Együtt vagy közösen? – fórumbeszámoló a Rumbach utcai zsinagóga hasznosításáról

Nemzeti kegyhely, múzeum, imatér, koncert vagy színházi helyszín, esetleg turista látványosság.

Ezek közül bármelyik vagy akár mindegyik is válhat majd a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógából. Egy szerdai beszélgetésen, amely a felújítandó épület lehetséges funkcióról szólt, egy holokauszt túlélő professzor asszony azt mondta, életében először van itt és megrendülten áll a több száz éves épületben.

Az 1873-ban épült Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában létrehozandó Együttélés Háza funkcióiról tartott beszélgetést a Mazsihisz. A mostani tervek szerint a Rumbach zsinagóga felújításának része lenne a Zsidó Múzeum bővítése, erről a Mazsihisz már tavaly benyújtott egy tervezetet a kormánynak, ami meg is ítélt 3 milliárd forintos támogatást. A résztvevő Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója, György Péter, esztéta, az ELTE intézetvezető professzora, Gunther Zsolt, Ybl-díjas építész, a 3h Építésziroda alapító vezetője, valamint Borgula András rendező, a Gólem színház alapítója volt. A hallgatóság soraiban feltűnt – többek között – Kovács M. Mária, Harsányi László, Heisler András és Tordai Péter.

A műemléki térben ugyan kevés berendezés maradt meg, de azokat restaurálni fogják, szerencsére még megvan a hajdani frigyszekrény egyik fa ajtaja. Az omladozó vakolat még a szűrt fény ellenére is patinát ad az épületnek. Már 2007-ben voltak tervek, de az építkezést csak most lehet majd elkezdni. „A kevés megmaradt nyomot jelentéssel kell megtölteni” – mondta Toronyi Zsuzsa, aki szeretné, ha kiállítási tér is lenne a Rumbachban, így az imádkozás, a tanulás és a közösség, a sokszínű identitás háza válhatna belőle. Ahol a közösségi és a kiállítóterek összefüggnek, kommunikálnak egymással. Mint mondta, ki kell használni, hogy közel van a Dohány utcai zsinagóga és a Zsidó Múzeum, amivel lesznek közös funkciók is.

Gunther Zsolt építész szerint először tisztázni kell, mekkora közösségről van szó, és hogy mire van igény. Hosszasan mesélt a pannonhalmi bencés templom restaurálásáról, amely szerinte azért is sikerült jól, mert az alapkérdéseket és az alapkoncepciót már jóval az építkezés előtt tisztázta a megbízó és a kivitelező.

György Péter az együtt és külön, a mi és a ti, a zsidó-magyar és magyar-zsidó kérdéskört feszegette, illetve azt mondta, ez a projekt válasz a Sorsok háza tragikumára. Kijelentette, a zsidó közösség a magyar társadalom része.

Borgula András azt mesélte, hogy a Kibic szövetség elnökeként azért kereste meg a Mazsihiszt, hogy a különböző típusú, tevékenységű és célú zsidó szervezetek otthonra leljenek a Rumbachban, ami a diskurzus helyszíne lehetne zsidók és nem zsidók között.

Raj Ferenc reformrabbi, történész, Amerikában élő, egykori újpesti és zuglói vallási vezető volt az első hozzászóló. Azt szorgalmazta, hogy ez ne csak egy imahely legyen, ahol felidézzük a múltat, hanem valóban a sokszínű zsidóság együtt élésének, tanulásának a gyülekezeti helye.

Kőszegi Zoltán ellenkező véleményének adott hangot: miért ne maradhatna meg a zsinagóga az eredeti funkciójában? Szerinte a Taglit utak több ezer résztvevője, tehát rengeteg fiatal járna ide és találna vissza zsidó gyökereihez.

Kőnig Tamás építész elmondta, 2006 óta foglalkoznak ezzel a házzal, azóta csak a neve változott: most Együttélés Házának hívják, előtte Rumbach projekt volt. Szerinte nem fog úgy működni a ház, hogy reggel este meglegyen  a minjan, de erre is alkalmassá kell tenni. A tervek szerint a közép-főfal megmarad, a többi kikerül, így alakul ki a közösségi tér. Középre helyezik a tóra-olvasó állványt (az akusztika miatt), padlófűtés lesz, és minden mozgathatóvá válik, így a bima is. Az építész kultúrházra alkalmas zsinagógának nevezte a helyet.

Kenesei Marcell szerint itthon jó, ha 10 ezren vallják magukat vallásos zsidónak, a működő zsinagógák sem telnek meg. Túl sok a különböző tematikájú intézmény, amiket valahogy racionalizálni kellene. Egy ORZSE-hallgató pedig azt mondta, jó lenne, ha kihelyezett történelem órákat is lehetne a Rumbachban tartani, és egy olyan befogadó-központot kialakítani, ami megfogná a fiatalokat, ahova bárki betérhet, ezzel oldódna a nem zsidók szorongása is.

Előadássorozatot terveznek a témáról, amelyben bárki elmondhatja, milyennek látná legszívesebben a hamarosan megújuló épületet.

*

Kapcsolódó cikkünk: Semmi baja, csak a torka véres – A Rumbach projektről