Egy svájci lap a budapesti ellen-emlékműről

“Magyarországon az emlékezések háborúja dúl.”

 

A Neue Zürcher Zeitung című tekintélyes svájci lap Két üres szék, amely szemben áll egymással címmel közölt Aleida Assmann cikkét. Magyarországon az emlékezések háborúja dúl. Jelenleg nincs még egy olyan ország Európában, ahol a múltképek ilyen radikálisan összecsapnak. Budapesten jelenleg egy olyan emlékmű körül van viszály, amelyet a német csapatok 1944-es bevonulásának emlékére állítottak, és amely általánosítással bagatellizál.

Budapesten már jó ideje egész sor olyan emlékmű és jel van, amely a magyar zsidók második világháborús meggyilkolására emlékeztet, például a Cipők emlékmű a Duna partján, amelyet 2005-ben Pauer Gyula és Can Togay hozott lére, vagy az Élet fájának nevezett, fémből készült szomorúfűz, Varga Imre alkotása a nagy zsinagóga előtt.

A főváros emlékmű-történelmében új fejezet kezdődött azzal az állami emlékművel, amelyet a Szabadság téren a 2014. július 20-ára virradó éjjel állítottak fel. Négy hónap késéssel érkezett, mert eredetileg március 19-ére, a német csapatok magyarországi bevonulása után 70 évvel kellett volna elkészülnie. Ez az időpont kudarcba fulladt, mert már az emlékmű felállítása előtt ellenállás volt, és jogi kérdéseket kellett utólag tisztázni.

Letört oszlopok

A Szabadság téren már nem volt sok hely egy új emlékmű számára. A teret két oldalról impozáns épületek szegélyezik, másik oldalán a szovjet felszabadítási emlékmű áll, és a zöld területen egy mélygarázs üveg tetőszerkezete van. Az utolsó, eddig szabad oldalon áll tehát a megszállási emlékmű, amelyet letört oszlopok konstrukciója keretez, amilyet az ember a gyász szokásos jelképeként ismer az európai temetőkből. Az emlékmű felső részén középen egy fekete sas terjeszti ki a szárnyait, és arra készül, hogy rávesse magát egy fiatal férfialakra, amely hosszú köntöst visel, és gyámoltalanul a magasba nyújtja a kezét. Az ifjú felemelt jobbjában egy birodalmi almát tart, amelyet próbál megóvni attól, hogy a sas elragadja. A madár egyik karmán gyűrű van, rajta az évszám, 1944, amely a német csapatok bevonulására utal. Itt a német megszállást a sas, Magyarországot Gábriel arkangyal szimbolizálja a XIX. század jelkép-nyelvezetének stílusában. Az emlékművet „a magyarországi német megszállás minden áldozatának” szentelték.

Ezeket az áldozatokat tovább nem részletezik. Az összkép emlékeztet Helmut Kohléra a berlini Unter den Lindenen lévő Neue Wache épületén: „A háború és a zsarnokság áldozatainak.” Ha mindenki áldozat, akkor senkinek sem kell felelősséget vállalnia. Ám a helyzet ma ennél bonyolultabb. Időközben Európában hivatalos szinten egységes holokauszt-emlékkultúra terjedt el, amely hivatalos emléknapokat vezet be az országoknak és az iskoláknak, és amelyben a politikusok rituális mondatokban tesznek hitet amellett, hogy el akarják mélyíteni a holokausztról szóló tudást a nyilvánosságban.

Magyarország éppen terhelési próbát él át az ilyen mondatok tekintetétben. Az emlékmű-viszály erre kíméletlenül rávilágít, és láthatóvá teszi a társadalom mélyében rejlő megosztottságot: az egyik oldalon azok, akik egy kézmozdulattal szabadulni akarnak a sötét történettől, és lépésről lépésre rehabilitálni akarják a Horthy-féle fasiszta Magyarországot, a másik oldalon azok, akik a történelmi igazságot keresik, és visszahozzák a köz tudatába történelmük fájdalmas nyomait.

1944. március 19. az a nap, amelyen Magyarország német megszállása elkezdődött. Ettől a naptól kezdve drámaian megromlott a kereken 825 ezer magyar zsidó sorsa, akik más országokhoz képest eddig az időpontig viszonylag kíméletben létezhettek. Eltekintve a háború utolsó hónapjainak halálmeneteitől, a magyar zsidók ellen elkövetett holokauszt, amelynek során 565 ezer embert gyilkoltak meg, ennek a traumatikus történetnek az utolsó és legradikálisabb fejezete. A németek nélkül ez a fejezet elképzelhetetlen lett volna, de a kegyetlen igazság, amelyet az emlékmű tagadni hivatott, az, hogy ez tetterős magyar kollaboráció nélkül szintén nem lett volna lehetséges.

A teljes cikk itt olvasható.