Együttműködni? De kivel?

Villányi Benjámin óva int attól, hogy a hazai neológia úgymond hozzácsapódjon a szerinte súlyos nehézségekkel küzdő konzervatív (masorti) mozgalomhoz.

Cikkében arra is utalt, hogy a hazai neológia az 1990-es években felvette a kapcsolatot a konzervatív mozgalommal, ám ez a kapcsolat a 2000-es években megszűnt. Való igaz, az Országos Rabbiképző Intézet 1990-ben megállapodást írt alá a New York-i székhelyű Jewish Theological Seminary-val, a konzervatív mozgalom zászlóshajójával, valamint annak jeruzsálemi filiáléjával, a Schechter Institute-tal az Országos Rabbiképző Intézet keretében megalapított Pedagógium együttes működtetéséről. Ezen túlmenően több, Magyarországon működő neológ rabbit fel is vettek a konzervatív rabbikat tömörítő Rabbinical Assembly tagjai közé. Ám a hazai neológia és a konzervatív mozgalom, valamint a Jewish Theological Seminary kapcsolatai jóval távolabbi múltra tekintenek vissza.

Ezekre a múltbeli kötődésekre egyébként David Golinkin is utalt a Rumbach utcai zsinagógában közelmúltban tartott előadásában.

Köztudomású, hogy Kohut Sándor (1842-1894), egykori székesfehérvári, pécsi, majd nagyváradi főrabbi, miután 1885-ben New York-ban vállalt állást, az 1886-tól működő Jewish Theological Seminary alapító professzorai közé tartozott. Talán bizony még annak is van szimbolikus jelentősége, hogy a Jewish Theological Seminary-ben felavatott első rabbi, Joseph Herman Hertz (1872-1946) – akinek a nevéhez a ma is használatos „Hertz-Biblia” kiadása fűződik – magyarországi születésű volt, igaz, a Hertz-család már 1884-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Az is a hazai neológia és a konzervatív mozgalom közti felfogásbeli párhuzamokra utalhatott, hogy Hevesi Simon (1868-1943), pesti vezető főrabbit a Jewish Theological Seminary 1939-ben díszdoktorává avatta. A későbbi korokból talán szükségtelen is rámutatni arra, hogy Scheiber Sándor (1913-1985), az Országos Rabbiképző Intézet világhírű igazgatója amellett, hogy a Jewish Theological Seminary díszdoktora is volt, számos területen kötődött a new york-i székhelyű intézményhez. Az sem tekinthető a véletlen művének, hogy 1980-ban a Jewish Theological Seminary tudományos konferenciát szervezett az akkor már évszázados múltra visszatekintő Országos Rabbiképző Intézet tiszteletére. Ily módon tisztelgett az „ifjabb” testvér az „idősebb” testvér előtt. Arról sem feledkezhetünk el, hogy Frölich Róbert főrabbi is megkapta 2020-ban a Jewish Theological Seminary díszdoktori címét.

Ezek a példák azt támaszthatják alá, hogy távoli múltra tekintenek vissza a neológia és a konzervatív zsidóság kapcsolatai. Ezek a kapcsolatok viszont olyan kapcsolatok, amelyekre – erre irányuló kölcsönös szándék esetén – a jövő is alapozható.

Előadásában David Golinkin ennek lehetőségére is célzott, s úgy vélem, a két potenciális partner közül nekünk lenne nagyobb szükségünk a konzervatív mozgalommal való korábbi személyes és intézményi szintű kapcsolatok megerősítésre, illetve megújítására, ami nem zárja ki a már létező kapcsolatok fenntartását, avagy a további együttműködési lehetőségek keresését sem.

Nagy érdeklődéssel várhatjuk tehát a MAZSIHISZ és az OR-ZSE – mint az Országos Rabbiképző Intézet utódintézménye – vezetőinek véleményét, hiszen erről a kérdésről előbb vagy utóbb nekik is nyilatkozniuk kell.