Csak a nácik voltak antiszemiták

Hogyan mutatják be a német tankönyvek Izraelt?

Minél több tanulmány jelenik meg az antiszemitizmus németországi megnyilvánulásairól, a kép annál sötétebb. A zsidók és Izrael elleni gyűlöletre uszítás ugyanis igen változatos formákban jelenik meg. Samuel Salzborn, a Berlin központú Antiszemitizmus Kutató Központ (Zentrum für Antisemitismusforschung) professzora, és Alexandra Kurth, a Justus Liebig Universität in Giessen tanára közös tanulmánya a német iskolákban megjelenő antiszemitizmus strukturális elemeit vizsgálja.

Első következtetésük az, hogy a tankönyvek torzítanak, sokuk palesztin-párti és Izrael ellenes. Gyakran hivatkoznak a német-izraeli tankönyvbizottság megállapításaira, amely 2010 és 2015 között a két országban kiadott földrajz, történelem és politikai tankönyveket vizsgálta. Három problémára összpontosítottak.

Az első, hogy azok tárgyalják-e az antiszemitizmust, és ha igen, akkor hogyan. A szerzők szerint a német könyvekben a Holokauszt csupán egy a nemzeti szocializmus megnyilvánulásai sorában. Azzal, hogy a zsidógyűlöletet kizárólag a nácizmushoz kötik, a zsidók elleni addigi és az utáni gyűlöletkeltés jelentőségét leértékelik. A másik gond, hogy ily módon a tankönyvek azt sugallják: az antiszemitizmus kizárólag a politikai jobboldal sajátja. Sokszor csupán történelmi eseményként kezelik. Ez elfedi a baloldali és a fősodrú antiszemitizmust. A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók, hanem az antiszemiták problémája. A gyűlölet nem magyarázható a judaizmus történetével és kultúrájával, hanem csakis az antiszemitáknak a zsidókról kialakított projekcióival.

A második problematikus kérdés a judaizmus ábrázolása a német tankönyvekben.  Salzborn és Kurth szerint kulcsfontosságú, hogy a judaizmus történeti, kulturális és vallási vonatkozásait az európai és német múlt és jelen részeként tárgyalják. Úgy válik, ez az egyetlen módja annak, hogy a fiatalokat még azelőtt beoltsák az előítéletek ellen, hogy azokkal szembesülnének.

A harmadik kérdés Izrael ábrázolása a német tankönyvekben. Ez a legfontosabb, mert jelenleg az antiszemitizmus elsősorban Izrael ellen irányul. Megjegyzik, hogy Izraelt sok esetben csak a palesztinokkal kapcsolatban említik. Előfordul, hogy helytelen földrajzi neveket alkalmaznak. A palesztin terrorizmusra adott katonai ellenakciókat ugyanolyan súlyúnak minősítik, mint a terrorcselekményeket. Nem esik szó a népirtással fenyegetőző arab antiszemitizmusról. Szinte egyáltalán nem említik, hogy Izrael az egyetlen demokratikus ország a Közel-Keleten, pluralista társadalom, a bevándorlók országa és a világ egyik technológiai nagyhatalma. A német-izraeli tankönyvbizottság hangsúlyozta, hogy az egyoldalú elfogultság helyett Izrael társadalmi sokszínűségét kell kiemelni.

A német tankönyveknek meg kell felelniük a „Beutelsbacher konzenzusnak”, amely leszögezi, hogy a vitás kérdéseket súlyuknak megfelelően kell tárgyalni. Izrael viszont sokszor negatív, a palesztinok pedig szinte mindig pozitív fényben tűnnek föl. A szerzők sugalmazó kérdésnek tartják, hogy a diákok mennyire tekintik helyénvalónak az „állítólagos” öngyilkos merénylők házának lerombolását. Az idézőjel alkalmazása ebben az esetben megkérdőjelezhető; ehelyett inkább speciális tankönyvre lenne szükség az antiszemitizmusról.

Mindez nem újdonság. A problémával már 2011-ben foglalkozott Gideon Böss „Rossz, torz és teljesen egyoldalú” című cikke a Die Welt napilapban. Arról írt, hogy három vezető német kiadó, a Cornelsen, Westermann és Klett által megjelentetett tankönyvekben az izraeliek mint tettesek, a palesztinok pedig mint áldozatok jelennek meg.

A német hatóságok küzdenek az antiszemitizmus ellen, és igyekezetüket széles körben reklámozzák is. Ugyanakkor az antiszemitizmust bátorítják is. Ennek egyik megnyilvánulási formája a bevándorlási politika. A koalíciós kormányzat mindkét pártja, a kereszténydemokraták és szociáldemokraták egyaránt támogatták a bevándorlást a muszlim országokból, tudva azt, hogy így több százezer antiszemitát engednek be az országba. A másik fontos aspektus a német szavazás az ENSZ közgyűlésén, amely erősen Izrael ellenes tendenciát mutat. A tanulmány felveti a harmadik szempontot – olyan tankönyvek megjelentetését, amelyek Izraelt negatív, a terrorizmust támogató és korrupt palesztinokat pedig pozitív fényben állítják be.

A tanulmány többi fejezete a diákokkal foglakozik, továbbá a tanárképzés gyenge pontjaira mutat rá, amennyiben a nemzeti szocializmusról és a Soáról kevés az információ. Az igazgatók és tanfelügyelők felelősségét is említik.

A szerzők azt is felhozzák, hogy a gondok orvoslására sokszor nem elegendő a pedagógia; vannak olyan esetek, amelyek akár rendőri beavatkozást igényelnek.

Manfred Gerstenfeld cikke nyomán Bassa László