Chabad-saga

Köves Slomó, az óbudai zsinagóga rabbija magánbeszélgetésre hívott egy nem magántermészetű ügyben. A MAOIH (Magyar Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség) EMIH-Chabad általi einstandja vagy a zsinagógából az imáját mondó rabbi (akármilyen zsidó is legyen) rendőrrel való kivezettetésének kísérlete véleményem szerint nem olyan ügy, amit kettesben kellene megbeszélnünk. Tehát Slomó! Én továbbra is nyílt fórumon folytatnám a vitát, miképp a múltban is tettem.

És akkor a lényegre térve.

Csak egy gondolatban reflektálnék írásod első részére. A Holokauszt után a magyar zsidóság élete nem hevert romokban. Talán nekem, aki ezt a kort meg- és átéltem, elhiszed, de ha nem, kérdezz meg bárkit, aki ötven évvel ezelőtt is vallásos zsidóként élte az életét.

Írásaimban nem vitattam el Oberlander Báruch érdemeit, sem a kezdeti erényeit, sőt nem is foglalkoztam személyes dolgokkal, mert nem személyeskedésről szóltak a cikkeim, hanem egy jól körülhatárolható szervezet, a Chabad-EMIH egy irányba mutató dolgait vettem górcső alá – tényeket egymáshoz fűzve. Te ezzel szemben igyekeztél már az elején személyes síkra terelni e polémiát. Ha már így tettél, megemlítem, hogy itt is akad némi vitatni- vagy korrigálnivaló. Megjelent a Sámuel imája, valóban. Érdemes megnézni az oldalanként különböző tipográfiát, valamint a fordítást. A héber szöveg egy része például a תפילת כל פה imakönyvből lett kifényképezve. Nem ártott volna kicsit foglalkozni még vele. A MAZSIHISZ – és jogelődje, a MIOK – által kiadott szép számú kiadvány, minőségében és tartalmában egyaránt a kor mércéje szerint értéket képviselt. Hadd utaljak akár a Magyar Zsidó Oklevéltár köteteire, vagy a Herz-féle Chümes kétféle kiadására Scheiber Sándor gondozásában. Szóval, az általad kicsit dehonesztálóan emlegetett zsidó élet nem volt oly romos, mint amilyennek láttatni szeretnéd.

Ezt követően rátértél az EMIH megszületésére, és annak körülményeire. Így írsz: ”Az egyházalapítás célja őszinte és egyértelmű volt: a magyar jogszabályi keretek között megteremteni azt az infrastruktúrát, amelyben a mozgalom oktatási, szociális és hitéleti intézményei működni tudnak. A megalapításkor a status quo nevet választottuk, mert a történelmi magyar irányzatok közül ez hasonlított a legjobban a felfogásunkhoz, és azt gondoltuk nem lenne helyes „Chabad” hitközségnek nevezni, ugyanis tagjaink és jövőbeni tagjaink nem Chabad ortodox zsidók, hanem az identitásuk feltárásának útján valahol tartó, többnyire szekuláris zsidók.“ Köszönöm, hogy megerősítetted azt az állításomat, hogy a Magyarországon történelmi múlttal és így hagyománnyal sem rendelkező, vagyis idehaza lényegében gyökértelen fehéroroszországi chaszid mozgalmat már a kezdet kezdetén igyekeztetek valahogy belehelyezni a magyarországi tradicionális zsidóság kereteibe. Az már csak plusz hozadék, hogy a status quo név tette lehetővé az akkori törvények szerinti egyházzá alakulást, s így az egyházaknak járó mindenféle állami kedvezmény igénybevételét. Vagyis a status quo egykor volt pozícióját kisajátítva múltat fabrikáltatok magatoknak, a finanszírozás reményében. S igazad van: a MAZSIHISZ számára ez azonnal veszélyt jelentett. Mint azt a történelem, és a MAOIH sorsa igazolta, a MAZSIHISZ akkori vezetése jól döntött, mikor nem engedte be a Chabadot a sorai közé. Viszont azt magad is elismered írásodban, hogy az EMIH és a Chabad – legalábbis ami a vezetést illeti, de a tagság egy jelentős részét is – egy, és ugyanaz. Hány nem Chabad-rabbi működik az EMIH-nél? Mi a különbség egy Chabad-rabbi és egy EMIH-rabbi között? Mi az ideológiai, majdnem azt írtam, teológiai differencia a két entitás között? A válasz igen fontos lenne.

Sorolod a Chabad sikereit. Skajach. Néhány kérdésem nekem azért van e sikerpropaganda olvastán. A teljesség igénye nélkül:

A tíz új zsinagóga közül, melyeket nem soroltál fel, hány tartozott a MAZSIHISZ vagy a MAOIH szervezeteihez? A válasz nagyban befolyásolja a siker értékét. Tudniillik nem mindegy, hogy a parton horgászva a tóba dobom-e a horgot, vagy a szomszédom vödrébe.

A megsokszorozott templomjárók közül mennyi a helyi, a valláshoz visszahozott zsidó, és mennyi a külföldről ideérkező, akiket szép számmal látok? Vendég templomjárókkal ugyanis maximum statisztikát lehet javítani, de igazi eredménynek kicsit kevés.

Az iskolák és óvodák, melyek valóban hiánypótlóak voltak, milyen arányban szolgálják ki a nem-Chabadközeli vagy -tag zsidó lakosságot? Valamennyiünknek vannak olyan ismerősei, akik tudnának és tudnak is mesélni feltételekről, pressziókról, stb.

A TEV érdekesen működik. Olyan, nyíltan antiszemita jelenségek nyomán, melyek valahogy a regnáló hatalomhoz köthetőek, szava sincs. Nem emlékszem, hogy például a Soros-kampány során hallatta-e a hangját. Kérlek, cáfold meg tényekkel. És az is figyelemreméltó, hogy vannak civil szervezetek, melyek évtizedek alatt egyetlen törvénymódosítást sem tudnak elérni. A TEV állításod szerint többet is. A Horthy-szobor parlamenti jelenlétéhez, dacára a korábbi tevékenységüknek, mindenesetre egy  szava sem volt: https://neokohn.hu/2022/08/30/felavattak-a-horthy-szobrot-a-parlamentben-video/. De szintúgy elkerülte a figyelmét a TEV-nek Takaró Mihály és Döbrentei Kornél idei kitüntetése.

Üzleti vállalkozások. Az a helyzet, hogy írásod egyik legérzékenyebb pontjához értünk. Csak elöljáróban: a Dohány turisztikai célú hasznosításával való példálózás nemhogy sántít, de köszönő viszonyban sincs. A Dohány turisztikája egy fillér állami támogatást nem kapott, és saját ingatlan, nem állami adomány.

Vegyünk viszont egy állami támogatást, melyet valamiért nem említettél meg. Amikor a színházaktól elvették az életet jelentő TAO-t, akkor a Chabad-EMIH aliasa egy nem létező színházra kapott nem kevés összeget: https://www.szombat.org/politika/vegre-emih-kulturalis-kozpont-1-8-milliardbol

De ez nem volt elég, még kellett rá egy kis pénz: https://24.hu/belfold/2023/08/16/EMIH-koves-slomo-baross-utca-61-tartozas-arveres . Az épület azóta sem lett színház.

De példálózhatunk egy másik, emblematikus intézménnyel: a Sorsok Háza- projekttel. Emlékszel, erről beszélgettünk a Bálint-házban 2018-ban. Jól sikerült beszélgetés volt. Hadd idézzem fel, mi is történt:

https://www.szombat.org/politika/jovore-megnyilik-a-sorsok-haza-az-EMIH-a-kormany-zsido-partnere. A cikkben említett jövőre a mai napig nem érkezett el, dacára az épületbe beleölt rengeteg pénznek. Magam is többször beszéltem azzal az izraeli-amerikai történésszel JM-sal, akit felkértetek a kiállítás elkészítésére, nyilván ő sem ingyen utazott ide többször is. A tervezett múzeum végleg kútba esni látszik: https://jozsefvarosujsag.hu/uresen-all-a-sorsok-haza-de-igy-is-evi-80-millio-forintba-kerul/, olyannyira, hogy akár át is adnátok azt:

https://rtl.hu/belfold/2023/06/28/koves-slomo-grosz-andor-sorsok-haza-MAZSIHISZ-pava-utcai-holokauszt-kozpont. Olcsó poén lenne megkérdeznem, miből finanszírozta a tulajdonos EMIH-Chabad a fenntartási és egyéb költségeket. Minden megvolt, pénz, paripa, fegyver, és mégis sikerült semmivé foszlatni a Sorsok Házát.  Mindezt abban az országban, amely a saját múltjával, s kiváltképp múltjának legtragikusabb állomásával, mind a mai napig képtelen szembenézni.

Beszélhetünk akár Csengeléről is:

https://24.hu/belfold/2024/06/07/koves-slomo-csengele-vagohid-veszteseg-EMIH/. Más egyház a töredékét sem kapja annak az összegnek, amit a Chabad kapott a vágóhídra. A fenti cikk adatai szerint 2017 és 2022 között több mint 2 milliárd forint veszteséget termelt.

A fentiek csupán kiragadott példák azokból az üzleti tevékenységekből, amelyekbe a Chabad belekezdett, állami támogatást kapott, majd becsődölt. A támogatásra adott összeg pedig…

Az EMIHnek lehet, hogy nem volt célja a Chabadizálás, de a Chabadnak igen. Kényelmes a Chabad másik entitása mögé bújni, és kontextustól függően mindig a másikat elővenni vagy arra hivatkozni. Egyentemplomok, egyenfotók, egyenritusok. Valahogy a Chabad által átvettnek nevezett templomok, és az általatok épített kevés új jegyeiben, ikonográfiájában, hangulatában mind egyformák. És hidd el, nekem is lenne jobb dolgom, mint a Chabaddal foglalkozni. De mit tegyek, ha a Chabad ténykedése folyton átlépi az ingerküszöböt?

Azt mindenesetre elég nehéz megértenem, hogy a Chabad egyik prominens alakja hogy lesz hirtelen magyar orthodox főtitkár úgy, hogy nem tud magyarul. Azt sem értem, hogy lesz a neológ BZSH elöljárósági tagja pillanatok alatt orthodox elnök. Mindenesetre az, hogy az első intézkedéseik között volt lakatot tenni a Kazinczy utcai kapura és bezárni a Kazinczy utcai templomot, valamint a kistemplomot egy időben, nem a legjobb szándékot mutatja. És nem beszélünk arról, hogy milyen trükköket alkalmazott a Chabad, hogy meglegyen az orthodoxia elfoglalása. Lehet az orthodoxia előző vezetéseiben hibát találni, de ők legalább tradicionális magyar orthodox hitközséget vezettek.

Az egyik legszebb csúsztatásod a patyomkin-hitközségek kapcsán született meg. Olyan, mintha Lee Harvey Oswald azzal érvelne, hogy: kérem, John Wilkes Booth is lőtt. Elfelejted, hogy a MAZSIHISZ taghitközségei nem a semmiből lettek hirtelen tag vagy rabbi nélküli hitközségek, hanem a Vészkorszak és az azt követő időszak erodálta őket, és küzdenek a fennmaradásért. Jó példa lenne most az a Balaton-parti hitközség, amely a Chabadban a megmentőt látta, a MAZSIHISZből átlépett az EMIHbe, és ma már csak a templomot tudják mutogatni, mert közösségi élet nincs, de tudomásom szerint támogatást sem kapnak, noha a MAZSIHISZ fenntartotta őket. A rabbiktól szép dolog, hogy építik a közösséget. Kár, hogy ezt a már helyben meglévő MAZSIHISZ-taghitközség rovására teszik. Tudod, nehéz közösséget építeni ott, ahol nincsenek zsidók, de könnyű a meglévőket elcsábítani, vagy legalábbis megkísérelni azt. Miért nincs rabbitok mondjuk Karakószörcsökön, vagy Százhalombattán? Miért oda mennek, ahol van működő közösség? Itt már az egész ló kilóg.

És ha személyeskedünk, fel kell hívnom a figyelmedet, hogy a MAZSIHISZ önálló, az egész országot lefedő egyház. Mint ilyen, jogában áll országos főrabbit kinevezni. Nem tehetünk arról, hogy ez nektek nem felel meg. Példának okáért, a katolikus egyháznak joga van kinevezni Magyarország prímását, függetlenül attól, hogy ez a nem katolikusoknak konveniál vagy sem. Nekünk például eszünkbe sem jut, hogy Chabad vezető rabbiként emlegessünk téged. Kicsinyes lenne.

Végezetül: a lubavicsi rebbe. A Chabad igenis állítja, hogy ő a messiás, képek, beszédek, szövegek ezreit lehetne felsorolni. Az alábbiakban két link, az elsőben a sorok között is érdemes olvasni: http://www.Chabadnj.org/page.asp?pageID=21B2CAF6-8CBC-4843-8085-C1EA5D80CB85&moshHdr=1, és izgalmas e cikk utolsó előtti bekezdéseit is böngészni: https://www.Chabadyq.com/rebbe-king-moshiach-shlita. Mindkét oldal Chabad-oldal. Van némi kontradikció a szavaid és az ezeken olvashatók között. Ami pedig a tiszteletet illeti: bizonyára ismered a Jeruzsálemi Talmud Táánisz traktátus 4:5-ben olvasható történetét Rabbi Akiva és Jochánán ben Torta között. Az utóbbi, mikor nem értett egyet előbbi Bar Kochbát messiásnak kikiáltó nézeteivel, azt mondta az akkor is köztiszteletben álló Akivának: Akiva, a fű is kinő az állkapcsod között, és Dávid fia még nem jön el. A nagytekintélyű rabbit igen súlyos szavakkal illette, mikor elmondta véleményét.

Ráv Sách mondott mást is a rebbéről: “the madman who sits in New York and drives the whole world crazy”. A forrás: The Messiah of Brooklyn: Understanding Lubavitch Hasidim Past and Present, M. Avrum Ehrlich, Chapter 10, notes, KTAV Publishing, ISBN 0-88125-836-9.

Talán megengedhető, hogy nekem más legyen a véleményem, mint neked, talán megítélhetek egy személyt másképp, mint te, nem elvéve a zsidó tudáshoz való hozzájárulásának érdemeit.

Végezetül Madách halhatatlan művét idézem:

 “De a tudás nem volna még elég;

Hogy testesüljön nagyszerű müvekben,

A halhatatlanság is kellene…”