Debreceni botlás után – mégis lesznek botlatókövek

Írta: Szántó T. Gábor - Rovat: Belpolitika, Kiemelt, Politika

A Mazsihisz elnökével történt levélváltás nyomán, a debreceni polgármester felülvizsgálta álláspontját, és mégis mód nyílik a botlatókövek letételére.

A korábbi álláspont szerint a cívisvárosban sem az önkormányzat, sem a helyi zsidó hitközség nem támogatta az Auschwitzba hurcolt debreceni zsidóknak emléket állító botlatókövek letételét, mert szerintük „balesetveszélyesek, és félő, hogy a gyanútlanul közlekedő debreceniek szó szerint elbotlanak benne.”

Holokauszt emlékhely Debrecen

Ami van: Holokauszt Emlékhely és emlékmű, Debrecen, a Pásti utcai ortodox zsinagóga udvarán. Tervező: Sugár Péter DLA, Kovács Péter DLA, Nagy Marianna – Fotó: Skrabák Zoltán

Európa számos városában emlékeznek már e botlatókövekkel, Günther Demnig német alkotó kezdeményezése nyomán. Azon házak előtt helyezik el a talajszinten földbe ágyazott, rézburkolatú köveket, ahonnan az áldozatokat elhurcolták, és nevük mellett ez a tény is szerepel a dátumokkal, a főhajtásra késztető apró emlékműveken.

Papp László polgármester a Mazsihisz elnökének, Heisler Andrásnak korábban írt levelére fogalmazott válaszlevelében emlékeztet arra, hogy Debrecen városa a zsinagóga-felújítással és a (Pásti utcai ortodox zsinagóga udvarán álló és képünkön szereplő – a szerk.) nemrég elkészült holokauszt emlékművel sokat tett a megemlékezésért, illetve támogatják a kortárs zsidó életet is, de jelzi, hogy nem tartja szerencsésnek a nyilvánosság előtt gyakorolt nyomást, így csak a két elnök kérése az, ami álláspontja megváltoztatására késztette.

*

Milyen tanulságot szűrhetünk le az esetből?

A vészkorszak emlékezetének kérdése ma is érzékeny társadalmi kihívás. Úgy tűnik, vidéken, ahol a zsidó közösségek helyzete kevésbé autonóm, kapcsolatuk közvetlenebb, személyesebb és szövevényesebb a politikával, mint a fővárosban, még inkább.

A vészkorszak emlékezetének fontossága sokak számára evidencia, mások számára nem az. Lehetséges, hogy egy vidéki város szűkebb közösségén belül nehezebben, lassabban válik mindez természetessé, mint a politikai és médiafigyelem fókuszában lévő fővárosban.

Lehetséges, hogy az emlékezetpolitikával, netán a Debrecenben is jelenlévő szélsőjobboldallal kapcsolatos problémán túlmenő, egyéb szempontok is belejátszhatnak egy-egy ilyen ügybe, például az önkormányzat felé irányuló ilyen-olyan társadalmi elvárások, csoportérdekek, melyek között egyensúlyt igyekszik teremteni az adminisztráció.

botlatókő

Ami lesz… Botlatókő (Képünk illusztráció)

Az emlékhelyek zsidó intézményeken belüli elhelyezése védetté teszi az emlékműveket, de bizonyos értelemben gettóban tartja, protokollárissá teszi azokat. Nem segíti a vészkorszak emlékezetének társadalmasítását, nem segíti, hogy a települések szövetébe ágyazódjon az emlékeztető, a többségi társadalmat – a botlatókövekhez hasonlóan – szembesítve a történelmi múlttal, tudással ruházza fel, és együtt érzőbbé tegye.

Helyes, ha a központi zsidó érdekképviselet fellép a vészkorszak emlékezetének társadalmasításáért, megsegítve az érdekérvényesítés terén nehezebb helyzetben lévő helyi közösségeket, de hasznos, ha tekintettel van a helyi viszonyokra, a nyomásgyakorlás fokozatosságát, a helyi zsidó közösségre és a társadalmi egyensúlyra gyakorolt hatását is szem előtt tartja, és nem akar feltétlenül nyilvános politikai tőkét kovácsolni abból, ha egy helyi szintű problémában közvetít, és érdeket érvényesít. A Mazsihisznek, társadalmi szerepéből adódóan nem legyőznie, hanem meggyőznie kell akár a központi, akár a helyi kormányzatot.

Örülünk, hogy Debrecen városa is teret ad végül a botlatóköveknek, és bízunk benne, hogy a múlt vétkeivel, veszteségeivel való szembenézés, ha fájdalmas is, nem éket ver a társadalmi többség és a zsidó közösség közé, hanem közös gyászmunkára késztet, hozzájárulva ezzel emberibb együttélésünkhöz a 21. század Magyarországán.

támogatás
[popup][/popup]