A zsidó intézményhálózatra 32 éve ömlik a pénz és semmire sem mentünk vele. A közösségépítés akadálya volt, és csak akkor lesz a közösségépítés eszköze, ha a mi pénzünk lesz. A mi munkánk, a mi lelkesedésünk, a mi szabadidőnk. Ha építünk magunknak valamit, amiben kedvünk telik. Vagy vége. A közösségek állapotáról a problémáik árulnak el a legtöbbet. A magyar zsidó közösségről a botrányai. Hogy Heisler András leköszönő Mazsihisz elnök együtt protokolleseményezett Gyöngyösi Mártonnal, akivel igazából nem beszélt, de nem állt fel a székéről és ment el a protokolleseményről. Mert a Gyöngyösi pár éve valóban ocsmány mondatokat mondott. Gyöngyösi egy jelentéktelen, rasszista múltú kispárt újonnan hivatalba lépett elnöke, aki nem oszt, nem szoroz Magyarország egyetlen akarattól dominált politikai életében. Személye arra jó, hogy be lehessen vele riválisainkat mószerolni: most mindenki azon versenyzik, ki mennyire nem áll szóba vele, Heisler csak szóba nem áll, más viszont egy levegőt sem szív vele a protokolleseményeken. Ez a kérdés, hogy elég-e nem beszélni Gyöngyösivel, vagy egy helyen sem szabad vele lenni, igen, ez osztja meg a magyar zsidó közvéleményt. Komolyan. Miért? Mert Gyöngyösi legitimálni akarja személyét és pártocskáját, a NER meg azt akarja, hogy ne legitimáltassék. Az EMIH delegitimálni szeretné Heislert, Heisler meg nem akar deligitimálódni:  olyan, a tényleges zsidó társadalmi élettől teljesen idegen hatalmi célokról van szó, amelyek megmutatják, hogy a zsidó szervezeti életnek nincsenek saját céljai, a magyar hatalmi tér szereplője, erre a térre figyel, ebben tájékozódik, a Mazsihisz és az EMIH harca, hogy ki mennyire nem fogadja el a Gyöngyösit, állami forrásokért folyó versengés. Ahogy az EMIH és a magyar ortodoxia esete is. Minden. A zsidó óriásszervezetek nem építenek semmit önerőből, saját céljaikat alá kell rendeljék mások hatalmi céljai szolgálatának. Ez a helyzet a rendszerváltás után 33 évvel. Ez a magyarázata jórészt annak is, amit az egyik BZSH-elnökjelölt tudatott a Szombattal, hogy a … Bővebben: Egy új történet kezdete: Búcsú a zsidó intézményességtől