Csúcsvezetők a Jad Vasémben – emlékezet és politika

Írta: Szombat - Rovat: Politika, Történelem

A Jad Vasemben tartandó megemlékezését Auschwitz felszabadításáról vajon mennyiben befolyásolta az Izraelen belüli politikai rivalizálás, illetve milyen szerepe volt abban Putyinnak?

AFP PHOTO / THOMAS COEX

Az ENSZ 2005-ben hozott határozatot arról, hogy a Nemzetközi Holokauszt Emléknap Auschwitz felszabadításának évfordulója legyen. A 75. évforduló alkalmából január 27-én tartanak a lengyelek megemlékezést Oświęcimben (Auschwitz lengyel neve), ám még ezt megelőzően a Jad Vasem rendez január 23-án Holokauszt Világfórumot Jeruzsálemben. Utóbbira várják Károly herceget az Egyesült Királyságból, Vlagyimir Putyint Oroszországból, Emmanuel Macront Franciaországból, Frank-Walter Steinmeier német elnököt, Mike Pence amerikai alelnököt. Benjámin Netanjahu is részt vesz az eseményen. Andrzej Duda lengyel elnök nem kapott volna szót, emiatt lemondta részvételét.

Az izraeliek és a zsidók többsége általában közönyösen fogadja a hírt a lengyel elnök mellőzéséről, aminek fő oka az, hogy felháborodtak a lengyel parlament 2018. januári törvényén, miszerint bűncselekmény azt állítani, hogy a lengyel állam ill. nemzet együttműködött a nácikkal a Holokauszt idején. A lengyelek rossz néven veszik, ha az ország területén a németek által létrehozott létesítményeket „lengyel haláltáborok” néven emlegetik. Auschwitz lengyel területen fekszik, de a németek működtették, a lengyelek az áldozatok között voltak. Utóbbiak hősies ellenállást tanúsítottak az 1939. évi német támadás idején, a megszállás évei alatt és a varsói felkeléskor 1944 nyarán. Ezt a németek vérbe fojtották a Szovjetunió hallgatólagos beleegyezésével; Sztálin nem kívánt szabad Lengyelországot még mielőtt a Vörös Hadsereg azt elfoglalja.

Moshe Kantor, az EJC elnöke

Ezzel szemben tagadhatatlan, hogy az antiszemitizmus létezett a lengyelek között a háború előtt, annak idején és utána is; dokumentumok bizonyítják, hogy jócskán voltak olyan lengyelek, akik zsidókat jelentettek föl és öltek meg a megszállás idején. Ezek után a lengyel antiszemitizmus néven nevezését bűnnek minősíteni felháborító a zsidóság szemében. Az is tény, hogy a lengyelek 18%-a, míg a lengyel zsidók 90%-a pusztult el a háborúban.

Netanjahu ügyes diplomáciájának köszönhetően a lengyelek módosítottak a törvényen, a vita azonban nemrég ismét kiújult, amikor Katz izraeli külügyminiszter szerencsétlen, sértő megjegyzéseket tett a lengyelekre. Andrzej Duda lengyel elnök mellőzése a Jad Vasem részéről most tovább rontott a helyzeten.

Andrzej Duda és Benjamin Netanjahu egy korábbi találkozója

A közép-európai országok történelmi revizionizmusát sok zsidó rossz szemmel nézi. Ugyanakkor ezek az országok nem osztják Nyugat-Európa Izrael irányában tanúsított ellenszenvét. Az Izrael és Lengyelország közötti baráti kapcsolatok nem is annyira Netanjahu reálpolitikájából fakadnak, hanem inkább annak felismeréséből, hogy a múltban gyökerező konfliktusok nem vezethetnek a zsidók és lengyelek közötti jelen- és jövőbeli kapcsolatok ellehetetlenüléséhez.

A Jad Vasemben szervezett megemlékezés kulcsembere Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke. Ő nem csupán zsidó filantróp, hanem Putyin elnökhöz igen közel álló orosz oligarcha is. Putyin minden erejével Lengyelországnak a zsidó államtól történő elszigetelésére törekszik. Nagy a valószínűsége, hogy Kantor mostani lépését Moszkvából irányították. Putyin a múlt év végén a FÁK tagországok vezetőinek csaknem egy órán keresztül magyarázta, hogy a 2. világháború kitörésében a lengyelek a felelősek, és Sztálin részéről igazságos ellenlépés volt, amikor 1939-ben megkötötték a szovjet-német paktumot.

Netanjahu Putyin egy korábbi találkozója

Kantor lépését Reuven Rivlin izraeli elnök fölülbírálhatta volna, de nem követte Netanjahut tanácsát, hogy ne élezze tovább a zsidó-lengyel vitát. Rivlin ugyanis a miniszterelnök ellenlábasa. Ez olyan incidenshez vezetett, amely kárt okoz Izraelnek, és csupán Putyin előnyére szolgál. A jobboldali Israel Hayom és a baloldali Haaretz újságírói ritkán értenek egyet, de Andrzej Duda mellőzése ügyében most ez történt.

A közös tragikus történelem nem vezethet a lengyelek és zsidók örökös ellenségeskedéséhez. A Holokauszt megemlékezések forgatókönyveit nem szabhatják meg Putyin érdekei és a kacskaringós izraeli politika szempontjai.

***

Az Oroszországgal folyó nyilatkozatháború részeként a lengyel külügyminisztérium a napokban több twitter üzenetben tette közzé, hogy az ország milyen veszteségeket szenvedett azok után, hogy a Vörös Hadsereg megszállta az országot 1945-ben, valamint „a kommunista elnyomás évtizedeiben”. Ipari berendezéseket szereltek le és szállítottak el, természeti erőforrásokat használtak, műkincseket tulajdonítottak el, amelyek soha nem tértek vissza. „Tiszteletben tartjuk a véráldozatokat a nácizmus elleni harcban, de a sztálini rezsim bevezetése terrorhoz, atrocitásokhoz és gazdasági kizsákmányoláshoz vezetett.” A minisztérium szerint az oroszok azok, akik újra írják a történelmet és „vonakodnak elfogadni a múlt tehertételeit.”

Az Israel Hayom cikke nyomán Bassa lászló

támogatás

Címkék:Andrzej Duda, Auschwitz, Izrael, Jad Vasém, Lengyelország, Putyin