Együttélés Háza – gombhoz a kabátot?

Modern múzeumokat ma úgy terveznek, hogy párhuzamosan álmodják meg a beltartalommal az épületet, mely maga is szellemi üzenet hordozója.

A Magyar Hírlap június 29-i cikke az alábbiakról tudósít:

Nincs akadálya a Rumbach utcai zsinagógafelújítás megkezdésének, az Együttélés Háza nevű projektet hárommilliárd forinttal támogatja a kormány…
„A támogatási szerződés aláírására sor került, sőt, a támogatás első részletének kiutalása is megtörtént, így nincs akadálya a beruházás megkezdésének” – tudatta megkeresésünkre a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása kapcsán a Miniszterelnökség.

A cikkből az sejthető, hogy hárommilliárdos beruházás minden eleme készen áll, kezdődhet a munka, amely a befejezésig meg sem áll.

Kunos Péter, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója viszont az alábbiakról tájékoztatta lapunkat:

A támogatási szerződést egyelőre 50 millió forintról írták alá, és ezt az összeget a kormány át is utalta a Mazsihisz számlájára.

A szerződés szerint ez az összeg a Rumbach utcai zsinagóga felújításának tervezésére, az engedélyek beszerzésére, a közbeszerzés előkészítésére, valamint az itt létrehozandó Együttélés Háza részletes koncepciójának kidolgozására szolgál.

Ha ezek készen állnak, akkor lehet szó a közbeszerzési pályázatról és a teljes támogatási összegről szóló szerződés aláírásáról. A 3 milliárd forint egy része az idei költségvetésben már valóban elő van irányozva.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke megerősítette, hogy az Együttélés Házát valóban a Rumbach utcai zsinagóga épületébe tervezik, és jelenleg ennek előkészítése folyik.

Arra a felvetésre, hogy nem lenne-e jobb ötlet egy nagyvonalú terv előkészítése, amely egyetlen koncepcióba foglalná össze a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont, a Józsefvárosi pályaudvar (ahová a meg nem valósult Sorsok Házát tervezték) és a Rumbach utcai zsinagóga épületét, Heisler megjegyezte, hogy korábban már mások is javasoltak ilyet. Hozzátette, jelen körülmények között ennek felelősségét nem kívánják magukra vállalni. Amennyiben a kormány kezdeményezné, a Mazsihisz nem zárkózna el egy ilyen felvetés megvizsgálásától.

 * * *

Mint ismeretes, az Együttélés Háza fantázianevű projektet a Sorsok Háza alternatívájaként ajánlották zsidó vezetők akkor, amikor a beruházással kapcsolatos viták fellobbantak.

A projekt a magyar–zsidó együttélést, lényegében a zsidóság magyarországi történetét volt hivatva megjeleníteni. Az ötlet célja az volt, hogy ne a Sorsok Háza – egy újabb holokauszt múzeum – jöjjön létre (hiszen a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely évtizede működik már), illetve ne csak a vészkorszakért viselt, örökös viták tárgyát képező magyar felelősség legyen a társadalmi kommunikáció középpontjában, hanem a közös történelem fényesebb lapjai is, melyek talán érzelmi és intellektuális muníciót szolgáltathatnak a mai társadalmi párbeszéd javításához, szélesítéséhez is. A zsidó szervezetek – az alkotmány preambuluma módosítása és a Szabadság téri német megszállási emlékmű történelemhamisító üzenete nyomán – tartottak és tartanak attól is, hogy a Sorsok Háza történelmi narratívája nem felel majd meg a vészkorszak magyar eseményeivel kapcsolatban általuk képviselt álláspontnak.

Az Együttélés Háza ötlete némileg mellékvágányra került, amikor kiderült, hogy a kormány nem tesz le a Sorsok Házáról.

A Mazsihisz később változtatott az Együttélés Háza koncepcióján: már a Zsidó Múzeum bővítésével egybekötve, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújításának részeként, annak kiszolgáló épületének négy termében valósítanák meg ezt a projektet, erről nyújtottak be tervezetet a kormánynak. E pillanatban úgy tűnik, minderre ajánlotta fel a kormány a 3 milliárd forintos támogatást.

A nyilvánosság nem tud részleteket az Együttélés Háza projektről. Hasznos lenne, ha a koncepció kidolgozói nyilvánosság előtt is ismertetnék a tervet, valamint azt, kik vettek és vesznek részt a kidolgozásában.

A varsói Polin, a lengyel zsidó történeti múzeum hat éves előzetes tervezés alapján épült fel a 3 milliárd forintos összeg sokszorosából, emigráns lengyel zsidók adományaiból és a lengyel állam támogatásából, hozzávetőleg fele-fele arányban. Az Együttélés Háza – a kényszerű helyszín, a limitált költségkeret, az ötlet tűzoltó jellege és a koncepció kiérleletlensége okán – ennek nyomába se jöhet.

Ami jó hír: a Mazsihisz végre funkciót tud adni a Rumbachnak, melyre régóta vágyott. A Zsidó Múzeum régóta kívánatos megújítására is sor kerülhet. Ám ahogy a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely is kényszerből épült fel a Páva utcában, pusztán mert a Zoltai Gusztáv vezette Mazsihisz meg akarta spórolni a műemlék-zsinagóga felújítási költségét, úgy az Együttélés Háza kapcsán is félő, hogy gombhoz készül kabát: a Rumbach zsinagóga megóvása, célhoz rendelése diktál, és a lehetőségekhez képest álmodoznak csupán a koncepció kidolgozói.

Modern múzeumokat azonban ma nem így terveznek a világban. Párhuzamosan álmodják meg a beltartalommal az épületet, mely maga is szellemi üzenet hordozója. A koncepciót, a terveket hosszabban érlelik, nyilvános pályázatokon méretik meg, nyilvános vitát is folytatnak róluk, és utána választják ki a legmegfelelőbbet.

Eltérően attól, ahogy a Terror Háza, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely, a Sorsok Háza és – félő – ahogy az Együttélés Háza is elkészül.