Egy példa az emlékezéskultúrára: Szeged

Szegeden – ahogy ez számos magyar zsidó közösségben történt – a deportálásból vagy munkaszolgálatból visszatért zsidók maguk állítottak emlékművet elpusztított testvéreiknek.

1948-ban a nagy zsinagóga falán elhelyezett márványtáblán örökítették meg annak a 2400 mártírnak a nevét, akiket sikerült azonosítani. Az emléktáblát ünnepség keretében avatták fel, s ezen részt vett a város vezetése is – amely egyébként pénzzel is támogatta ezt a lépést. Az áldozatokról ettől kezdve minden évben megemlékeztek – noha a „népi demokrácia” éveiben ez mindig a nagyzsinagóga falain belül zajlott. A város vezetése azonban képviseltette magát.

1989 után változott a helyzet: az emlékünnepség részben kikerült a zsinagóga zárt teréből azt jelképezve, hogy a Holokauszt immár nemcsak a zsidók belügye, hanem az egész városé is.

Mivel a szegedi téglagyárból 1944. június 25-én indult az első deportáló vonat, a megemlékezést minden évben a június 25-ét követő vasárnapra időzítik, amikor a városból, az ország más részeiből és külföldről a legtöbben résztvevőre számíthatnak.

Az első rész, a gyászistentisztelet hagyományosan a zsinagógában zajlik a rabbi és a kántor közreműködésével, a polgármester (1989 előtt: tanácselnök) vagy helyettese beszédével, s felszólal négy társegyház (katolikus, református, evangélikus, illetve a Hit Gyülekezete) egyikének képviselője is. Képviseltetik magukat a városi közgyűlés frakciói, a politikai pártok, a Magyar-Izraeli Baráti Társaság és a MEASZ is. A közönség itt főleg az idős korosztályból áll, akik már 1989 előtt is résztvevői voltak ezeknek a megemlékezéseknek.

2004-ben a városi közgyűlés tagjaival közösen – és közös finanszírozásban – fölavattak egy emlékoszlopot is a hajdani gettó bejáratánál, ettől kezdve a megemlékezések erre a helyre is kiterjedtek.

Az itt tartott megemlékezéseket a várossal egyeztetve szervezik: ezek világibb jellegűek és a Magyarországon megszokott forgatókönyvét követik: éneklés, szavalat, esetleg zenekar gondoskodik a gyászünnephez méltó légkörről, a szónokok közt történész, Holokauszt-túlélő és (a mostani kormány idején) kormánymegbízott található. Koszorút helyez el a város, a megyei kormányhivatal és a közgyűlés frakciói (kivéve a Jobbikot, amelyik egyáltalán nem vesz tudomást a megemlékezésről). Az elmúlt években a Szegedből kivált Mórahalom város vezetői is emlékezni szoktak a hajdani téglagyári gettó bejáratánál állított emlékoszlopnál.

A Holokauszt jelentőségének növekedése az épített környezetben is visszatükröződik: 2014-ben pályázati pénzből egy nagyméretű márvány menórát állított fel a hitközség a zsinagóga udvarán. Ennek hét ágán a szegedi zsidóság nagyjait, valamint az elpusztítottak különböző csoportjait (pl. gyerekek, munkaszolgálatosok, kikeresztelkedettek, öregek) örökítik meg. A menóra költségeit a Civil alap pályázatából kívánták fedezni (5.5 milliót kértek, 3 milliót kaptak) de miután ezt a pénzt sokan visszaadták, a szegedi zsidók is emellett döntöttek. A városi vezetés ígéretet tett a kieső összeg pótlására.

Emléktáblát állítottak a munkaszolgálatban éhhalált halt Birnfeld Sámuel rabbi, a János vitéz és más magyar versek héber fordítójának tiszteletére.

Szegedről egyébként számosan pályáztak a Civil alaphoz, egyebek közt a helyi Móra Ferenc múzeum alapítványa, amely Löw Imánuelről, a város legendás (92 éves korában deportált, majd a budapesti zsidó kórházban elhunyt) rabbijáról és más szegedi áldozatokról rendezett konferenciát. A városi vezetés és a velük jó kapcsolatot ápoló hitközség a pályázatok egy részét ismeri, de nem mindenki egyeztetett velük.

Az egyik legnagyobb volumenű esemény a deportálások 70-ik évfordulóra rendezett tudományos konferencia volt, melyre eddig 35 előadó jelentkezett. A szervező Molnár Judit, (a Sorsok háza projektet élesen kritizáló, s a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont felállásában fontos szerepet játszó) Karsai László történész közeli munkatársa, maga is számos tanulmány szerzője. A konferencián 12 országból, mintegy három tucat előadó vett részt, külön delegáció érkezett a jeruzsálemi Jad Vasémből.

Külön is megemlékezett az áldozatokról a város, emlékművet állított a helyi katolikus egyház, fotó- és dokumentum kiállítás nyílt, a X. Szegedi Őszi Zsidó Kulturális Fesztivál keretében hangversenyeket, könyvbemutatókat tartottak. A szegedi egyetem hallgatói önkormányzata is megkereste a hitközséget, hogy segítséget kérjen egy pályázat kiírásához: ezen az egyetem diákjai vehetnek részt, akik azt kutatják majd, milyen hatással voltak a zsidótörvények, majd az üldözések és a deportálás az egyetem munkájára.

A holokauszt megemlékezés-sorozat 2015-ben folytatódik.

Forrás: Lednitzky András, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke

Lejegyezte: Gadó János