„Csinálok megint egy Holokausztot”

Német zenei díj „alternatív” rappereknek.

Az Echo Németország legnevesebb zenei díja, minden muzsikus álma, amit 1992 óta évente több mint száz kategóriában adnak ki. Az odaítélés fő szempontja az eladott hanghordozók száma, a toplistákon való helyezés, valamint annak időtartama. A művészeti érték vagy a mondanivaló általában másodlagos, habár előfordult, hogy a zsűri politikai okokból tekintett el a díj átadásától. Így például 2006-ban, amikor a német Oomph! nevű rockbanda „Isten egy popsztár” című számának elismerésére vallási szempontokra hivatkozva nem volt hajlandó.

Annál kevésbé érthető, hogy idén a Hip-hop/nemzeti urbán műfajban a Kollegah & Farid Bang rappper-párosra esett a választás. A Fiatal, brutális, jóképű 3 című lemezük egyik zagyva szövegű száma többek között ezeket a mondatokat tartalmazza (szabad fordításban): „A testem határozottabb, mint az auschwitzi raboké”, valamint „Csinálok megint egy holokausztot, hozd a molotovot.” Az albumot kétszázezernél is több példányban adták el, emellett több tízmilliószor játszották le az interneten. Az Echo bíráló bizottsága szerint ez már elegendő a díjra való felterjesztéshez. Valószínűleg egyik tag sem vette a fáradságot, hogy figyelmesen végighallgassa a művet. A botrány nem maradt el.

A Nemzetközi Auschwitz Bizottság még a díjkiosztó előtt jelentkezett. Minden holokauszt-túlélő arcon ütésének nevezte és Németország számára szégyenteljes eljárásnak titulálta a trófea odaítélését. Egymás után jelentkeztek felháborodott neves közéleti személyiségek is. A hazájában nagyon népszerű Tote Hosen punkegyüttes frontembere, Campino – szintén díjnyertes – a gálaesten a színpadra lépve elítélte a botrányos esetet mondván, hogy ezzel a zsűri egyenesen szalonképessé tette az antiszemitizmust. Az ünnepséget egyébként pont Jom HaSoá napján tartották. Heiko Maas külügyminiszter az antiszemita provokációkat gusztustalannak, a díjat szégyenletesnek minősítette. Monika Grütters kulturális államtitkár az Echo-szervezők mellett működő etikai tanácsadó testület kudarcáról beszélt. “A művészet szabadsága Németországban garantált, de átlép egy határt, ha a holokauszt áldozataiból gúnyt űznek” – mondta.

A klasszikus zene kategória kitüntetettjei, a berlini Notos Quartett tagjai felháborodásuk jeleként nyomban lemondtak a neves trófeáról: „Az a tény, hogy a díjba belefér a nyílt rasszizmus, nyilvánosságot biztosít neki és ráadásul még ki is tünteti, elviselhetetlen a számunkra.” Hasonló elhatározásra jutott a zenész és grafikus Klaus Voormann, aki életművért kapott elismerést. Voormann többek között Manfred Mannal és John Lennonnal dolgozott együtt, valamint a Beatles részére lemezborítót is készített. Őt követte Igor Levitt német-orosz zongorista, akit még 2014-ben tiszteltek meg az Echoval. Marius Müller-Westernhagen énekes pedig mind a hét díját visszajuttatta a szervezőknek. „Nem hiszem, hogy az Echo-nyertes rapperek antiszemiták volnának. Egyszerűen félelmetesen tudatlanok” – írta. A Német Kulturális tanács elnöke, Christian Höppner lemondott az Echo tanácsadói testületi tagságáról.

Három nappal az esemény után az Echo-bizottság nevében nyilatkozott Florian Drücke, a Német Szövetségi Zeneipari Egyesületének (Bundesverband Musikindustrie – BVMI) elnöke: „A jelen vita kapcsán el kell ismernünk, hogy ez a helyzet rossz fényt vet a díjra. Mindez nem maradhat következmény nélkül. Ezúton szeretnénk a legnagyobb határozottsággal kijelenteni, hogy mint egyesület és az Echo szervezői, magunk is elutasítunk mindenfajta antiszemitizmust, idegengyűlöletet, nőgyűlöletet, homofóbiát és az erőszak dicsőítését.” Drücke egyben levelet küldött a Németországi Zsidók Központi Tanácsa volt elnökének, Charlotte Knoblochnak: “Kifejezetten elnézést kérek Öntől és mindenki mástól, akiknek érzéseit megsértettük”. Előzőleg Knobloch is tiltakozott a botrányos díjazás ellen.

Wolfgang Börnsen volt kereszténydemokrata parlamenti képviselő, az etikai tanácsadó testület tagja úgy látja, hogy a „véleménynyilvánítási és művészeti szabadság határesetéről van szó. Ha a testület nem ismerte volna el a számot a díjátadó ünnepségen, akkor az cenzúra lett volna.” Mindazonáltal helyénvalónak tekintené, ha a két művész önként lemondana Echo díjáról. A jelek szerint ez azonban eszük ágában sincs.

A Spiegel Online és a Süddeutsche Zeitung cikkeinek felhasználásával.