Egy német falu szembesül szülöttje náci-múltjával

Mindig is tudták, hogy az emlékművön egy náci orvos neve szerepel, de ez a közelmúltig nem különösebben zavarta őket. 

A bajorországi Geroldshausenról Németországban is alig hallottak, az ott található háborús emlékműről még annál is kevesebben. Ez a napokban megváltozott.

Az MDR televízió stábja egy dokumentumfilm forgatása során a minap vette észre, hogy az alig ezerkétszáz lakosú falu határában található „Az elesett és eltűnt testvérek emlékére” feliratú emlékművön a háborús áldozatok között szerepel egy bizonyos dr. Eduard Wirths neve. Bár a község idősebb polgárai közül sokan pontosan tudják ki volt ő, ez eddig mégsem zavart senkit: Wirths nem volt más, mint dr. Josef Mengele közvetlen főnöke.

Mint kiderült, néhány évvel a második világháború után a község akkori vezetése úgy döntött, hogy kibővítik a már meglévő háborús emlékművet. A megbízást egy helyi kőfaragó kapta meg, akinek cége Wirth rokonainak a tulajdonában volt. Ők büszkén vésették be a gyilkos családtag nevét. A háború utáni évtizedekre jellemző volt Németországban a bűnök elkendőzése és a tények megmásítása.

Az 1909-ben született orvos a nemzeti szocialista pártba való korai belépésének köszönhette karrierjét – már egyetemistaként, 1933-an csatlakozott a nácikhoz. Tagja lett az SA-nak is, majd annak véres felszámolása után az SS-nek. Kezdettől fogva az opportunizmus volt rá jellemző. Mindig tudta, hogyan kell alkalmazkodni a politikai változásokhoz. 1942. szeptember 1-től önként szolgált Auschwitzban. Josef Mengele, Horst Fischer és Horst Schumann feletteseként közvetlenül és közvetve több százezer deportált haláláért volt felelős. Részt vett a beérkezettek szelektálásában és ő is végzett embereken kísérleteket. De állítólag egyes esetekben megakadályozta a fogvatartottak kínzását, sőt gondoskodott a koncentrációs tábor higiéniai helyzetének javításáról is. Hogy mi vezérelte, mind a mai napig nem világos. Talán a német vereségre számítva igyekezett előre javítani a megítélésén remélve, hogy ezáltal a győztes hatalmak elnézőbbek lesznek iránta. Azt sem lehet pontosan tudni, neve miért nem vált olyan ismertté, mint hírhedt beosztottjáé. Történészek szerint valószínűleg azért, mert hamar elfogták, s ezt követően 1945. szeptember közepén egy angol internáló táborban megpróbálta magát felakasztani. Néhány nappal később belehalt sérüléseibe.

Tehát elesett vagy eltűnt katona egész biztosan nem volt. Ez az álnok megemlékezés az auschwitzi túlélők számára „nemcsak történelmi hazugság, amely elborzasztja és felháborítja őket”, hanem „szomorú jele annak is, hogy Németországban egyes helyeken még mindig nehézséget okoz az embereknek őszintén és méltóságteljesen kezelni saját környezetük gyilkos múltját és az áldozatok szenvedéseit” – jelentette ki Christoph Heubner, a Nemzetközi Auschwitz Bizottság alelnöke.

A Németországi Zsidók Központi Tanácsa szintén felemelte szavát. Felháborodásuk oka a helyi önkormányzat érthetetlenül óvatos hozzáállása a témához. Ülése után ugyanis az alábbi erélytelen és részben zavaros határozatot tette közzé:

1. Az önkormányzati tanács a legélesebben elítéli dr. Eduard Wirthsnek a Harmadik Birodalom idején különféle koncentrációs táborok orvosaként elkövetett háborús bűncselekményeit.
2. Nevének szerepeltetése a helyi háborús emlékműn helytelen volt és jelenleg is helytelen. Ezt a tényt gyorsan és átfogóan fel kell dolgozni.
3. Ez a feldolgozás jelentőségénél fogva meghaladja a község képességeit. A község ezért megfelelő emberek vagy intézmények támogatását keresi.
4. A megfelelő feldolgozást követően dönt az önkormányzati tanács arról, hogy hajdani döntést mely formában vizsgálja felül.

A sajtó kommentárjai sem sokban különböztek a zsidó vezetők véleményétől. Nyilván mindez megtette a hatását, ugyanis a kis falu polgármestere, Gunther Ehrhardt végül belátta, hogy helytelen  a habozás. Kijelentette, hogy a nevet a közeljövőben el kell tüntetni.

Érdekes lesz megfigyelni, hogyan oldják meg a geroldshauseniak múltfeldolgozással kapcsolatos – a hazai és nemzetközi szinten is feltűnést keltett – problémájukat. Már csak azért is, mert a tömeggyilkos neve – bár részben letakarták – még mindig ott éktelenkedik az emlékművön.