„Csak fortyog a felszín alatt”

Albert Einstein nemrég előkerült levele betekintést nyújt az 1930-as évek amerikai akadémiai világának „szélsőséges antiszemitizmusába”.

Albert Einstein kézzel írott és szignált levelét a jeruzsálemi Kedem Aukciósház bocsátja árverésre, 22 ezer dolláros kikiáltási áron.

Az 1936-ban barátjának írott levél – aki amerikai tudományos állásra szándékozott pályázni – többnyire az akkori antiszemita légkörről szól, és arról, mennyire nehéz az olyan zsidó bevándorló helyzete, aki nem rendelkezik összeköttetésekkel.

„Nagyon erős itt az antiszemitizmus, különösen tudományos körökben (de az ipar területén és a bankszférában is)” – írta Einstein osztrák barátjának, a zongorista Bruno Eisnernek. „Csak hogy értsd, nincs szó durva beszédről, vagy cselekedetekről, de annál intenzívebben fortyog a felszín alatt. Mondhatjuk, hogy ez egy mindenütt létező láthatatlan ellenség, aminek a jelenléte csak érezhető.”

Ekkoriban Einstein a Princetoni Egyetemen volt állásban, New Jersey-ben, évekkel azután, hogy a nácik átvették a hatalmat, ő pedig elhatározta, hogy nem tér vissza Németországba. Eisner már szintén New Yorkban élt a fizikus másik barátja, a szemész Max Talmey otthonában. A levélben Einstein egyik asszisztensének esetét hozta föl példának, aki – miután az Államokban volt alkalma találkozni a szélsőséges antiszemitizmussal – végül Oroszországban talált magának állást.

„Az Ön feltételezései helyzetemről nem állják meg a helyüket. Nagyon egyedül érzem magam, szinte senkivel sem érintkezem, legkevésbé pedig zenészekkel. Az állások leosztása teljesen esetleges, így aztán a megüresedésekről is csak személyes kapcsolatok útján lehet értesülni.”

Levelében Einstein feleségének, Elsának üdvözletét is tolmácsolja, aki akkor már súlyos, gyógyíthatatlan beteg volt. „Ágyhoz kötötten sokat szenved, nehezen lélegzik, diabéteszes…” Elsa három hónap múlva meghalt.

Az akkori antiszemita hullám – a nácizmus előretörése Európában, a zsidóellenes demagógia előretörése, a világgazdasági válságot követő New Deal árnyékában lopózó összeesküvés-elméletek – ellenére Eisner megtalálta helyét az amerikai klasszikus zenei életben. Szép pályát futott be koncert-zongoristaként, egyetemeken és zeneakadémiákon tanított, és 94 évesen hunyt el New Yorkban.

Amikor a nácik 1933-ban hatalomra kerültek Németországban, a zsidók fokozatosan kiszorultak a befolyásos pozíciókból. Az első intézkedések egyikével kitiltották őket a közhivatalokból, így az egyetemi katedrákról is. A diszkrimináció a zsidó fizikusokat különösen sújtotta; Einstein relativitás-elmélete „zsidó fizikának” minősült.

Einstein éppen külföldi előadókörúton volt Hitler hatalomra kerülésekor, és látva az hazai helyzetet, lemondott német állampolgárságáról. Nem sokkal később az Egyesült Államokban telepedett le, ahol a Princeton Egyetem Institute for Advanced Study hívta meg előadónak. Ott is maradt 1955. április 18-án bekövetkezett haláláig.

Meron Eren, a Kedem Aukciósház alapítója és vezérigazgatója ezt nyilatkozta: „A levél Einstein USÁ-ban töltött éveinek kevéssé ismert vonatkozására irányítja a figyelmet. A Holokauszt és sokmillió európai halála elvonta a figyelmet az amerikai antiszemitizmusról. A levél arra emlékeztet, hogy a liberális demokráciák sem mentesek ettől a kórtól, és ébernek kell lennünk a rasszizmus bármely formájával szemben.

Israel national news – Bassa László