BZSH-közgyűlés: Sok hűhó semmiért

A csütörtök esti évi rendes közgyűlésen a Budapesti Zsidó Hitközség küldöttjeinek nem sikerült eredményes döntést hozniuk sem az új alapszabály, sem a Vasvári Pál utcai templomkörzet jogállásának ügyében. Hiába hoztak a közgyűlés tagjai mindkét esetben elsöprő többséggel határozatot, a minősített többség nem volt meg, a jelenlévők alacsony száma miatt.

Első küldöttgyűlését tartotta a Budapesti Zsidó Hitközség Ács Tamás elnökké választása óta, és az elsőt azóta is, hogy Kunos Péter ügyvezető igazgató nyugodt légkörben, ellenlábasa, Schwezoff Dávid korábbi ügyvezető közreműködése nélkül intézhette a szervezet gazdasági ügyeit. Ennek jegyében indult a csütörtöki közgyűlés, amely többek között a jövő évi költségvetést és a régóta ígért új alapszabály tárgyalását tűzte ki maga elé.

Nyitányként, napirend előtt mégis a biztonság volt az első téma: Gönci Péter biztonsági igazgató számolt be a közelmúltbeli nyugat-európai és izraeli öngyilkos merényletek és késes támadások kapcsán a Budapesten foganatosított intézkedésekről. „A biztonság mindig pénzbe kerül, de ha van tudás, a közösség krízishelyzetben hatékonyan reagálhat” – szögezte le Gönci, aki egyúttal a küldöttek megértését kérte az esetleges fokozott ellenőrzések miatt.

A napirend tárgyalásának kezdetén ugyanakkor máris a mindenki számára legégetőbb téma, a Vasvári Pál utcai zsinagóga ügye került terítékre. Az első napirendi pontban egyszerre tárgyalták egy új templomkörzet, az eddig a Rabbiképzőhöz tartozó zsinagóga fölvételét a BZSH-ba (Scheiber Sándor utcai taghitközség néven), valamint a Vasvári Pál utcai körzet kizárását a BZSH-ból. Szabó György, a Vasvári körzet elnöke még napirend előtt javasolta, hogy a két kérdést válasszák ketté, és ezúttal csak a Scheiber Sándor utcai körzet fölvételét tárgyalják meg, a Vasvári kérdését pedig halasszák későbbre.

 Miről szól a Vasvári-ügy?

A Vasvári Pál utcai zsinagóga hagyományosan neológ körzet és jogilag a Budapesti Zsidó Hitközséghez tartozik. A rendszerváltást követően ugyanakkor az addig alig létező körzetet Oberlander Baruch Chabad rabbi élesztette újjá és hozott létre működő közösséget a templomban. A Vasvári az elmúlt két évtizedben is delegált küldötteket a BZSH közgyűlésébe, amit a BZSH és a Mazsihisz vezetői úgy értékelik, hogy a Chabad-EMIH „házon belülre” került, közvetlen beleszólása, szavazati joga van a neológia kérdéseiben, amelynek éppen ellenlábasa, vallási és nem ritkán politikai tekintetben is. Ezen túlmenően a zsinagóga rezsiköltségeit az óta is a neológ hitközség fizeti, és a Chabad bérleti díjat sem fizet. A BZSH-ban évek óta terítéken volt már a kérdés, elsősorban az anyagi vonzatát tekintve. Az utóbbi időben, a Heisler-féle vezetés megerősödése óta ehhez a helyzet jogi rendezésének igénye is társult. A BZSH vezetőinek elmondása szerint az elmúlt hónapokban bérleti szerződést igyekeztek kötni az EMIH-hel, amelyben jelképes összegért, valamint a rezsiköltségek megfizetése fejében a rendelkezésükre bocsátják a zsinagógát. A tárgyalás azonban nem vezetett eredményre. Így az anyagi és a szervezeti-jogi ügyet összevonva a közgyűlés elé bocsátották a kérdést. Ezt a Chabad és egyes sajtótermékek, például a Magyar Nemzet vagy a Heti Válasz úgy értékelte, hogy a BZSH lakatot akar tenni egy virágzó körzetre, hiszen ha nem fedezik a költségeit, a körzet nem gyakorolhatja hitéletét. Ennek ugyanakkor ellentmond, hogy az évi ötmillió forintos költség kifizetésére a Chabadnak is lehetősége volna. Többen a taghitközségként való kizárás ötletét is bezárásként értelmezték, holott másik szemszögből ez azt jelentette volna, hogy a neológ BZSH önként lemond egyik körzetéről és átadja azt az EMIH-nek.

Új körzet

A Vasvári jelenlegi, chabados közössége érdekében szót emelő Szabó György (korábban újlipótvárosi fideszes önkormányzati képviselő, jelenleg a kormány kinevezettjeként Mazsök kuratóriumi elnök) indítványát a küldöttek kétharmados arányban elutasították.

Az első napirendi pont alatt ezt követően először a Scheiber Sándor utcai új tagkörzet fölvételéről döntöttek. Streit Sándor, a Nagyfuvaros utcai körzet elnöke föltette a kérdést, ki az előterjesztő és mi a célja ezzel. Mint emlékeztetett, a templom több mint egy évszázada a Rabbiképző szerves részeként működik és ezért sem képviselt attól független, önálló egységet. Válaszában Darvas István, a körzet rabbija elmondta, hogy elődje korábban Schőner Alfréd főrabbi, a Rabbiképző rektora volt, ő azonban az óta másik taghitközséghez távozott, és a jó viszony fönnmaradása ellenére az egyetem és a zsinagóga működése különvált, míg korábban a rabbiszeminárium hallgatóinak ezt volt kötelező látogatniuk, mára a közösség is részben kicserélődött. Darvas szerint ahhoz, hogy fejlődni tudjanak és beléphessenek a budapesti életbe, kis közösségként szükségük van rá, hogy BZSH-körzetet alkossanak.

Frölich Róbert országos főrabbi arra emlékeztette a közönséget, hogy a Radnóti Zoltán rabbi vezette lágymányosi körzet is az után indult virágzásnak, hogy leválasztották az óbudai körzettől, így fontosnak és ígéretesnek tartotta, hogy a Scheiber Sándor utcai körzet is önállóvá válhasson. Frölich beszéde meggyőzte az egybegyűlteket: amellett, hogy tapsot aratott, három tartózkodással és ellenszavazat nélkül megszavazták a körzet fölvételét. Igaz, épp ekkor nem minden küldött tartózkodott a teremben.

Vallás, politika vagy pénz?

A Vasvári-körzet ügyében már nagyobb szerephez jutottak az érzelmek is. Szabó György fölszólalásában kijelentette, „az előterjesztés alapján a BZSH és a budapesti, magyar zsidóság eljutott a mélypontjára”, mivel szerinte hetven éve nem szüntettek meg zsinagógát, most pedig éppen ez zajlik. „Terrorveszélyről, szélsőjobboldali veszélyről beszélnek”, mondta, de arról nem, ami emögött a javaslat mögött áll. Kíváncsi lenne például, folytatta, mi lenne az idén elhunyt Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi véleménye a kérdésben. A közgyűlést arra kérte, hogy „ne legyenek önmaguk farkasai”. Szabó nem kapott tapsot.

A Dózsa György úti körzetet képviselő Beer György ugyanakkor kételyeinek adott hangot a többi neológ taghitközség részéről is. Oberlander Baruch tanítói tekintélyét megkérdőjelezhetetlennek nevezte, és elismerte, hogy a Vasváriban is fontos hagyományok élnek. Ugyanakkor szerinte nem nevezhető bezárásnak, ha a rezsiköltséget a hitéletet irányító Chabad fizeti, és ha küldöttei nem szavazhatnak a neológia belső ügyeiben. Beer szerint színt kell vallani ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen. Ács Tamás elnök ezt nehezen tudta értelmezni, mivel szerinte a Chabad már évek óta saját zsinagógájaként tünteti föl a Vasvárit. Oberlander rabbi tevékenységét ő is nagyra tartja, ugyanakkor nehezen tudja elképzelni, hogy „mi bemenjük az EMIH közgyűlésére és az ő kérdéseikben szavazzunk”.

Szabó György mellett Oberlander Baruch is a teremben tartózkodott. Radnóti Zoltán, a rabbitestület elnöke neki is szegezte a kérdést: ha tényleg BZSH-körzet akar maradni a Vasvári, vajon elfogadják-e ott a neológ betérést? Csinálna-e Oberlander olyan bat micvát, ahol az anya neológ betérő? Kihívna-e a neológiában betért férfit a Tórához? Szerinte ezek egyszerű kérdések, amelyekre igennel vagy nemmel lehet felelni. Oberlander Baruch azonban nem kért szót az ülésen.

Kardos Péter zuglói főrabbi arra emlékeztetett, hogy a neológ rabbikar döntéseit mindenki elfogadja, kivéve a Vasvári Pál utcai körzetet, Villányi András küldött szerint pedig az áll a háttérben, hogy a Chabad nem a zsidóságért, hanem a zsidóságból él. Egy másik küldött ugyanakkor arra hívta föl a figyelmet, hogy a kizárás nem vezet sehova, és legrosszabb esetben a BZSH fölszámolását eredményezi. Föltette a kérdést: ha újra neológ rabbi lesz a körzetben, visszaveszik? Utalt a lágymányosi körzetre is, ahol reform rabbi is szolgál: azt a körzetet is ki kellene-e akkor zárni?

A további fölszólalók ezután az elhangzott álláspontokat árnyalták. Volt, aki az anyagi kérdésre, volt, aki a szavazati jogra helyezte a hangsúlyt. Szabó György is azt kárhoztatta, hogy a beleszólási jog miatt akarnak megválni a körzettől, holott a Vasvári küldöttei mindig a budapesti zsidóság javára döntöttek. Kardi Judit elmondta, hogy a lépést nem érdemes szankcióként értelmezni, hiszen csak a helyzet tisztázásáról van szó. Fröhlich főrabbi szerint éppen segíteni akarnak abban, hogy a Chabad élete virágozhasson a Vasváriban – „menjetek oda, ahova tartoztok”, mondta. Beszédét taps kísérte. Schőner főrabbi ugyanakkor azt javasolta, hogy a döntést halasszák el, mivel a kérdés tárgyaláshoz most nincs elegendő higgadtság és rálátás, és így bármi mellett határoznak is, mindenképp fájó lesz. Beer szerint döntő kérdés, hogy a Vasvári vezetését fölkészülten vagy fölkészületlenül érte a mai napirendi pont, egy másik küldött ugyanakkor szégyenét fejezte ki, amiért szerinte ez már nem a zsidóságról, hanem a pénzről szól. Kunos Péter emlékeztetett rá, hogy a kérdést már az előző közgyűlésen is tárgyalni akarták, csak idő hiányában nem került rá sor.

A küldöttek úgy döntöttek, hogy sem a titkos szavazást, sem a név szerinti szavazást nem támogatják. Amikor 30 igen és 8 nem szavazattal, 11 tartózkodás mellett megszavazták a Vasvári-körzet BZSH-ból való kizárását, a teremből távozó Szabó a mellette állónak „zsidótörvénynek” nevezte a döntést. Később azonban visszajött, amikor ismertették, hogy a kérdés minősített többséget igényelt volna, vagyis a 75 BZSH-küldött több mint felének szavazatára lett volna szükség az érvényes döntéshez. A hetvenöt küldöttből mintegy ötvenen voltak a teremben, így a jelenlévők gyakorlatilag kétharmados aránya sem volt elég a minősített többséghez.

Azt ugyanakkor egyszerű többséggel a küldöttek megszavazták, hogy a BZSH vezetősége folytasson tárgyalásokat az EMIH-hel a bérleti szerződés megkötéséről. Több küldött ezt követően azt javasolta, hogy a Vasvári-körzettől addig is vonják meg az anyagi támogatást, Kunos Péter azonban fölhívta a figyelmet, hogy ehhez elég elfogadni a jövő évi költségvetést, amelyben nem szerepel előirányzat a Vasvárira. Később kiderült, hogy biztonság esetére mégis be van tervezve, s a küldöttek külön szavazással törölték a költségvetésből ezt a tételt.

Könnyebb menet: a pótválasztás és a költségvetés

Soron következő napirendi pontként pótválasztást is tartottak a megelőző választáson be nem töltött számvevői és számvizsgálói, illetve választási és jelölőbizottsági helyekre. Több körben az est végére végül az előbbibe Rosenfeld Sándort és a Bethlen téri Sárközi Gyulát, az utóbbiba pedig Klein Miklóst, Klopfer Dávidot és Medgyesi Tibort választották be.

Amíg a szavazás zajlott, Kunos Péter ügyvezető igazgató a jövő évre tervezett költségvetést ismertette. Először beszámolt róla, hogy a nyár végi Zsidó Kulturális Fesztivál átalakítása annyira jól sikerült, hogy – amennyiben a beígért állami támogatás is megérkezik – a büdzsé tizennyolcmillió forint nyereséggel zárhatja az eseményt. Ezután kifejtette, hogy a 2016-os év igen nehéznek ígérkezik, és több mint kétszázmillió forintnyi tartalék felhasználására lehet szükség, mivel jelentős állami összegtől esik el a hitközség az ortodoxiával, illetve az EMIH-hel kapcsolatban korábban kötött forrásmegosztási megállapodások miatt. A turisztikai bevételek kedvező alakulásában bízhatunk, tette hozzá Kunos, s bár a Bálint Ház is további támogatást igényelne, az intézmények kondíciói kielégítőek. A jövő évi tervezetet szinte egyhangúan el is fogadta a közgyűlés.

Lesz-e új alapszabály?

Ezután tértek rá az új alapszabály tárgyalására, a kiküldött tervezethez azonban szinte senki nem szólt hozzá. Volt, aki később arról számolt be, hogy ez ösztönözte őt a szavazástól való távolmaradásra: nem dönthetett felelősen, mert nem látta a küldöttek aktív elköteleződését.

Az előterjesztő Kunos Péter többszöri fölvetésére végül egyedül Streit Sándor jelentkezett, aki fájlalta, hogy az alapszabály szerkezetileg alapvetően a régiben maradt. A vezetőség amellett érvelt, hogy a kérdés nem ezen múlik, ugyanakkor beszámolójuk szerint számos helyen rendbe tették a korábban ellentmondásos és így sokat kárhoztatott szabályokat. Talán a késői órára való tekintettel, talán más okból, a kérdésről végül gyakorlatilag vita nélkül szavaztak, és megismétlődött az első napirendi pont során tapasztalt forgatókönyv: a küldöttek 32 igennel, 10 tartózkodás mellett, megszavazták az új alapszabályt, ám a minősített többséghez szükséges 38 fő nem volt jelen.

Többen a szavazást követően szólaltak föl és fejtették ki, miért nem szavaztak igennel. Tordai Péter, a Frankel Leó utcai templomkörzet elnöke azt mondta, 95 százalékban egyetért az alapszabály-tervezettel, mégsem adhatta támogatását, ugyanis körzetében a tagok sérelmesnek tartották, amiért mindössze hat küldöttel képviseltetik magukat a közgyűlésben, miközben több mint kétszáz aktív taggal az egyik leglátogatottabb körzetet alkotják. Kérte, hogy a küldöttek létszámát legalább nyolc főre emeljék föl.

A Bethlen téri Keszler Gábor azt hiányolta, hogy nem mondhatta el minden körzet a véleményét az alapszabály-tervezet kialakítása során. Gerő Péter zuglói elnök ebben egyetértett Keszlerrel, és ő is azt indítványozta, hogy előkészítő bizottságba minden körzet delegáljon egy személyt. Mint elmondta, ő azért nem szavazott igennel, mert szerinte ez nem új alapszabály, csupán „módosítások halma”.

Ekkor következett el Frölich Róbert fölszólalása, amelyben megfeddte a távollévőket. „Minden megbukik az üres székeken” – jelentette nagy taps kíséretében. Mint kifejtette, néhány ember sajátos szándéka is gátat vethet a dolgok rendezésének, ha a küldöttek ilyen alacsony létszámban jelennek meg, hiszen a teremben jelenlévők elsöprő többsége sem elegendő az érvényes határozatokhoz.

Törések és források

A külső szemlélő a közgyűlés folyamán döntően a tagok túlnyomó többségének egyetértését tapasztalhatta, ennek ellenére megmutatkoztak bizonyos törésvonalak. A Bethlen téri körzetet képviselő Keszler Gábor (aki korábban, a Zoltai–Feldmájer-ütközetben Feldmájer ellenzékeként, később Schwezoff támogatójaként lépett színre) néhány társával rendre tartózkodott a felmerült kérdésekben. A Bethlen térieknek így talán elég erejük lehetett ahhoz, hogy az igenek aránya ne érje el a minősített többséget. Míg korábban a Bethlen tériek és a Dohány utcai körzet együtt szinte minden jelentős budapesti szavazást eldöntöttek, Frölich Róbert, a Dohány utca rabbijának Schwezoff Dáviddal történt szembefordulása óta egyfajta kiegyezés jött létre a Heisler-vonal és a régi mag között. Részben ennek keretében a régóta üres országos főrabbi posztot Frölich Róbert kapta meg, a rabbitestület elnökévé pedig Radnóti Zoltán lágymányosi rabbit választották. A fiatalabb nemzedéket képviselő, korábban mindig élesen ellenzéki rabbi és a sokáig a régi vezetéssel jó viszonyt ápoló Frölich főrabbi így számos kérdésben közös nevezőre került. Azok a működési módok tehát, amelyek a Zoltai-érát jellemezték, úgy tűnik (a Schwezoff-időszak rövid ficamát követően), csakugyan átalakultak, és Ács Tamás idén megválasztott elnök személye is inkább egy szürke, hatékony, demokratikus hivatalnok benyomását keltette. Az érdekképviselet így jelenleg az elvégzett munka és a belső egyetértés szempontjából is jobbnak tűnik, mint az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a megmaradt – és a tegnapi ülésen inkább lappangó – feszültségek kiküszöbölése további tárgyalásokat és kiegyezéseket tehet szükségessé.

Zárásként a BZSH közgyűlése úgy határozott, hogy januárig újabb küldöttértekezletet hívnak össze a Vasvári-körzet helyzetének végleges rendezése érdekében.