Documenta: Az antiszemitizmus-botrány tovább folytatódik

Azzal, hogy a németországi documentán, a világ egyik legrangosabb kortárs művészeti seregszemléjén eltávolítottak egy antiszemita elemeket tartalmazó óriásfestményt és az igazgatónőt lemondásra kényszerítették, az ügy korántsem zárult le véglegesen.

Július végén újabb antiszemita képeket fedeztek fel a kiállításon. Erről a RIAS Hessen nevű kutató- és információs központ számolt be, ahol zsidóellenes megnyilvánulásokat lehet bejelenteni. Eszerint egy látogató antiszemita ábrázolásokat tartalmazó brosúrákat talált az egyik kiállítóteremben. Burhan Karkoutly szíriai művész 1988-ban készült rajzai részben antiszemita sztereotípiákat ábrázolnak. Többek között egy Dávid-csillaggal megjelölt katona látható, amint egy palesztin kisfiút fenyeget, ami a „gyermekgyilkos Izrael” szemléletre utal. A Der Spiegel politikai hetilap értesülése szerint az alkotás már korábban feltűnt a kasseli kiállítás szervezőinek, de úgy döntöttek, ezek nem merítik ki az antiszemitizmus fogalmát, ezért a helyükön hagyták őket. A kiállítás átvilágítását egyéb, esetleges további zsidóellenes műalkotások kiszűrésére a felelősök a kezdetektől fogva elutasították.

A kormánykoalíciót alkotó három párt erőteljesen hallatta hangját e témában. Helge Lindh, a Németországi Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának kultúrpolitikai szóvivője a Die Welt című lapnak nyilatkozva kijelentette, hogy az ábrázolás „tipikusan náci karikatúrákra emlékeztet”. Lindh a kiállítás átfogó vizsgálatát és értékelését követelte antiszemita motívumok tekintetében független német és nemzetközi szakértők részvételével. „A zsidóellenességet a documenta vezetősége „nem veszi komolyan, sőt talán még tolerálja is” – szólalt meg ugyanebben a lapban Marlene Schönberger, aki a parlament zöldpárti frakciójában az antiszemitizmus elleni küzdelemért felel. „Többszöri figyelmeztetés és értesítés ellenére nem akadályozta meg, hogy antiszemita műveket tegyenek közzé a documentán” – állapította meg a kiállítás vezetőségéről Frank Müller-Rosentritt, a Szabaddemokrata Párt (FPD) külpolitikai szakértője. Az ellenzéki Kereszténydemokrata/Keresztényszociális (CDU/CSU) frakció helyettes vezetője, Dorothee Bär pedig kijelentette: „Elfogadhatatlan, hogy az embertelen antiszemitizmust a művészeti szabadság címkéje alá akarják rejteni.” Követelte, hogy az állami finanszírozást állítsák le mindaddig, amíg nem történik átfogó ellenőrzés az antiszemita tartalmakra vonatkozóan.

Felháborodásának adott hangot a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Josef Schuster is: „Vagy senki sem képes felismerni a documentán az antiszemitizmust, vagy senki sem hajlandó megakadályozni azt” – mondta a Bild című napilapnak. A Honestly Concerned (Őszintén Aggódók) nevű társadalmi kezdeményezés a documenta idő előtti bezárását követelő petíciót tervez benyújtani. Nem kevés bírálatot kapott Claudia Roth zöldpárti kulturális államminiszter is, aki már jóval a kiállítás előtt értesült a botrányt kiváltó Népek igazsága című zsidóellenes óriásfestményről, de nem tett semmilyen lépést, és csak a későbbiekben csalatkozott a vitához. Ezért egyesek az ő lemondását is követelték.

Ezzel szemben az indonéz Ruangrupa kurátori kollektíva változatlanul nem értette meg az eset Németország történelméből fakadó kényes voltát, és visszautasította a vádakat. Szerintük a brosúrában szereplő képek semmiképpen nem antiszemita jellegűek. A művészcsoport „félreértelmezésnek” tartja az ügyet, mondván, hogy „egyik kép sem ábrázolja absztrakt módon a zsidó vallású embereket”.

Jóllehet többször volt szó egy szakértői bizottság felállításáról, amely a tárlat anyagát átvizsgálta volna, az időközben lemondásra kényszerített Sabine Schormann főigazgató ezt gyakorlatilag megakadályozta és utóda, Alexander Farenholtz sem tartotta szükségesnek. A művészi szabadság jegyében a képeket inkább jogászoknak mutatták be azzal az eredménnyel, hogy a műveket büntetőjogi szempontból nem minősítették relevánsnak. Farenholtz csak olajat öntött a tűzre, amikor a napokban adott interjúban nem csak elhárított minden felelősséget, hanem kifejtette, amúgy sem érzi magát hivatottnak annak a megállapítására, hogy mi is pontosan az antiszemitizmus.

Végül a hatalmas politikai és társadalmi nyomás hatására, közel két hónappal a megnyitót követően mégis felkértek egy, hét tudósból álló független szakértői csoportot. Vezetője Nicole Deitelhoff politológus, a Leibniz Intézet Hesseni Béke- és Konfliktuskutató Alapítvány igazgatótanácsának ügyvezetőnője. „Tudományos tevékenységünknek egyetlen központi célja van: feldolgozni, hogyan történhettek a tizenötödik documentán antiszemita incidensek, és javaslatokat kidolgozni arra, hogyan kezeljük ezeket a jövőben, mind a jelenlegi kiállítás keretében, mind azon túl, hogy ilyenek ne fordulhassanak elő újra” – olvasható az alapítvány weboldalán. Deitelhoff csapatában az antiszemitizmus, a globális összefüggések és a posztkolonializmus, a művészetek és a jogtudományok területén jártas neves tudósok vesznek részt. Többek között Christoph Möllers, a berlini Humboldt Egyetem közjog és jogfilozófia professzora, Julia Bernstein, a Drezdai Állami Művészeti Gyűjtemények főigazgatója, valamint a pszichológus és viselkedéskutató Marina Chernivsky.

A bizottság már az első hivatalos nyilatkozatában furcsállta, hogy a documenta nyilvános nyilatkozataiban eddig alig vették figyelembe az antiszemita műalkotásokról szóló vita hatását a zsidó közösségre. Szerintük a documenta vezetősége eddigi magatartásával már a kezdetektől egyértelművé tette, hogy – noha a nyitottság iránti elkötelezettségét hangoztatta – az antiszemitizmus problémájával nem kíván komolyan foglalkozni. 

*

Egy állam politikáját egy demokráciában természetesen szabad bírálni. A documenta szervezőinek felületessége és halogató taktikája azért káros, mert nem csak a zsidógyűlölet tiszta formájának adott teret, hanem széles nyilvánosságot biztosított azoknak, akik ellenszenvüket a közel-keleti konfliktussal kapcsolatos – jogos vagy jogtalan – „Izrael-kritika” álcája mögé rejtik. Az antiszemitizmus utóbbi időben tapasztalt növekedésével a háttérben ez a magatartás különösen veszélyes.