Civilek volnánk

Civilszervezet áll mögöttünk. Alapítvány segíti munkánkat, civilek volnánk mi magunk is. Hogyne zavarna minket a civilek, vagy finom különbségtétellel NGO-k (non-governmental orgaizaton – nem kormányzati szervezetek) elleni verbális kartácstűz.

Nem azért küzdöttünk, nem arról álmodtunk annak idején, hogy emberek, eszmék és áruk szabadon mozoghassanak Európában?

Kormányoldalon kínos a külföldi pénz, ha nem az ő zsebükben köt ki?

Nemzeti konzervatív szempontból persze bosszantó, ha velük ellentétes ideológiájú, szabadságeszméket képviselő és védő civilszervezetek külföldi támogatást kapnak és politikai hatást érnek el – akár komolyabb hatást, mint amire hitelvesztett pártok képesek. Ráadásul, ahogy elnézzük, könnyen lehet, hogy civilszervezetek lesznek a jövendő demokratikus ellenzék keltetői –, bár nagyon úgy fest, hogy inkább csak egy félnemzedéknyi idő múlva.

Vajon nehéz belátni, hogy baloldalról nézve ugyanilyen bosszantó, amikor nyakkendős-öltönyös, merev viselkedésű, a kormánykritikától komolykodó arccal nemzethalált vizionáló álcivilek Békemenetként direkt kormánypropagandát művelnek, amihez közvetve tán némi állami támogatás is csurran-cseppen?

Ne nevettessék ki magukat az urak. Nemzethalált a kórházak állapota okoz.

Hogy Soros Györgyöt nem kedvelik a kormányoldalon, értjük. Nekünk sem szimpatikus világképének minden eleme – például a Közel-Keletről és Afrikából eredő szabad és tömeges népvándorlás döntően jótékony hatásában nem hiszünk.

De az új keletű polgárháborús hangulat a civilszervezetek és NGO-k ellen – csak azért, mert világképük messze áll a nemzeti konzervatív kormányétól, és mert szabad polgári ellenállásra tudják késztetni a társadalom egy csekély, ám aktív részét az állami túlhatalommal szemben – abszurd, hiszterizáló, rongálja a társadalom szövetét, a modern, demokratikus és szabad Magyarország identitását.

Pusztán azért volna a civilszféra ellenség, mert külföldiek támogatják? Ha ezek történetesen külföldi jobboldali, migráció-ellenes támogatók volnának, akik szimpatizálnak az Orbán-kormány politikájával, akkor jelenlétük kívánatos, ha a szabad népvándorlás hívei és a kormány kritikusai, akkor nem?

Ezt a zsidó civilszféra részeként is vissza kell utasítanunk, azzal együtt is, hogy a zsidó civilszervezetek magyar állami támogatásban is részesülnek – miközben (csökkenő mértékben) külföldi nonprofit támogatóik is vannak.

A zsidó civilszféra méltányos állami támogatása komoly és fontos lépése a jelenlegi kormánynak – még akkor is, ha az anti-liberális politika demonstratív ellensúlyaként is értelmezhető. Olyasfajta üzenetként, hogy az anti-liberalizmus – ha sok esetben zsidó származású közéleti személyiségeket érint is – nem egyenlő az antiszemitizmussal.

Kell-e félnünk, ha civilként felemeljük a szavunkat más civilekért? Meglehet.

De némák maradhatunk-e, ha a szabadság egyik legnagyobb vívmányát, az autonóm szabad egyesüléseket fenyegetik?

Túl közel a pártállam emlékezete, hogy a nyugatellenes, civilellenes, szabadságellenes törekvéseket lenyeljük.

A nyugat felől vészesen keletre sodródó komp-országot jó lenne visszakormányozni legalább a közép felé, nehogy a putyinizmus hamarabb érkezzen meg, minthogy a nyugati érdekszférából ismét az orosz birodalom árnyékába érünk.

Van elég bajunk ez utóbbi okból elég.