezdődően a Holocaust borzalmait követő korszakig lehetőség szerint lefedjük valamennyi időszakot. Azzal a meghatározó célkitűzéssel, hogy kutatások középpontjában a zsidóságnak a hazai polgárosodásban betöltött szerepe áll.  Munkatársainkkal, kérésüket figyelembe véve, határozott idejű megbízásos jogviszonyt létesítettünk, vagy a havonta benyújtott számla alapján történő fizetésben állapodtunk meg. Az elmúlt hat hónapban szerzett tapasztalatok egyértelművé tették, hogy az intézet tervezett (és közzétett) programjainak végrehajtása fokozott takarékosságot kíván az egyetem részéről. Ennek figyelembe vételével szüntettük meg az előző hónapban a tudományos titkár munkakörét, most pedig kénytelenek voltunk felül vizsgálni a tudományos munkatársak alkalmazását. Az egyes korszakokra vonatkozó kutatások jelentőségét mérlegelve döntöttünk a leépítés irányáról, figyelemmel arra is, hogy a megbízatások megszüntetése a számlás jogviszonyok esetében a járható út. Legnagyobb sajnálatunkra így került sor jelen pillanatban Novák Attila tanár úr megbízatásának megszüntetésére.

Abban bízunk, hogy a jövőt tekintve ismét lehetőség nyílik majd az intézet létszámának bővítésére.

Üdvözlettel, Szatmári Péter

Novák Attila a rektor tájékoztatásra így reflektált:

Megbízási jogviszonyomat pár nappal ezelőtt (július 23.) levélben mondta fel a rektor úr (30 napos határidővel), ez semmilyen indoklást nem tartalmazott, úgyhogy érdeklődve olvastam mondatait. Első ránézésre csak azt mondanám, hogy bár én valóban számlás szerződéssel rendelkezem, de ez önmagában nem lehet a felmondás oka, hiszen tudtommal rajtam kívül még több (volt) kollégám is számlát nyújt be minden hónapban – ám nekik nem mondott búcsút az Egyetem. Csak az én jogviszonyomat szüntették meg, mindenféle előzetes tájékoztatás, értesítés, megbeszélés nélkül. Derült égből villámcsapásként ért a felmondás. 

Ettől függetlenül is furcsának tartom, hogy éppen abban az időben és olyannak mond fel az Egyetem vezetése, aki nem csak hogy aláírója volt a Sorsok Házával kapcsolatos négyes nyilatkozatnak, de akinek – utalok itt az Intézet 2019. július 15-én kiadott nyilatkozatára – tanulmánykötetét még 2 hete meg kívánta jelentetni. Ezen kívül a féléves intézeti tervben szereplő nemzetközi konferenciát is én szerveztem meg, ennek témaköre a kommunista politikák és a zsidóság az 1950-es években. A tanulmánykötetem – amely megszerkesztett állapotában az Intézetben van – amúgy első kiadványa lett volna a Magyar Zsidó Történeti Intézetnek.

Az egyetem elnöke egyébként – a Neokohn című honlapon, melynek tulajdonosa az Egyetemhez hasonlóan az EMIH – július 19-én már utalt bizonyos jövőbeni intézkedések meghozatalának lehetőségére: Az írás címe is beszédes: “Mi lesz a renitens történészekkel?” 

No comment.

Szerkesztőségünkhöz tegnap jutott el a hír, hogy válaszul Novák Attila elbocsájtására, két másik „renitens” történész – Konrád Miklós és Paksa Rudolf – is megszüntette munkaviszonyát az Intézettel. Paksa Rudolf nem kívánta kommentálni a történteket, Konrád Miklós az alábbi közleményt juttatta el hozzánk:

A Magyar Zsidó Történeti Intézet ez év végéig szóló félállását azzal a reménnyel fogadtam el, hogy tudományos kutató- és ismeretterjesztő munkánk révén érdemben hozzájárulhatunk a honi zsidó történetíráshoz és eredményei népszerűsítéséhez. Ahelyett azonban, hogy az Intézetnek helyet adó Milton Friedman Egyetem fenntartója, az EMIH hagyta volna, hogy elvégezzük azt a munkát, amire vállalkoztunk, igyekezett minket bevonni saját politikai agendájának szolgálatába, nevezetesen abba a Sorsok Háza projektbe, amelytől a távolmaradás – legalábbis részemről – az állás elfogadásának sine qua non feltétele volt. Miután többen elutasítottuk a Sorsok Háza új koncepciójának a véleményezését, vagyis tartottuk magunkat az eredetileg vállalt munkatervünkhöz, az EMIH Bodnár Dániel úr révén először a sajtóban intézett ellenünk támadást, majd miután egy általam fogalmazott közleményben leszögeztük a tényeket, retorzióként – flagránsan fals ürüggyel – elbocsátotta Novák Attila kollégánkat. Ekkor felmondtam, kollegiális szolidaritásból, és hogy a magam végtelenül szerény, de egyértelmű eszközével hangot adjak erkölcsi tiltakozásomnak.