Corbyn Munkáspártja egy Izrael-ellenes protest mozgalommá vált

Legjobb védekezés a támadás; az ellenzéki párt ezzel válaszol az antiszemitizmusát emlegető vádakra. A Labour Liverpoolban rendezett éves konferenciája erre szolgált jó példával.

Az egyik legjellemzőbb esemény az volt, hogy Luciana Berger, a párt zsidó származású képviselője, a város utcáin rendőri kísérettel közlekedett. A brit alsóházban ő Liverpool egyik képviselője. Testőr egyébként csak magas rangú minisztereknek járna az amúgy biztonságos ország területén.

Ahhoz hasonlóan, ahogy az USÁ-ban a republikánus párt egyre inkább hasonul Donald Trump elnökhöz, a szigetországban a Munkáspárt is átveszi vezére, Corbyn ideológiáját, beállítottságát és előítéleteit.

A remények, hogy a konferencia után a héten a zsidó közösség és a Munkáspárt közötti feszültség némileg alábbhagy, gyorsan elpárologtak. A vasárnap a BBC-ben elhangzott interjúban maga a pártelnök gondoskodott erről. Derekasan ellenállt annak, hogy beismerjen akármilyen, saját maga vagy pártbeli társai által korábban elkövetett hibát, és a helyzetet úgy próbálta beállítani, mintha ő lenne az újabban feltárt antiszemita megnyilvánulások valódi áldozata. „A nyár folyamán sárral dobáltak meg; az üzenetek tartalma és a küldők alul-informáltsága egyaránt kiábrándító volt.”

Szerdán elhangzott megnyitó beszédében Corbyn unalomig ismert közhelyeket ismételgetett. A korábbiakhoz hasonlóan megígérte, hogy a Labour „kérlelhetetlen harcot folytat az antiszemitizmus és a rasszizmus bármilyen megnyilvánulása ellen” és hatalomra kerülés esetén a palesztin államot egyoldalúan és azonnal elismeri. Margaret Hodge, a párt zsidó származású parlamenti képviselője szerint a vezér „érzéketlen csökönyösségi komplexusban” szenved.

A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb, amiről a párt kulcsfiguráinak megnyilvánulásából lehet következtetni. A nyári viták elültével támadásba mentek át. A Labour „trumpifikációja” tetten érhető abban, ahogy a kemény balosok az amerikai jobboldal populistáinak taktikai fogásait alkalmazzák.

Len McCluskey, az ország legnagyobb szakszervezetének vezetője Corbyn védelmére kelt, és azokat támadta, akik utóbbit rasszistának merik nevezni. A Palestine Solidarity Campaign által szervezett szekcióülésen azt nyilatkozta, hogy akik a párton belül felvetették az antiszemitizmus kérdését, tulajdonképpen a palesztinok támogatóit igyekeznek elhallgattatni. „Kétség sem férhet ahhoz, hogy társadalmunkon belül és a világon is sokan vannak, akik nem akarják, hogy az emberek Palesztináról vitatkozzanak. De ez a kísérlet csúfosan megbukott.” Továbbá: az International Holocaust Remembrance Alliance definíciójának elfogadása „nem tart vissza bennünket a palesztin ügy napirenden tartásától, vagy attól, hogy Izraelt apartheid államnak nevezzük”. Az összeesküvés elmélet másik szószólója Mark Serwotka volt: szerinte Izrael kezdeményezte a vitát az antiszemitizmusról, azzal a céllal, hogy elterelje a figyelmet a Gázában elkövetett „atrocitásokról”.

Chris Williamson, Corbyn elvbarátja az alsóházban, az antiszemizus vádjait elutasította. „Ez nem más, mint zaklatás. Mintha George Orwell 1984 c. regényében élnénk. A jó – rossz, a fekete – fehér, van Igazság Minisztériumunk és a többi. Vagy a mccarthyzmus idejében, de annak már vége, az embereknek elegük lett és kimondták, hogy nem más, mint egy rakás ócskaság.” Szerinte a párton belüli vádaskodás „politikai célok által vezérelt aljas trükk”.

Az egyik delegátus szerint egy Corbyn által elnökölt kormány esélyei egyre nőnek, és valószínű, hogy az antiszemita ellenes kampányban részt vevők – „innen egészen Jeruzsálemig – meghurcolása erősödni fog,”.

A múlt évihez hasonlóan a konferencián számos ellentmondásos személyiség tűnt fel: a pártból nemrég kizártak, a palesztin ügy aktivistái. Közülük az egyik azt javasolta, hogy az emberek szabadon tehessék fel a kérdést: „Holokauszt – volt vagy sem?” A résztvevőket elárasztották sértő és antiszemita tartalmú röplapokkal.

A legbeszédesebb jelenség azonban az volt, amikor a delegátusok a leginkább égető kérdések, a vitatémák fontossági sorrendjéről szavaztak (priority ballot). A palesztin kérdés a lakáskérdéssel, oktatással és bevándorlással egyenlő besorolást kapott, megelőzve a National Health Service és az időskorúak ellátásának ügyét, a jóléti kérdést, és meglepetésre a Brexitet.

A keddi vitában azután számos alkalommal felhangzott a “Free Palestine”, az üléstermet ellepték a palesztin zászlók, miközben máskor a rendezők megtiltották az EU lobogó kibontását. A vita elsősorban a Munkáspárt Izrael ellenes üldözési mániájáról szólt. A konferencia határozati javaslata a Gáza határán az utóbbi hónapokban kibontakozott konfliktust kizárólag Izrael nyakába varrja, a Labour hatalomra kerülése esetén az oda irányuló fegyverszállítások beszüntetését ígéri, és „Gáza jogellenes blokádjának azonnali és feltétel nélküli feloldására” szólít fel.

Dan Hodges politikai kommentátor és egykori munkáspárti tag twitter üzenetében áll: „Az Egyesült Királyság hivatalos ellenzéke mostanság gúnyt űz egy kisebbségi közösségből. A Palesztináról szóló mai vita azt üzeni a zsidóknak: antiszemiták vagyunk, és ez ellen semmit sem tehettek.”

Valóban, azok a választók, akik korábban osztották a Labour korábbi büszke internacionalizmusát, joggal csodálkozhatnak azon, hogy a konferencián nem értekeztek az elmúlt hét év során félmillió áldozatot követelő szíriai háborúról, vagy a brit utcákat is elérő orosz veszélyről.

A küldöttek szavazatai arról tanúskodnak, hogy a párt tagjai többségének (akik 60 százaléka Corbyn 2015. évi megválasztása után csatlakozott) számára Palesztina korunk nagy nemzetközi ügye. A Labour politikai pártból fokozatosan protest mozgalommá vált. Azok számára, akik Theresa May kormányzatának komoly és tisztességes alternatíváját keresik, olyat, amely a Közel-Keleten is hasznos és konstruktív szerepet játszhatna, a múlt hét történései kevés bíztatót mutattak.

A Times of Israel cikke nyomán Bassa László