Bojkott-fenyegetésekkel sikerült megfúrni az első Izrael-Afrika csúcstalálkozót

Togo kérte az 54 nemzet részvételével tervezett konferencia elhalasztását „a két ország által később meghatározandó időpontra”. Jeruzsálem további erőfeszítéseket ígér a fekete kontinensen.

Az izraeli külügyminisztérium hétfői közleménye szerint az október 23-27 között a togói fővárosba, Loméba tervezett találkozót az ország elnökének kérésére mondták le, miután a palesztinok és számos afrikai ország igyekezett azt megtorpedózni. A mérföldkőnek ígérkezett eseményre egy későbbi időpontban kerülhet sor. A minisztériumi honlap szerint a konferenciát „elhalasztották”.

Faure Essozimna Gnassingbe togói elnök azt nyilatkozta, hogy „a fontos esemény sikeréhez gondos előkészítésre és bonyolult tervezésre volt szükség”, hozzátéve, hogy a döntés bejelentése előtt egyeztetett Benjamin Netanjahuval. Gnassingbe elismeréssel szólt az izraeli miniszterelnök erőfeszítéseiről, amelyeket a két ország kapcsolatainak erősítése érdekében tett.

Az elnapolás csapást jelent Netanjahu erőfeszítéseire, hogy erősítse a kapcsolatokat azokkal az afrikai és más országokkal, amelyek korábban ellenségesen viszonyultak Izraelhez. Az elmúlt hónapokban olyan országokat keresett fel, ahol addig soha, vagy csak ritkán fordultak meg izraeli vezetők. Járt Azerbajdzsánban, Kazahsztánban, Ausztráliában, Szingapúrban, Ruandában, Etiópiában, Kenyában, Ugandában és Libériában. Vasárnap hosszú körútra indult, melynek során felkeresi Argentínát, Kolumbiát és Mexikót. Ő az első izraeli miniszterelnök, aki látogatást tesz Dél-Amerikában.

Az „Izrael visszatér Afrikába, és Afrika visszatér Izraelbe” mottó meghirdetésével Netanjahu diplomáciai offenzívába kezdett. Az afrikai államoknak kínált segélyprogramok, gazdasági együttműködés és a terrorizmus elleni harcra kifejlesztett módszerek átadása azt célozza, hogy olyan nemzetközi szervezetekben számolja fel a hagyományos Izrael-ellenes többséget, mint pl. az ENSZ.

Múlt hónapban Izrael igyekezett visszaszorítani a csúcstalálkozó bojkottjára irányuló palesztinbarát kezdeményezéseket. Magas rangú hivatalnokok meggyőződésüket fejezték ki, hogy Netanjahu olyan afrikai vezetőkkel találkozik majd, akik készen állnak a politikai és gazdasági kapcsolatok fejlesztésére a zsidó állammal.

“Ez nem megy nyomásgyakorlás nélkül” – mondta a miniszterelnök egy kabinetülésen – „mivel a togói elnökre is nagy nyomás hárul, hogy mondja le a konferenciát, ami egyenes bizonyíték politikánk sikerére, Izrael jelenlétére Afrikában.”

A találkozó leghevesebb ellenzője Marokkó volt. Júniusban VI. Mohammed király tüntetően távol maradt a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közösségének (ECOWAS) találkozójától, annak ellenére, hogy országa csatlakozni kíván a szervezethez. Az uralkodó így fejezte ki nemtetszését Netanjahu meghívása miatt, aki jelen volt a tanácskozáson. Ahogy a marokkói külügyminisztérium közleményéből kitűnt, „nem akarta, hogy az ECOWAS csúcsot a feszültség és viták uralják.”

Dél-Afrika ugyancsak a tanácskozás kisiklatására törekedett. Az ország kormányzó pártja, az Afrikai Nemzeti Kongresszus júliusban „vitairatot” bocsátott közre, amiben visszautasította Izrael közeledését az afrikai országokhoz, és a togói találkozó megrendezését.

Az elnapolás bejelentését követően az izraeli külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé, miszerint „Izrael folytatja az elmúlt években megkezdett erőfeszítéseit, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatokat Afrika nemzeteivel.”

A Times of Israel cikke nyomán Bassa László.