Dzsihád-csapda a világhálón

…és két francia kamaszlány, akik beleestek

 

 

Amikor Sahra elhagyta az országot, hogy Szíriába menjen, két nagy táskával a vállán rögzítette őt a dél-franciaországi Lézignan-Corbières vasútállomásának biztonsági kamerája, amint éppen fejkendőbe tűri haját. Alig két hónappal korábban, és kétórányi autóútra onnan, a szintén tizenéves Nora indult hasonló útra Avignonból – farmerban és pulóverben, melyet később az egész testét eltakaró burkára cserélt.

Hozzájuk hasonlóan Franciaországból az utóbbi 18 hónap leforgása alatt mintegy

100 fiatal lány és nő utazott Szíriába a dzsihád támogatására

– köztük első és második generációs muszlim bevándorlókkal, született franciákkal, sőt egy zsidó lánnyal is. Bár csatlakozók Európa más országaiban is akadnak – Nagy-Britanniában például mintegy 20-50 személy –, Franciaországot mégis jobban érinti a probléma, mivel muszlim közössége a kontinensen a legnagyobb, és a nyomozók szerint kiterjedt toborzási hálózattal rendelkezik. A szervezők kimondottan feleségeket, gyermekvigyázókat, illetve házvezetőnőket keresnek a dzsihádisták számára, hogy ily módon is elősegítsék az iszlám kalifátus generációkon átívelő meggyökerezését.

Sahra családja öt évvel ezelőtt költözött Lézignan-Corbières-be az ország északabbi régiójából, hogy gyermekeiket biztonságosabb környezetben nevelhessék. Severine, az édesanya, kisfiukkal van otthon, míg az Algériából bevándorolt édesapa, Kamel, ipari vegyészként dolgozik. Sahra a napokban töltötte be 18. életévét, és a problémák akkor kezdődtek vele, amikor a teljes elfátyolozás szokását kezdte követni, majd az iskolából is kimaradt. Bár egy új iskolába kerülve úgy tűnt, talán megkomolyodik, idén márciusban időnként nagy csomagokkal ment el reggelente, arra hivatkozva, hogy az osztálytársainak viszi megmutatni a burkát. Végül egy nap nem érkezett meg a szokásos vonattal az állomásra, ahol apja minden este felvette őt. A Marseilles-i repülőtér térfigyelő kamerája eközben már azt rögzítette, hogy a lány az isztambuli járatra várakozik, melynek utaslistáján látható a neve.

A szülők otthon aggódva kutattak Sahra után az állomás és az iskola között, majd a rendőrség segítségét kérték. Útlevele eltűnését csak másnap vették észre. A nyomozók ekkor lefoglalták a család táblagépét, valamint Sahra számítógépét és fényképezőgépét. Bár azóta a családnak sikerült felvennie a kapcsolatot a lánnyal, aki három nappal eltűnése után felhívta őket Szíriából, véleményük szerint minden beszélgetés felügyelet alatt zajlik, és Sahra csak azt mondhatja, amit a szájába adnak. Facebookos posztjaiban fegyveres iszlámisták és véres jelenetek videói – hozzá pedig kábító zene – játsszák a főszerepet, amelyek saját bevallása szerint utazásának is fő inspirációját jelentették. Hazatérni állítólag nem akar, és anyjától is azt várja, hogy fogadja el új hitét, döntését, valamint férjét.

A másik lány, Nora El-Bahty családja kevesebbet tud magáról az utazásról, ám annál többet a hálózatról, amely azt megszervezte. A hitüket gyakorló, de nem szigorúan vallásos marokkói bevándorlók lányát a Facebookon keresztül érte el a muszlim propaganda, erőteljesen építve a tinédzserlányok ábrándjaira és lelki fogékonyságára. A megtalált francia nyelvű videókban elfátyolozott nők lövöldöznek gépfegyverekkel, szíriai gyerekek halnak meg a harcokban, és rendszeresen megjelenik a testfátyol, illetve a fejkendő viselését tiltó franciaországi rendelet is, amely különösen sértő sok muszlim számára.

A 15 éves Nora január 23-án hagyta el végleg otthonát.

Családja csak másnap tudta meg,

hogy iskolába menet rendszeresen elfátyolozta magát, volt egy második telefonja, valamint egy második Facebook oldala is, melyet kifejezetten a toborzókkal való kapcsolattartásra használt. Magát az utazás részleteit már csak a nyomozás tudta felderíteni. Eszerint a lány először Párizsba vonatozott, ahonnan egy fiatal nő kísérte volna tovább. A nő azonban – akinél Nora meg is szállt, s aki az utazását is fizette – az utolsó pillanatban visszalépett, így egyedül vett jegyet Isztambulba egy francia utazási irodánál, mindennemű ellenőrzés nélkül. Útjának végállomása az al-Kaida szíriai ágához tartozó Nusra Front „idegenlégiós brigádja” volt Aleppóban.

Eltűnése után három nappal Nora Facebookon keresztül vette fel a kapcsolatot a családjával, azt állítva, hogy jól van, és szíriai gyerekekre vigyáz. Bátyja szerint, aki kezdetben napi több alkalommal beszélt vele telefonon, a háttérben folyamatosan hallható volt egy női hang, amely szóról szóra diktálta, mit kell válaszolnia. Változás csak márciusban volt tapasztalható, amikor Nora elmondta, hogy haza szeretne jönni, illetve bátyja nagy nehézségek árán összehozott látogatása alkalmával teljesen összetörve sírt. Mint kiderült, azért ment el, mert kötelességének érezte a muszlimok támogatását, azonban miután megérkezett, közölték vele, hogy soha többé nem engedik el.

Nemzetbiztonsági szakértők, jogászok, és maguk az érintett családok is egyetértenek abban, hogy az ilyen esetek hátterében nem annyira a tinédzserkori szeszélyek állnak, hanem sokkal inkább jól megtervezett, hónapokon át végzett, kitartó beszervezési munka, amely kifejezetten az önmagukat kereső fiatalokat veszi célba. Nora ügyében a család ügyvédje szerint két személyt helyeztek vád alá – köztük a lány utazását segítő párizsi nőt –, míg az utazási irodát csak kihallgatták. Más dzsihádista toborzási hálózatokra már sikerült lecsapni: szeptemberben például 5 embert tartóztattak le Lyonban hasonló vádakkal. Egyiküket többek közt egy 13 éves lány kiutaztatásának megszervezésével gyanúsítják.

A toborzási hálózatok felderítésével kapcsolatban Nathalie Goulet szenátor radikális álláspontot képvisel: szerinte még a fiatal beszervezett lányokat is terroristákként kell kezelni. „Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy amikor visszatérnek, ártalmatlanok lesznek? – tette fel a kérdést. – Amíg csupán célpontok, addig törékenyek, de amikor a rendszer részévé válnak, nagyon is erősek tudnak lenni.” A parlament elé vitt törvényjavaslatban pontosan erről fognak szavazni, az érintett családok ugyanakkor azt emelik ki, hogy gyermekeik voltaképpen emberrablás áldozatai.

Eközben Sahra édesapja még nem sokat tud a nyomozás állásáról, és úgy érzi, csak magukra számíthatnak lányuk megmentésében. Nora bátyja pedig úgy véli: bármi is várna húgára Franciaországban, az még mindig jobb lenne, mint hogy odakint maradjon életveszélyben.

A Washington Post cikke nyomán Kalcsics Ildikó